Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-11-01 / 38. szám
1903. november 1. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 3 egész évi 750,000 K előirányzati összeggel szemben, de különösen, hogy az utóbbmult időben befejezésre jutott nagy állami és városi közmüvek eddig teljesen félreeső vidékek föllendülését vonják maguk után és ezzel új életet visznek az általános zsibbadásba. Ennek az újabban meginduló fejlődésnek terheit azonban számitáson kivül hagytuk és ez az 1904. év költségvetési előirányzatának sebezhető oldala. A vízvezetéknek Kőbánya magasabban fekvő részein és a Kelenföldön való kiterjesztésén és a X. kér. népliget kiterjesztésének befejezésén kivül egyéb oly közmunkára nem gondolhattunk, a mely a város- fejlesztéssel együttjár. Ha már most megfontoljuk, hogy a székesfőváros egyesítése óta a költségvetésbe fölvett ilynemű munkák (útépités, burkolás, csatornázás és mindezek fentartása) egy már építési tekintetben teljesen kialakult, aránylag csekély kiterjedésű városnak a szükségletét is csak részben elégíthették ki, könnyen elképzelhetjük, minő föladatok elé kerülünk, ha folyton beépülő és sűrűn benépesedő kültelkeinknek eddigelé teljesen elhanyagolt szükségletéről is gondoskodni akarnánk. Hogy a folytonos halogatással és a jövedelem- források erélyesebb kihasználásának elmulasztásával hova jutottunk, azt semmi sem bizonyítja jobban, mint a mérnöki hivatal részéről az 1903. évi 137.938 II. tsz a. összeállított 20,095.100 Ks kövező- programm, a melyből — az országút jellegével biró útvonalak 9'/2 millió költségétől eltekintve — 10'/2 millió korona csupán a régi városkeret szükséglete. Csak fölemlítjük itt az időközben elkerülhetetlenné vált burkolások 3,928.848 K költségét, a melyet födözet hiányában a 100 millió koronás kölcsönből vettünk előlegképpen, a melynek visszafizetési részletei azonban mindeddig nem voltak a költségvetésbe beilleszthetők. A csatornázásról ilynemű összeállítás nem készült, e részben különben a beltelki igények kielégitvék, de más kérdés, hogy meddig zárkózhatunk el az új városrészek emez elsőrendű közegészségügyi és köztisztasági szükséglete elől, különösen a főgyűjtők kiépítésének befejezése után. Lakosságunk szaporodása, de különösen a szétszórtan történő telepszerű városalakulás kikerülhetet- lenné teszi az iskolaépítést, vagy pedig a mi ennél pénzügyi, pedagógiai és egészségügyi tekintetben hasonlíthatatlanul rosszabb, a bérletet. Ugyanez áll a még csak most fejlődő kisdedóvókra is. A 1 0 millió koronás kölcsön programmjának az 1896. évben történt megállapítása alkalmából a tanügyi osztály csak az akkoron elmaradt és az 1901. évig szükséges iskolaépítések pótlására kért 14,898.050 Kt, az 1902. évtől fogva pedig állandó évi 1,240.000 Knak költségvetési biztosítását tartotta elkerülhetetlennek. Mindez ma is csak jámbor óhajtás. A 100 millió koronás kölcsönből engedélyezett jövedelmező beruházások immár befejezvék, azok jövedelmeit a most előterjesztett költségvetési előirányzat teljesen magában foglalja, holott a még folyó beruházási munkálatok költségeinek födözése czéljából értékesítendő 16,133.400 K névértékű kötelezvénynek 645.336 K kamatösszegéből csak 173.336 K talált födözetet az 1904. évben, 472.000 K tehát az 1905. évi költségvetés újabb szükségleteként fog jelentkezni. Végül a teljesség kedvéért megemlítjük, hogy a fentebb már érintett 3,928.848 K. kövezési előlegen kivül az 1902—1904. évi kolerajárvány ellen történt intézkedések költségeinek 422.408 K hátraléka, valamint a lipótvárosi templom befejezésére előlegképpen fölvett 730.622 K törlesztése tekintetében, az e részben fennálló határozatok ellenére, az 1904. évi költségvetési előirányzatban sem gondoskodhattunk. Mindeme részleteknek előadását pedig azért tartottuk szükségesnek, hogy folytonosan rámutassunk azokra a kötelezettségekre, a melyek változatlanul fennállanak és azokra a föladatokra, a melyek elől ki nem térhetünk, de a melyeknek a természetes fejlődéssel járó bevételi emelkedéstől várt födözését hiú ábrándnak tartjuk. A meglevő bevételi források tervszerű kibővítéséről és újak nyitásáról múlt évi jelentésünk óta általánosságban újat vagy éppen biztatót nem mondhatunk. A székesfővárosi díjak revizionális programm- jához újabban az ebtartási dij fölemelése csatlakozott (1904. évi várható többlet 28.000 kor.), továbbá föl kell említenünk az 1 koronás sertés vásárdíjnak a kőbányai piaczra való kiterjesztése következtében jelentkező 100.000 korona bevételi többletét. Nem hagyhatjuk megemlítés nélkül a fertőtlenítő intézetre vonatkozó szabályrendeletet sem, a mely a fertőtlenítő intézet munkakörét kiterjeszti (ebből folyó többkiadás 32.354 korona), de egyúttal díjszabást is állapit meg, a melynek eredményeképpen 32.000 K szerepel a bevételek között. Azok a remények, a melyeket nemcsak pénzügyi, hanem helyi iparfejlesztő szempontból tűztünk az uj városi vámtarifához, mindeddig meg nem valósultak. Az ujonan megállapított városi vámra nézve a tárgyalások a kormány kebelében még mindig folynak és az érdemleges elintézést többszörös sürgetés ellenére nem sikerült elérni. A városi tűzkárbiztositó intézet fölállítását s ezzel kapcsolatban a tűzoltói járulék rendszeresítését a belügyminiszter úr, a kereskedelemügyi és igazságügyi miniszter urakkal folytatott tárgyalások alapján nem találta jóváhagyhatónak, mert ra tűzkár ellen való biztosítás kizárólagos gyakorlására és a tűzkárbiztositási kényszer kimondására a székesfőváros nem jogosult, másrészt pedig, mert az 1872. évi XXXVI. törvényczikk nem jogosítja föl a fővárost, hogy pótadó természetével nem biró oly adót teremtsen, amely egyes lakosokat vagy intézeteket egyénileg terheljen“. Ekként a székesfővárosi tűzoltói intézménynek fejlesztése teljesen a
