Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-11-08 / 39. szám
4 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS A pénzkeresés eszköze. Pünkösdkor kezembe vettem egy jó csomó lapot: magyart és külföldit vegyest. A lapokat, mikor végig olvastam, hátulról előre kezdtem lapozgatni, mint ezt már az ember ünnepkor tenni szokta. A tapasztalás, a melyre jutottam, az volt, hogy a külföldi lapok egész kötetnyi hirdetést adnak ilyenkor az olvasó kezébe, mig ellenben nálunk a hirdetési rovat föltűnően üres. Minthogy pedig ez a szomorú jelenség nem oly lényegtelen, mint azt egyesek hinni szeretnék, nem árt, azt hiszem, ha hozzászólunk egyszer ehhez a tárgyhoz is. Széchenyi azt mondja keservesen a „Kelet Népeu czimű könyvében: Mindenben hátra vagyunk. Ha nem is volt e részben a legnagyobb magyarnak tökéletes igaza, mindenesetre igaz az, hogy sokban hátra vagyunk. Hátra vagyunk a hirdetések dolgában is. Hátra vagyunk pedig azért, mert nincsen még fejlett iparunk, nincsen kellő számú hirdető iparosunk. Külföldön, a hol fejlett iparral dicsekedhetnek, nem csoda, ha telve vannak a lapok hirdetésekkel. Ámde azt is mondják mások, hogy megforditva áll a dolog. Azért nincsen fejlett iparunk, mert nem hirdetünk; a hol pedig a vállalkozó szellemnek ekkora a hiánya, ott az ipar nem fejlődhet. Nem az ipar teremti a hirdetést, hanem a hirdetés — mint a vállalkozási szellem egyik megnyilvánulása A— teremti meg az ipart. Erősen hisszük, hogy a kik igy gondolkoznak, erős igazságot mondanak. Azelőtt azt tartotta a régi közmondás, hogy a jó bornak nem kell czégér. Azt tartották iparosaink, hogy a tekintélyük oda van, ha hirdetnek, sőt vannak még ma is egyes erényhősök, kik a hirdetést tisztességtelennek tartják. Változtak pedig az idők és az emberek. Ma már minden józan gondolkozásu ember tisztában lehet azzal, hogy nem elég, ha az iparos jó portékát ad el, hírét is kell annak kelteni. Azt is tudja ma már minden olvasó, hogy az ügyvéd és orvos nem szégyel magának reklámot csinálni, a primadonnák sem röstellik maguk mellett a nagy. dobot megütni. Miért szemérmeskedjen és hallgasson éppen az iparos, a ki szintén boldogulni akar ? Azt mondja az újabb közmondás, hogy néma gyereknek az anyja sem érti a szavát. A másik igy szól, hogy: szemesnek áll a világ, koldusnak az alamizsna. Harmadik is van, mely azt hirdeti, hogy szemérmes koldusnak üres a tarisznyája. Már pedig a mit a nép bölcsesége ennyi formában fejezett ki, abban nagy életigazság lehet. Legékesebben szól az egyszerű betű. Leghangosabban kiált a néma nyomdafesték A mit nem tud elvégezni ezer utazó, azt elvégzi egy újsághirdetés. Az utazót kidobja a olvasó ha nem talál alkalmas idöbeu jönni, az újsághirdetés ellenben odatolakszik minden időben a vevő szemei elé. Addig bámulják egymást kölcsönösen olvasó és hirdetés, 1903. november 8. mig az olvasó — akár csak egy delejező hatása alatt — önkéntelenül is a hirdetés hatalmába kerül. Az idegen ügynök rábeszéléseit el nem hisszük. Az újságot ellenben legtöbben azért olvassuk, hogy abból tanulságot mentsünk, abban uj dolgot találjunk s a hirdetés, melyet hasábjain olvasunk, gondolkodóba ejt. Az iparos pedig, a ki tőkét fektet a hirdetésekbe, busásan jut annak kamataihoz, mert hisz a hirdetések nyomában jár a kereslet nagyobbodása. Munkában pedig határozottan megtakarít- valamit az iparos, mert a venni szándékozó előtt) ki az árut már a hirdetésekből ismeri, nem kell azt sokat dicsérni. Külföldön már annyira vannak a hirdetésekkel, hogy annak egész tudománya van. Mindenki nemcsak azt tudja, hogy hirdetni kell, hanem azt is tudja, hogy miképp kell hirdetni. Tudja mindenki például azt, hogy milyen legyen a hirdetés szövegezése, kiállítása, mikor és hol kell hirdetni és igy tovább. Egyszóval tisztában van mindenki azzal a száz meg száz fogással, a mely arra szolgál, hogy a hirdetésnek hatása legyen. Mi magyarok még nem vittük ennyire e tudományban, a mi hirdetési tudományunk annyiból áll mindössze, hogy — bocsánat az őszinteségért — minél többet kell füllenteni a hirdetésben, lehetőleg úgy szövegezni a hirdetést, hogy annak tartalma a valóságnak meg ne feleljen. Hasonlítunk a kezdő kártyáshoz, a ki nem tud még jól játszani, de tud már — hamisan. No de majd csak haladunk ezen a téren is, majd megtanulunk hirdetni is. Meg fogjuk tanulni különösen azt, hogy ha hirdetés nélkül, szorgalommal és tudással, lehet is valahogyan boldogulni, úgy viszont forgalmat elérni, vagy éppen vagyont szerezni csak a reklám eszközeivel lehet. Megtanuljuk majd, hogy reklám nélkül is lehetünk jó kenyérkere- sők, de csak reklámmal lehetünk jó pénzkeresők. A községi örökösödési adó. Szaporítani a főváros jövedelmeit és pedig a polgárok teherviselési képességének túlságos megterhelése nélkül: el nem odázható feladattá vált. Tudjuk, hogy az állam a maga terheiből egy tetemes részt áthárított a főváros vállaira, ugyanakkor azonban mereven elzárkózik az elől, hogy a főváros a maga jövedelmeit uj források nyitásával gyarapít- hassa. így például nem engedte meg, hogy a főváros a tűzoltóság javára megadóztassa a biztositó intézeteket, valamint nem engedi meg, hgy a községi örökösödési adót behozhassa. Ez utóbbi sokkal fontosabb, semhogy a napirendről levehető volna. Mindenkinek csak helyeselni kell, hogy a hatóság módokat és formákat keres, amelyek keretében a czélt: a bevételek szaporítását, elérje.
