Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-11-08 / 39. szám
VI. évfolyam. Budapest, 1903. november 8. 39. szám. KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP ELŐFIZETÉSI ARA: Egész évre ... ... ... ... ... ... ... 12 kor. Fél évre .... ... ... ... ... ... ... ... 6 kor. SZERKESZTI ES KIADJA: DR BARTHA SÁNDOR. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓ: IV., Reáltanoda-utcza 5. Telefon szám 645. Előfizetőinknek a városi hatóságoknál levő ügyeiben díjtalanul jár el a szerkesztőség. Az autonom jogok. Szeretjük elhitetni magunkkal, hogy a főváros szabadon gyakorolhatja autonom jogait. A tények azonban lépten-nyomon ránk czáfolnak, s az elfogulatlan szemlélő kénytelen beösmerni, hogy a kormányhatalom a főváros autonómiájának inkább ellensége, mint barátja. Itt van például a rendkívüli közgyűlések ügye. A törvényhatósági testület egy bizottsági tag indítványára a jogügyi osztály és a tanács hozzájárulása után elhatározta a közgyűlési ügyrend olyatén módosítását, hogy rendkívüli közgyűlés^ 40 bizottsági tag kérésére is összehívható. Ez a határozat a belügyminiszter elé került, a ki megtagadta a jóváhagyást, azzal az indokolással, hogy a határozat a törvénynyel ellenkezik, a mennyi- bemaz 1872. évi XXXVI. t.-cz. 57. §-a szerint rsak/s a főpolgármester vagy annak akadályoztatása esetén a polgármester hívhat össze közgyűlést. Aki ösmeri a hivatkozott törvényczikket és a holt betűkből képes a törvény inten- czióját megérteni, az a belügyminiszter döntését kénytelen törvényellenesnek deklarálni. Mert a törvény szószerint igy hangzik: „Ha a főpolgármester — vagy akadályoztatása esetén a polgármester — szükségesnek látja, annyiszor tartathatik közgyűlés, a hányszor a körülmények igénylik.“ Ez a pont ugyan botrányos magyarsággal van megfogalmazva, de belőle csak Khuen-Héderváry gróf, illetőleg Fascho-Moys Sándor miniszteri tanácsos olvashatta ki, hogy csakis a főpolgármesternek és a polgár- mesternek van joga rendkívüli közgyűlést egybehívni. Mi és velünk együtt az a tiz és nehány millió ember, aki magyarul ért, az idézett törvényszövegből csak azt látjuk, hogy a főpolgármester is tarthat közgyűlést, ha szükségesnek látja. De tarthat maga a törvényhatósági testület is. Ezt egészen világosan kifejezi ugyanazon törvény ugyanazon §-ának első pontja, amely ekkép szól: „A közgyűlések számát és idejét a főváros szabályrendelettel állapítja meg.“ Miután a törvény ezen pontja nem dis- tingvál a közgyűlések között, vagyis nem állapítja meg, hogy csak rendes közgyűlések felől intézkedhet a főváros, a józan ész és a logika szerint világos, hogy a főváros rendkívüli közgyűléseket is elrendelhet. Hogy mi értelme van a második pontnak, annak kitalálása végett fölösleges Dodonába zarándokolni. A törvény ezt a jogot folytatólagosan kiterjesztette a főpolgármesterre is. Nem a közgyűlés jogát akarta korlátozni, hanem a főpolgármesterét bővíteni és pedig az előbbinek konfiskálása nélkül. Abszurdum is lett volna, hogy az autonom testület ne rendelkezzék annyi hatáskörrel, mint a kormány képviselője. Ha tehát a közgyűlésnek joga van a közgyűlések számát és idejét megállapítani, önként következik ebből, hogy jogában áll szabályrendeletileg kimondani azt is, hogy rendkívüli közgyűlés összehívható, valahányszor 40 bizottsági tag írásban kéri.
