Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-10-25 / 37. szám
1903. október 25. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 5 a Golclbergéreket és Sclineidereket minden egyes élet ntán, mely az ő kapzsiságuk miatt veszett el. A minimális kártérítés legyen tizezer korona. Hadd menjen rá az egész vagyonuk, s ha abból nem futja, még a jövőbeli keresetük is. Akkor majd lesz gondjuk a szabályok betartására és megbecsülik a ma még értéktelen portékát: alkalmazottaik életét és testi épségét! Válás előtt. Az adósságok escomptálása. A székesfőváros elhatározta, hogy escomptálja tisztviselőinek az adósságait. A tisztviselők természetesen nagyon megijedtek ettől a kegyetlen határozattól, mert elgondolni is borzasztó, hogy adósság nélkül éljünk. Az élet ugyanis adósság nélkül olyan, mint a rózsa illat nélkül, vagy kard nélkül a kardhüvely. Aki adósság nélkül éli le ezt a sivár életet, az valóban elmondhatja magáról, hogy hiába élt. Minden épérzetü ember tudja, hogy eladósodva élni egyike a legpokolibb élvezeteknek. A kutya hű állat, mondják. De mi a kutya hűsége ahhoz a tűrhetetlen ragaszkodáshoz képest, amelylyel adósságaink tapadnak hozzánk? Elsején pontosan bekopogtatnak az adóshoz a rosszmájú hitelezők, s mézes szavakkal csábítják adósságaidat, hogy hagyjanak el téged s vessék az ő karjaik közé magukat. Am az adósság, a kedves, szeme közé kaczag a csábitónak, s gyöngéden pihenve a válladon, fittyet hány neki: — Nem, tisztelt barátom, én nem hagyom el gazdámat! Én itt maradok ! S a hitelező hosszú orral mehet tovább. Vannak azonban oly, minden emberi formájukból kivetkőzött csábitók is, akik nem érik be a mézes-mázos szavakkal, hanem pörrel fenyegetőznek. Sőt gyakran porolnék is. Az adósság azonban, ha igazán hű a gazdájához, ilyen erőszakolásoktól sem engedi elcsábit- tatni magát. S a hitelező toporzékolhat, a biró marasztaló Ítéletet hozhat: az adósság marad, szerelmesen tapad hozzád és nem hagy el sohasem. Mondjad, olvasóm, nem megható, nem hálára és hasonló hűséggel való viszonzásra méltó-e ez a hűség? És a székesfőváros szívtelensége most ettől az egyetlen hű barátjától akarja megfosztani a tisztviselőket ! Nem akarok senkit sem lázitani, de tegyék szivükre a kezüket s vallják meg őszintén : Türhető-e ez ? ! Ez az önkónykedés ? Ez a basáskodás ? ! Azt hiszem, mindnyájan egyetértenek velem abban, hogy ez kivihetetlen. De mégis tekintettel arra, hogy önök a székesfőváros tisztelt tisztviselői, magam részéről azt a tanácsot kell adnom az uraknak, hogy-ne szegüljenek ellen fölebbvalóik akaratának, vessék alá magukat a székesfőváros határozatának, és ha már nagyon muszáj, engedjék escomptáltatni adósságaikat. Vigasztalódjanak a nagy veszteségen, amelyet Halmos János, Melly Béla, Bárczi s a többi urak escomptáló terve okoz önöknek ; de soha se feledjék a szép napokat, a mikor adósságaikkal édes pásztorórákat élveztek. S most, a mikor előbb-utóbb üt önök és adósságaik közt a válás órája, szivük egész melegével szorítsák még egyszer a keblükre őt. a feledhetetlent és, utoljára csináljanak még egy kicsi adósságot. (-os.) A fővárosi lakásokról. Ámbár a nemzet vajdája, Eötvös Károly, haszontalan tudománynak tartja a statisztikát, igen sokan érdeklődéssel forgatják a különféle statisztikai kimutatásokat. Bennünket különösen érdekelnek a fővárosra vonatkozó adatok, melyeket a székesfővárosi statisztikai hivatal szokott egybeállitani. Legújabban közzétették az 1901-iki népleirás és népszámlálás eredményeit, melyekből kivesszük a lakásokra vonatkozó részt. A lakások száma az utolsó tiz év alatt fölszaporodott. 1891-ben körülbelül 100.000 rendes lakás volt a fővárosban. 1901-ben már 155.000 (ezer közül 11.000 lakatlan). A lakások gyarapodása tekintetében első helyen áll az Erzsébetváros (különösen az Aréna-ut és Rottenbiller-utczai rész benépülése folytán, mely részt épen a gyors féjlődés miatt el is nevezett a közönség „Chicagótnak ; itt 1881-ben 11.000 lakás, 1891-ben 17.000, i901-ben már 31.600 lakás volt; elég jelentékeny gyarapodás észlelhető a Ferenczvárosban és a X. kerületben is; a többi kerületekben a változások nem oly nagy mértékűek, de a VIII. és IX. beltelki kerületekben a lakások gyarapodása még mindig több 50(,/„-nál. A Belvárosban van 5000 lakás, az I., Ih, III. és V. kerületben — mindig csak a beltelket véve — 8 - 8000, a IX. kerületben 13.000, a VI -ban 21.000, végre a VII. és VIII. beltelken 28—28.000. .1 lakások emeletek szerint a következőkép oszlanak meg. A lakásoknak csak 1V30/0-a (körülbelül 2100) pinczelakás, fele a lakásoknak földszinti, V4-része I. emeleti, 1/6-része II. emeleti, 1/í(j-része III. és IV. emeleti. (Bécsben '/4-rész III. és IV. emeleti.) A lakások nagysága. A 155.000 lakásban összesen 295.000 szoba van átlag tehát egy-egy lakásra l,J/in szoba esik, (10 évvel ezelőtt 18/10) a lakások átlaga tehát valamivel nagyobb lett. Aránylag a legtöbb nagy lakás van a Belvárosban, (hol a lakásoknak pjj-ad része egyszobás, ]/4-része kétszobás, körülbelül V;,-része háromszobás, V^-része 4—5 szobás és 5°/u-a hat- és többszobás). Átlag az egész városban a lakások 590/o-a egyszobás, 24"/0-a kétszobás, lO^-a három
