Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)

1903-01-27 / 4. szám

1903. i aim ár 27. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS

A község tagonként és évenként legfeljebb két frankkal járult a biztosítás költségeinek fedezéséhez. A segélyezés maximális tartama 60 napban állapíttatott meg, a segélyösszeg pedig naponként 1 fr. 80, 2 fr. 10, illetve 2 fr. 40 centimera rúgott. A törvényt azonban kissé elhamarkodva, kellő előtanulmányok és a szükséges statisztikai adatok nélkül alkották, s igy a pénztár sehogy sem tudott prosperálni, s a nagy tanács már 1897-ben kénytelen volt azt feloszlatni.

Az ez utón szerzett tapasztalatok alapján Basel város nagy tanácsa Adler György egyetemi tanárral egy uj törvény-tervezetet készíttetett, mely az évi 1800 franknál kevesebb bért kereső munkásokra mondotta ki a biztosítási kényszert. A tervezet, melyet a nagy tanács még 1899-ben megszavazott, 4 csoportot különböztet meg. Az elsőbe a kevésbé koczkáztatott iparágakat, a II-ikba a több koczkázattal járókat sorozta, a III-ik és IY-ikbe pedig az építőipart. Megkülönböztetett továbbá 4 bérosztályt, a szerint, a mint a heti bér 12 frank, 12—18 frank, 18—24 frank, vagy meghaladja a 24 frankot. Ehhez képest a befizetés volt: az I-ső koczkázati csoportnál 2'/.2, 5, 10 és 15 centime, a Il-ik csoportnál 5, 10, 15 és 20 c., a III-iknál 10, 20, 30 és 40 c., s a IY-iknél 15, 25, 40 és 50 c. A munkaadók heti járuléka az I. és II. csoportbeli munkásnál 10 c., a III. és IV. csoportbelieknél 20 c. Az állam a kezelési költségeket fedezi és 30.000 frankkal járul a kiadásokhoz. A biztosítottnak nincs joga segélyre, ha sztrájk miatt marad munka nélkül, ha kellő ok nélkül önkényt lépett ki a munkából, vagy ha a gyártörvény értelmében felmondás nélkül volt elbocsájthstó, habetegség vagy baleset miatt vesztette el munkáját s alapos ok nélkül visszautasít valamely felajánlott munkát.

A napi segélyek az első bérosztálynál nőtlen vagy gyermektelen munkásnak 70 centime, családos embernek, ha egy gyermeke van egy frank, ha több van 1 frank 30 c., feltéve, ha a nő nem keres külön. A biztosított által eltartott szülők és testvérek úgy vétetnek számításba, mint a nő és gyermekek. A 2-ik bérosztályban a napi segélyek 0.80, 1.20 és 1*50 frank, a 3-ik bérosztályban 0.90, 1.40 és 1.70 frank, s a 4-ik bérosztályban 1.00, 1.50 és 2.00 frank. A segély a munkanélküliség 4-ik napján kezdődik s egy évben legfeljebb 70 napig tarthat.

A törvény 15.000 munkásra terjesztetett ki s a pénzügyi terv szerint a munkások 87.000 frankkal, a munkaadók 63.000 frankkal, az állam pedig 30.000 frankkal járult volna a költségekhez. A kezelési költségeket -—- mintegy 15.000 frank — egészben az állam fedezte volna. A törvénynek 1900. évi május hó 1-én kellett volna életbelépni, de az úgynevezett kisiparos-párt, mely ellenezte a törvényt, összehozta azt az ezer aláírást, a mely szükséges, hogy népszavazás alá bocsássák a kérdést. A népszavazásnak az lett az eredménye, hogy 4458-an ellene szavaztak s csak 1119-en mellette. A -törvény tehát elbukott,

még pedig nagyobbára maguknak a munkásoknak ellenzése folytán, világos tanúbizonyságául annak, hogy törvényhozási utón, hatósági szervezettel alig lesz a kérdés megoldható.

Egy fölösleges törvényjavaslatról.

Budapest, január 25.

Az igazságügyminiszterium nagy kodifikatori tevékenységének újabb terméke fekszik előttünk a chequeről szóló törvényjavaslatban. Ha végigolvassuk a rövid tervezethez csatolt részletes és beható meg- okolást, első sorban az a kérdés tolul elénk, vájjon szükséges-e egyáltalán a cheque-forgalom külön jogi szabályozása Magyarországon, s nem inkább pusztán a külföldi példa utánzása-e a cheque-törvény meghozatalának szándéka ?

A jogszabályok keletkezésének módja rendes körülmények és egyezséges jogfejlődés mellett az, hogy előbb kialakul a gyakorlati életben egy-egy intézmény, s a mikor már él és működik, csak akkor szabja a törvényhozás az élő testre a jogszabályok spanyol csizmáját. Nálunk az utóbbi időben megfordított irányban halad a kodifikáczió. Jogszabályokat állít fel oly intézményekre, melyeknek még idejük sem volt kialakulni, meghonosodni s a nagy közönség körébe hatolni. Előbb jön a jogszabály, s azután az élet alkalmazkodjék e szabályokhoz, nem pedig megfordítva, hogy előbb kialakulna az élet, s ennek szükségleteit védje s biztosítja a jogszabály. Ez a félszeg jogpolitika az utolsó esztendők törvény előkészítésében mindjobban kidomborodik. Gyönge ipar és gyönge kereskedelem, tehát szűkebb mérvű utaztatás mellett törvényt hoztunk a megrendelések gyűjtésének korlátozásáról, s a részletüzlet alig tudott még elterjedni az országban, máris készen van a megszorítására törekvő törvénytervezet. Sőt tovább- menve, az esküdtszéki intézmény meghonosítása is az időelőttisége nagy hibájában szenved, amennyiben a polgárság széles köreit oly funkcziókkal ruháztuk fél, melyekre ez idő szerint még meg nem értek.

A chequeforgalom szabályozásáról szóló törvénytervezet is ilyen filius ante patrem. Megszületett a hu az apja előtt. Mert szabályozni akarja azt a forgalmat, a mely egyelőre még nincs. Nálunk egyelőre a chequeforgalom még nem felel meg a cheque tulaj donképeni való gazdasági hivatásának, úgy hogy chequeforgalomról, mely jogi szabályozásra szorulna, szólni még nem lehet.

Igazi rendeltetése a chequenek ugyanis az, hogy az ország gazdasági forgalmában pénzhelyettesítő gyanánt szerepeljen. A cheque nagymérvű elterjedése tudniillik nélkülözhetővé teszi jórészben a készpénzt, a mennyiben az általa utalványozott összegek jóváírása és kölcsönös leszámolása lép a készpénzfizetés helyébe. Ez a giroforgalom és clearing az, a mi a chequenek megadja a pénzhelyettesítő eszköz fontos gazdasági jellegét, úgy hogy maga a cheque e tekintetben csupán csak az eszköz, nem pedig a gazdasági czél. Nálunk azonban a chequeforgalom egyelőre csak abban a primitiv formájában alakult ki, hogy a számlatulajdonos nem készpénzben fizet, hanem chequeben, melynek értékét az, a ki a chequet kapta, f sietve felveszi készpénzben az illető intézetnél. Es viszont a számla- tulajdonosok a javukra befolyt összegeket legnagyobbrészt szintén készpénzben fizettetik ki sür-