Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-06-02 / 22. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 7 1908. június 2. letiltja a kÖcsiről, s igy arra az időre beszünteti fizetését. Mindebből látható, hogy az alkalmazottnak a vállalattal szemben fenálló szerződéses viszonya jogokat csak a vállalatnak ad, az alkalmazottakra csak kötelezettségeket ró. A lovak itatásához szükséges költségek czimén egy-egy kocsistól naponként 6—6 fillért von le a vállalat. Ez a legjellemzőbb adat arra a lelketlen kapzsi szellemre, mely a vállalat vezetőségénél uralkodik. Legszomorubb a dologban az, hogy ezek a modern rabszolgák még csak panaszkodni sem mernek, mert jogos kivánságaik teljesitése helyett elcsapa- tással végződnék mozgalmuk. Ha csak a hatóság nem lép fel a társaság ellen kellő erélylyel, egész nyugodtan űzheti tovább lelketlen uzsoraiizletét. Reméljük, hogy az illetékes hatóság mihamarabb orvosolni fogja ezt a botrányos állapotot s nem lesz szükség arra, hogy az állatvédő egyesület lépjen akczióba a társaskocsi vállalat embereinek érdekében. A „Hitelértesités“ a kereskedelmi tudakozódás szervezete és jogrendje. Irta: Dr. Hajdú Miklós. Singer és Wolfner kiadványa. Ára 2 korona. Tisztelt barátom a szerző arra kért, hogy pártatlan kritikát Írjak tanulmányáról, mely szerinte úttörő munka. Engedje meg az én szerző barátom, hogy kérésének betüszerint feleljek meg. * Hogy a hitel képletében szervezett gazdaságtársadalomnak eme hitel alapvető elemeit gondos megfigyelésben kell részesítenie, hogy ezen alapkérdések beható ismerete, azoknak egészséges fejlődése, szilárd hasisra helyezése egyedüli garantiái a biztos kialakulásnak és a létképes haladásnak: olyan igazságok, melyeket leszűrt az elmélet, beigazolt a tapasztalat; ezekhez alkalmazkodik a gazdaságpolitika, a napi élet ezer apró jelenségének szabályozásával — mint a czélszerüség konkretisálódása — hogy létesítse a különböző erőhatások, a változó és ellentétes jelenségek, manifestatiók és eífectusok között az összhangot, a zavarból a rendet. E munka is taglalva a hitelértesites fontos és aktuális kérdését, gazdaságpolitikai tanulmány par excellence, czélja feltalálni azokat az eszközöket és módokat, melyek a hitel alapjelenségeinek biztos hasist kölcsönöznek, megjelölvén az utat a hitel- informatióknak, mint a hitelpotentia realisalódásának megbízhatóvá tételére. A hitelértesités szervezése — pláne úgy, amint az ebben a könyvben sok lelkiismeretességgel, nagy tudással és gondossággal ki van fejtve, szép és tetszetős dolog benyomását kelti. Magában hordja a gazdasági rendezettség képét, beilleszkedik a munka- megosztás természetes organizmusába; és mig egyfelől a kereskedői szolidság elismerését, a tisztességes munkát megillető tisztelet kivívását, a nehéz verejtékkel szerzett keresménynek biztosítását és nyugodt élvezését tűzi maga elé czélul, másfelől könyörtelenül üldözi a szédelgést, a rosszhiszeműséget, a könnyelműséget és azokat a szomorú jelenségeket, melyek csirái teljes kifejlődésüket a csődbíróság vagy a büntető törvényszék előtt találják. Ez az érem egyik oldala. Korántsem higyjiik, hogy ezek az előnyök, melyeket épen a hitelértesités szervezésének javára említettünk, annak kizárólagos szabadalmát képezik. Mindezt kifejezi a kereskedelmi törvény három szóval: a rendes kereskedő gondossága. Ennek a rendes kereskedői gondosságnak áll csak szolgálatában a hitelértesités, mint egyik — tagadhatatlanul fontos — expediens., de csak expe- diens, nem pedig önczél, még saját korlátoltabb körén belől sem. Ez a rendes kereskedői gondosság képezi az egyik alapvető elemet a forgalomnak, a kereskedelem alanyi biztosítékát, a kereskedőnek mint olyannak conditio sine qua nonját, existentiá- jának alaplehetőségét, aminthogy tárgyi eleme a forgalomnak a kereskedő részéről az ő jóhiszeműsége és szolidsága. Ezeknek van döntő befolyása a kereskedelmi állapotok egészségére, vagy egészségtelen voltára, fejlődési képességére és hanyatlási vagy fel- bomlási processusára. Mert hiszen, igazán képes a hitelértesités a forgalmat szabályozni? Beleláthat-e minden egyes kereskedőnek, ha nem is belső világába, de legalább üzleti életébe, ügyletei szövevényességébe, könyveibe ? Figyelemmel kisérheti-e az apró conjuncturák tömkelegének folytonos osztódását ? És mindezt nem egy emberre, de ezrekre, nem egy városra vagy szükebb lokális körre, de az egész világra ? Csak tárgyi kritériumokat vesz tekintetbe ? Még a leg- szakképzettebb, leglelkiismeretesebb ember sem képes azokból tiszta képet alkotni, mert hiszen az ok rejtve marad, ok nélkül pedig biztos tudás nem képzelhető. Alanyi momentumokból is Ítél? Ki képes belátni a szándékok, indulatok, tervek, remények complexi- tásába? A biró tanácstalanul áll egy-egy bűntett előtt: a hiteltudósitó biztosan fog-e Ítélni ezerek complicált gazdasági életjelenségei felett? És itt áll elő a legfontosabb ellenvetés. Mert minden jóhiszeműség, minden objectivitás, minden discretio mellett, hogy eme hitelértesités ne csak a bárki által is könnyen konstatálható tények puszta reprodukálására szorítkozzék, a minek jelentősége sokkal alárendeltebb, hanem bárkinek hitelképességéről megközelítő képet adjon —- mert hiszen tiszta képet soha sem adhat — annak egy olyan detektív jellegű szervezetté kellene kialakulnia, mely nem hagyhat figyelmen kivtil semmiféle benső családi, személyes vagy jellembeli kérdést.
