Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-06-09 / 23. szám
1908. junius D. MAGYAR SZEKESFOVÁROS 2 talnokok túlnyomó többsége — legalább nyolczvan perczentje a szellemi űzőknek — boldognak érzi magát, ha keresete mellett koplalnia nem kell. Arról, hogy jövedelméből valamit félre is tehessen, hogy házakat vásárolhasson és tőkét gyüjtliessen, még álmodnia sem lehet. Pedig fizikailag is dolgozik annyit, mint az a pék vagy mészárosmester, aki üres fejjel és nehány száz forinttal nyitván üzletet, bőségben éli napjait &s vagyont gyűjt családjának. Hol van itt az igazság? Ha a társadalmi életben a méltányosság érvényesülhetne, akkor azoknak az iparosmestereknek nem volna szabad nagyobb jövedelemhez jutni, mint a diplomás szellemi munkások átlagának. Sőt illenék, hogy kevesebbel beérjék. De vájjon hány fővárosi iparosmester nyugodnék meg abban, amit a szellemi munkások 80 százaléka örömmel akczeptálna, hogy évi jövedelme 4000 koronában állapíttassák meg? Hiszen ennél sokkal többet költenek most háztartásra meg szórakozásokra és még mindig marad any- nyijok, — ha csak el nem kártyázzák vagy el nem lumpolják, — bogy telket és házat szerezhetnek. Mi tudjuk ezt és mélyen megbotránko- zunk kapzsiságukon és arrogancziájukon. De még inkább felháborodunk, amidőn látjuk, hogy akadnak a főváros tisztviselői és a törvényhatósági bizottság tagjai közt olyanok, kik megnöveszteni iparkodnak az iparosmesterek szarvait, ahelyett hogy odakiáltanák nekik: „Hátrább az agarakkal!“ Budapest és a külföld. Néhány városatyának nem tetszik, hogy a főváros küldöttségileg képviseltette magát Szentpétervár jubiláns ünnepén. Hir szerint kellemetlenkedni akarnak emiatt a főpolgármesternek, szemére hányván először azt, hogy közgyűlési felhatalmazás nélkül indult el, másodszor pedig a fővárosnak a szentpétervári fogadtatásoknál történt állítólagos háttérbehelyezését. Fölöttébb röstelnők, ha ezeknek a felszólalni készülő uraknak a közgyűlésig meg nem jönne a jobbik eszük, s a zsedényiskedő és szélbalias filippi- kákat magukba nem temetnék. Mert amit kifogásolnak és neheztelnek, arra a magyarázatot önmaguk is megadhatják. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a deputáczió azért ment el előzetes felhatalmazás kikérése nélkül, mert nem volt ideje bevárni a közgyűlés egybeültét. Ilyen esetben mindenütt a világon megadják az utólagos jóváhagyást. Hogy a deputáczió utazása és szentpétervári szereplése pénzbe került, az természetes dolog; a kiadott pár ezer korona miatt berzenkedni nem volna ildomos. Akár első helyen fogadták Budapest deputáczióját a külföldi városok küldöttségei közt, akár a tizediknek vagy utolsónak: a lényeges az, hogy Magyarország székesfővárosa jelen volt ezen az internáczionális jellegű ünnepségen. Láthatták az oroszok és az egybegyiilt többi nemzetek képviselői, hog}" a magyar főváros önállóan résztvett a müveit nemzetek kulturális jellegű összejövetelein. Elég szomorú, hogy a magyar állam mennél ritkábban dokumentálhatja önállóságát a külföld előtt. A közös külképviselet mellett Magyarország vagy háttérbe szorul vagy egyáltalán nem szerepelhet. Képzett politikusokon és diplomatákon kivül vajmi kevés külföldi tudja, hogy Magyarország nem kiegészitő része Ausztriának s hogy a közös nagykövetek és követek nemcsak az osztrák császárt, hanem a magyar királyt is képviselik. Ily sajnálatos viszonyok közt csak clicséretreméltó, ha a főváros minden alkalmat megragad arra, hogy külföldön megjelenésével bizonyságot tehessen a magyar állam önállóságáról. Ha Szentpéterváron a fogadtatásoknál Budapestet degradálás érte volna; ha igaz, hogy kisebb metropolisok küldöttsége megelőzte a mienket: ez esetben a szemrehányás nem illetheti se a küldöttséget, se az orosz rendezőbizottságot, hanem egyes- egyedül pétervári nagykövetségünket. Aerentlial Lexa báró ő exciájának kellett tudomással birnia, hogy a magyar főváros képviselve lesz, s neki, mint nemcsak Ausztria, hanem Magyarország diplomácziai képviselőjének gondoskodnia kellett volna, hogy Budapest az őt megillető rangsorba helyeztessék. Az oroszok részéről a fogadtatási sorrend megállapításánál nem volt szándékosság a főváros megbán- tását illetőleg. Az a nagy előzékenység és szives barátság, melyet a küldöttség úgy az orosz kormány, mint a városi hatóságok részéről tapasztalt, kétségtelenné teszi, hogy a magyarok szivesen látott és megbecsült vendégei voltak az orosz metropolisnak. Reméljük, hogy jövőre bárhol rendeznek oly ünnepséget, melyre a külföldi nagy városok meghivatnak, a főváros képviseltetni fogja magát és pedig lehetőleg nem három, hanem több tagú depu- táczióval, miként Berlin és Páris Szentpétervárra tiznél nagyobb számú küldöttséget menesztett. De egyúttal felhivjuk a törvényhatóság és a tanács figyelmét arra is, hogy a külföldről hozzánk érkező városi küldöttségeket mindenkor ünnepélyesen és a legnagyobb előzékenységgel fogadják. Emlékezzenek vissza arra, mily kitüntető fogadtatásban volt
