Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-01-20 / 3. szám
8 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS a 475 szoba, sőt napról-napra egész csapatokat kellett elutasítani, a kik felvehetők nem voltak. A legérdekesebb azonban a dologban az, hogy a vállalat egyszersmind jövedelmező üzletnek bizonyult. A befektetett tőke közel 6%-ot jövedelmezett, úgy, hogy a lord 6 millió korona alaptőkével egy részvénytársaságot („The Rowton House Company“) alakított, mely részvénytársaság azután rövid idő múlva 3 újabb szállodát épitett, egyet 677, a 2-ikat 800, a 3-ikat 805 ágygyal s most van tervezés alatt az ötödik szálló, a mely a magános asszonyok és lányok számára fog berendeztetni. A belépti dij mindössze 60 fillér, melynek fejében mindenki tetszése szerint használhatja a szálloda összes helyiségeit s kap megfelelő szobát is, melyet alább majd részletesen leirunk. A földszinten van a nagy étterem 400 ember számára. Mindenütt a legnagyobb csin és tisztaság. A terem négy sarkában egy-egy nagy takaréktüzhely, a középen pedig a buffet, hol mindenféle kitönoen elkészített kész ételt árulnak potom-pénzért. Hogy milyen olcsó az élet a szállodában, e tekintetbeu elég, ha arra utalunk,, hogy heti 12 koronából egy szerényebb igényű ember kényelmesen megélhet. Senki sincs azonban kényszerítve, hogy a buf- fetből étkezzék; a takaréktüzhelyek mellett kellő számú mindenféle fajta föző-edény áll a közönség rendelkezésére; ki-ki, megfőzheti a maga ebédjét, sőt egy mellékteremben vizzel telt edények állanak rendelkezésre a zöldség és hús megmosására s ugyanott kaphat mindenki forró vizet kávéjának vagy teájának megfözésére. Az edények és evőeszközök tisztogatására nincs gondja a vendégnek, ezt a szálloda személyzete végzi, úgy, hogy a ki elköltötte ebédjét, átmehet a pipázóba, hol egyszersmind egy egész sereg társasjátékot (sakk, domino stb.) is talál. A pipázó mellett van az olvasó-terem, hol számos napilap és folyóirat s egy mintaszerűen berendezett könyvtár áll a vendégek rendelkezésére. Különös figyelmet fordítanak a rendre és Hiedelemre is; lármát, czivódást alig hallani, még kevésbbé tűrik az iszákos embereket. Éjfél után 1/.2l órakor az összes közös helyiségeket elzárják s akkor mindenki hálókamrájába vonul vissza. A hálókamra elég tágas; hossza 61/, láb, szélessége hat láb, s egy 61/., láb magas fallal vannak egymástól elválasztva. A kamrában van egy vas-ágy ruganyos ágybetéttel, rajta lószőr derékalj, tiszta lepedő, vánkos és takaró ; a falon fogas és állvány. A ki legalább egy hétre bérel, megkapja a kamara kulcsát is, a hol azután ruhaneműit és egyéb értéktárgyait is elhelyezheti. A kamara másnap reggeli 9 óráig a bérlőé, addig senki sem háborgathatja, még a rendőri razzia sem. A mosdo-terem a pinczében van. Nyolczvan mosdó-tál, hideg viz, meleg viz, szappan és törülköző áll a lakok rendelkezésére, s a kinek van nélkülözhető 12 fillére, az külön fürdőt is vehet. 1903. január 20. De gondoskodva van még a legszegényebb emberek szükségleteiről is. A mosdó-terem mellett van egy külön kis mosókonyha, melyet főleg azok vesznek igénybe, a kiknek csak egy inge, vagy lábravalója van, melyet maga mos ki s azután megvárja, mig megszárad. Ugyanott van egy másik terem, a hol a ruha és czipőtisztításhoz szükséges porolók és kefék állanak a szegényebb emberek rendelkezésére. Végül van egy külön terem, hol láb vizet kapnak a lakók; különösen esténkint keresik fel a munkások ezt a helyet tömegesen, s körbe ülve pipázgatva, beszélgetve áztatják fájós lábaikat. A bentlakók legnagyobb részének van állandó foglalkozása, egy része azonban úgyszólván egész napon át a szállóban tartózkodik. Ezek számára még egy külön helyiség van berendezve, hol leveleket* czimszalagokat Írnak, másolnak vagy egyébbel foglalkoznak : a mi éppen akad. Szóval gondoskodva van minden lehető kényelemről, s bárhova tekintünk, mindenütt példás rend és kifogástalan tisztaság uralkodik, úgy, hogy a ki nem ismeri közelebbről a szálló közönségét, el sem hinné, hogy ezek — úgyszólván kivétel nélkül — földhöz ragadt szegény munkásemberek, kiknek keresete alig rúg többre napi 2 — 3 koronánál. Lord Rowtont tisztán az emberszeretet vezérelte a szállók alapításában, ő maga sem hitte, hogy vállalkozása valamikor hasznot hajtó legyen. Pedig ma már tényleg nem humánus jótékony intézmények többé, hanem hasznot hajtó vállalatok, mit igazol az a körülmény, hogy a részvényesek évenkint 41/2% osztalékban részesülnek befektetett tőkéjük után. Kérdjük: nincs-e a fővárosban oly tőkepénzes, ki a példát utánozhatná? És ha nincs mi gátolja magát a fővárost abban, hogy ily „szegény szállókat“ létesítsen? Egyidejűleg humánus dolgot művelne és a befektetett tőkét is kamatoztatná. A kóserhus mint társadalmi és vallási kérdés. Ahhoz, hogy sem Budapesten, sem másutt az országban nem szabad kóserhust árusítani, csak az illetékes zsidóhitközség engedélyével, sj hogy a rendelet áthágóit az iparhatóság megbünteti: a főváros törvényhatóságának semmi köze nincs. Ez az ügy nem tartozik a közigazgatás keretébe. De hátterében oly érdekes jogi, társadalmi és vallási momentumok vannak, hogy olvasóinknak szolgálatot vélünk tenni, midőn a Mészárosok és Hentesek Lapjából átveszszíik Komáromi Sándornak erre vonatkozó czikkét az alábbiakban. A kóserhusmérés, mint a zsidóhitközségek kizárólagos joga, túlnyomó részben elvesztette rendeltetését. Ahol pedig még meg van, ott olyan czélokat szolgál, melynek elérését a közhatalomnak nem
