Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-11-17 / 40. szám
1903. november 17. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 5 sággal szemtfen az angol városok hitele mind jobban emelkedett, mert fizetőképességükben, erejükben, s általában véve abban, hogy kölcsöneikben elvállalt kötelezettségeiknek idején és pontosan eleget fognak tenni, az angol kapitalisták kételyt egyáltalában nem támasztanak. A különböző községi értékpapírok tőzs- dei árfolyama (értékükhöz viszonyítva) rendesen oly magasan jegyeztetik, mint a consolok árfolyamai és éppen azért oly nagy bizalommal vannak a községi értékpapírok iránt, hogy azok a legkedveltebbek közé tartoznak és befektetésre szivesen veszik. Szinte úgy tetszik, mintha az angol városok szabályt alkottak volna abból, hogy az egyszer felvett kölcsönt ne törleszszék, ne kisebbítsék és állandóan és folytonosan kölcsönökből éljenek, s minden adósságot újabb kölcsönnel egyenlítsenek ki. A kamatokat pontosan fizetik, olykor egyik vagy másik kölcsönt törlesztik is, de adósság-könyvük általában véve csak növekedést mutat, a nélkül, hogy kötelezettségeik enyhülnének, és ezen pénzügyi politikának szószólói és védelmezői nem fáradnak bele annak bizonyításába és megerősítésébe, hogy modern város nem lehet boldog és szerencsés, ha nagyobb kölcsöne nincsen, mely a város fejlődéséhez mért nagyobb feladatok megvalósításához szükséges eszközöket megadja. A városi kölcsönök rendszerint kifejezésre jutnak azokban a hatalmas alkotásokban, melyeket a községi közigazgatás létesít a közbiztonság, a tisztaság, a közerkölcs, a közegészség, a vízszolgáltatás, csatornázás, munkásházak építése, közvilágítás, a szemét és hulladék elszállítása, közlekedés, tanügy stb. érdekében, s a mely beruházások közvetlenül vagy közvetve jelentékeny hasznot hajtanak. Az angol városok a múlt század kezdete óta csinálnak adósságokat, a midőn a kereskedelem, a hajózás és az ipar terén bámulatos haladást tettek, s a mely fejlődésnek és emelkedésnek egyenes következménye volt a kölcsön felvétele. Ma Anglia ezernél több nagy városának mindegyike kisebb-nagyobb kölcsönnel van megterhelve, melynek nagysága rendszerint arányban áll egyrészt a lakosság számához, másrészt pedig ipari és kereskedelmi képességeinek mértékéhez és erejéhez Anglia fővárosának, Londonnak kölcsöne, melyet a londoni grófsági tanács (County Council) vett fel, 37.941,704 font sterlinget tesz ki, ezen kívül a City saját számláján 4.500,000 font sterling után fizeti a törlesztési részleteket. Valamint lakosságának számában (6.000,000), úgy adósságának nagyságában is London felülmúlja a világ bármely városát. Bizonyára elbizakodottság lenne részünkről, ha Budapest közgazdasági erejét Londonéval hasonlítanék össze, de azért hivatkozhatunk arra, hogy a teherviselésre hivatott erőknek már nálunk is meg van az a mértéke, a mely a hitel növelésére alkalmas és feltétlenül bizalmat érdemel. A lakosság szaporodása és különösen intellektuális képességeinek növekedése, a vállalkozási szellem, a technikai tudományokban és ismeretekben való képzettség ma már messze felülhaladják ama színvonalat, melyet csak egy-két évtizeddel azelőtt is Budapest ipara és kereskedelme fölé húztak. A vagyonképzés erői nálunk is megvannak, csak az eszközöket kell még megszereznünk, a melyekkel ez erőket hasznos munkába fogjuk! Tözsdebiróság heti krónikája. Lapunk ezen számában megkezdjük a Fővárosi Tudósító czimü kőnyomatos lap tudósításai alapján a tözsdepörök közlését. Ez a közhasznú rovat nagy fontossággal bir a kereskedői világra, amely innen nyeri értesüléseit. Minden számunkban közölni fogjuk a héten lefolyt tözsdeperek tárgyalásainak lefolyását és eredményét. Czukorrépa-pör. Érdekes port tárgyalt ma a tőzsde választott bírósága, melyet nem az összeg nagysága, hanem maga az eset tett érdekessé A „Nagysurányi Czukorgyár“ Nagysurányban és a környékén nagy mennyiségű czukorrépát vásárolt össze, melynek legnagyobb részét Weinréb Mór, ottani kereskedőtől szerezte be. A kötlevél szerint Weinréb tartozik a répát taszlári állomásra szállítani, ahol lerakási helyről és vasúti kocsikról már a nagysurányi czukorgyár tartozik gondoskodni. Mikor Weinréb a czukorrépát Taszlárra szállította, tudta, hogy sem lerakási helyről, sem pedig vasúti kocsikról a gyár részéről gondoskodás nem történt. Erre a czukorrépát a pályatestre lerakatta és tovább állt. A czukorgyár ezért beraktározási költség czimén a Weinrébnek járó vételárból 180 koronát levont, melynek visszatérítése iránt Weinréb keresetet indított a „Nagysurányi Czukorgyár“ ellen a tözsdebiróságnál. A mai tárgyaláson mind a két fél a maga igaza mellett érvelt, de ítélethozatalra mégsem került a sor, mert a bíróság tanúkihallgatást rendelt el annak a bizonyítására, hogy tényleg nem volt e taszlári vasúti kocsi, vagy lerakási hely rendelkezésre. Dreyfuss-pör a tőzsdén. Régóta húzódó pörben hozott ma ítéletet a tőzsde választott bírósága. Ez óv tavaszán négy fiumei gabonakereskedő, névszerint Yigó és Aidigán czég, Spitzer Ignácz, Haramia Károly és Lóderer József együttesen 500 waggon Laplata délamerikai kukoriczát vásároltak Dreyfuss Lajos és Tsa párizsi gabona-czégtől. Mialatt az áru útban volt Fiume felé a kukoricza ára £2 koronával olcsóbb lett. Erre a vevőczégek az áru minőségét kifogásolván, annak átvételét megtagadták. Ebből számos per keletkezett. Dreyfuss-czég követelte az áru átvételét, a vevőczégek pedig azt hozván fel okul, hogy a kukoricza
