Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-06-30 / 26. szám
1903. junius 30. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS D sék ki. Err^ azonban nem került a sor, hanem másféleképen bántak el velük. Bezárták templomukat és boltjaikat s a megfertőzött házakat pedig kifüstölték. Nyolcz nap múlva fellólekzett a lakosság, mert egyetlen pestises megbetegedés sem történt. A ráczok orvosság nélkül is meggyógyultak, szerencséjük volt, hogy nem vették be. R. J. Magyar Védő-egyesület. Egy év múlva lesz hatvan esztendeje, hogy az ország fővárosában megalakult a hazai ipart pártoló Magyar-Védegylet. És ime, hat évtized múltán ismét összeállanak lelkes férfiak, hogy életrekeltsék a Védőegyesületet, mely a szabadságharcz zivataros idejében elszenderült. Öröm helyett inkább szomorúság és szégyenérzet fog el bennünket a Védő-egyesület inaktiválásánál. Mert életrekeltésének szüksége azt dokumentálja, hogy az elmúlt tizedek alatt a magyar nemzet csigamódjára haladt előre azon az utón, melyet Kossuth Lajos és lánglelkü kortársai a múlt század negyvenes éveiben kijelöltek. A hatvan éves jelszó: „Pártoljuk a honi ipart-4, —■ ma sem ment át a nemzet vérébe. Iparunk állami támogatás mellett és egyesek buzgólkodása következtében nagyot lendült, de a közönség még mindig rabja a külföldi áruknak, s e káros szokásában megerősíti őt a kereskedők magatartása. Tisztelet a kivételeknek, de a magyar kereskedői világ túlnyomó többsége, egyéni önző szempontból, a honi ipart nem részesíti kellő támogatásban. Ha végigtekintünk Budapest és a vidék üzleteiben, megdöbbenéssel fogjuk tapasztalni, hogy az áruk ,J/nred. része külföldi származású. A magyar kereskedelem egészében nem más, mint osztrák és német gyárak ügynöksége. Ez lévén a helyzet, ma is időszerű, sőt szükséges, hogy a magyar társadalom akcziót inditson a honi ipar pártolása érdekében és rákényszerítse a kereskedőket, hogy hazai gyártmányokat hozzanak forgalomba. Aki csupán sovinizmust lát e törekvésben, megfeledkezik arról, hogy a nemzetek vagyono- sodásának legfőbb tényezője az ipar. Az újonnan megalakult Védő-egyesület élén gróf Somssich Tihamár, gróf Batthyány Pál és B irthos Tivadar állanak. Az alakuló gyűlésen gr. Somssich elnök megemlékezett a múltakról, mondván: „Örökké emlékezetes az 1814-ik év a hazai ipar történetében, a mely évben Batthyány Kázmér gróf elnöklete alatt Kossuth Lajos, Deák Ferencz, Vörösmarty Mihály, Wesselényi Miklós, gr. Benyovszky, Bezerédi, Pálífy József gr., Somssich Pál, Teleky László gróf, Eáy András, Nyáry Pál és mások vezetése alatt a Magyar Védegylet alakult. A védegyletet azért alakították, mert átlátták mindazon eljárás sikertelenségét, melyet ekkorig a nemzet ipari viszonyai javitása végett folytatott. Hogy a régi bajt orvosolják, átléptek a cselekvés terére és ezáltal Magyarországnak az őt úgyis megillető és a magyar polgárok által méltán követelhető kereskedés és ipar emelkedését lehetőleg kivivni törekedtek. Ez okból s ily nézetből keletkezett az a tiszta és becsületes arczu, békés és törvényszerű egyesület, melynek homlokára nem volt egyéb irva, mint ez: „Hazámat jobb szeretem, mint a külföldet, anélkül azonban, hogy a külföldet gyűlölném ; a honi ipar gyönge növényét ápolom, míg megerősödik s hazám még nagyobb elszegényedését meggátolni igyekszem.44 Ekkor volt az, hogy Tóth Lőrincz a védegyletről következőkép nyilatkozott: „A Védegyletnek jövendője van hazánkban, annak indítványa már eddig is oly földbe esett jótékony magul, mely epedve sóvárgott vetés után; hazánk kialudta régi álmait, érezni kezdi cselekvő erejét és belátja, hogy iparunk tettleges előmozdításában fekszik a jövő, mely e hazának becsületet, tekintélyt, gazdagságot, hatalmat hozand. Ezt érzi a magyar és ezért talált oly nagy visszhangra a védegylet.44 Úgy hangzanak ez idézett szavak, mintha a mai viszonyokról szólnának. Hiszen most is úgy vagyunk, hogy iparunk pang, kereskedelmünk sinlő- dik, mezőgazdaságunk pedig oly rosszul áll, hogy a kivándorlók száma napról napra szaporodik. Munkásaink ipari munka nélkül állanak, ámbár 100 meg 100 millió külföldi iparczikket hozunk be, melynek következtében a nemzet napról-napról szegényedik. Pedig hazánk mindent ad, a mit csak a természet nyújthat, hogy egy boldog nép élhessen benne. Szabad, önálló és független lehetne a nemzet,, ha gazdaságilag is az volna, mert a nemzetekre is áll az, amit Kossuth mondott; hogy: „Önálló ember csak az, a ki szükségeiben másra nem szorul.44 Ahoz pedig, hogy szükségleteink legnagyobb része belföldön állittassók elő, a hazai termelés védelmére kell törekednünk. Hogy pedig ez a termelés a kor viszonyainak megfelelőleg fedezhesse szükségleteinket, fejlesztenünk kell azt. E czél elérése végett vállt szükségessé a „Magyar Védő-Egyesület44 alakítása és örömmel látjuk, hogy a hazának sok igaz fia — pártokra, felekezetibe és társadalmi állásra való tekintet nélkül — velünk tart és velünk érez.44 Az egyesület védnökségét József Ágost főherczeg és Vaszary Kolos herczegprimás vállalták el. Rákosi Jenő a következő sorokban aposztrofálta az egyesület czélját: „Sajátságos politikai helyzetünkben a nemzeti törekvések a társadalom munkájára jobban rászorultak Magyarországon, mint egyebütt. A magyar társadalom kialakulása abból a nyers anyagból,, mely egy küzdelmes múltból reánk maradt, a modern polgári foglalkozások elhelyezkedése és térfoglalása valamint becsületének megszületése és megerősödése : a mi időnk nagy feladatai közé tartozik. A védőegyesület ehez anyagi és erkölcsi erőt fog szolgáltatni. A közönségnek irányt és öntudatot fog adni és ha munkája sikerül, akkor tényezője lesz annak a nagy kibontakozásnak, a melynek fia az uj magyar
