Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-06-02 / 22. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1903. junius 2. pályázaton, de mire az árlejtés megtörténik, a háborús fellegek eloszlottak és a hadügyminiszternek nincs szüksége vattára. Hogy az átvételtől és a tetemes kiadásoktól megszabaduljon, annyi különféle kifogást támaszt, hogy a nyertes pályázó önként visszalép a szállítástól és inkább veszni hagyja addigi kiadásait. Történt már átvétel is, de abban se volt köszönet. Az árlejtésnél a minisztérium az utóajánlatok figyelembevételével annyira leszorítja az árakat, hogy a szállítónak abszolúte semmi haszna nem marad. Belgrádban ezúttal ismét számítanak arra, hogy felhasználhatják a czár által ajándékozott töltényeket és szükség lesz vattára. E föltevés eredménye a fentebb ismertetett pályázat. Mi azonban kétségtelennek tartjuk, hogy a balkáni zavarok mihamarabb véget érnek s a szerb katonaságnak nem lesz módjában se a szlivnicziai csorbát kiköszörülni, se az albánok fölött győzelmeket aratni. Tehát a vatta nem fog kelleni a hadügyminiszternek, s a naiv pályázók hiába költekeznek a szállítás elnyerése végett. De ha a szerbek át is vennék a szállított anyagokat, az állam jelenlegi financiális viszonyai közt a szállítók el lehetnek készülve arra, hogy pénzükhöz csak nagy idők múlva fognak jutni. Mert a hadügyminisztérium ad utalványt, de az állampénztár azt mondja: tessék máskor jönni. A beruházási kölcsön és a főváros. Abból a törvényjavaslatból, melyet a pénzügy- miniszter a múlt héten terjesztett a parlament elé? Örömmel látjuk, hogy a 262 milliós beruházási kölcsön egy része a főváros fejlődését van hivatva előmozditani s egyúttal segítségére lesz az évek óta pangó iparnak és munkahiánynak. A földművelési minisztérium körülbelől hét milliót szánt rakodópartokra, téli kikötőre és a soroksári dunaág rendezésére. Ez az egyik nagy tétel. A másik, a palotaépitkezések, még nagyobb, majdnem kétszerese az előbbinek. Uj palotát akarnak emelni a belügyminisztériumnak, a főkapitányságnak, a vallás és igazságügyi minisztériumoknak, azonkívül a színművészeti akadémiának. Mindezek költsége 12.222,000 koronában van előirányozva, összesen tehát közel húsz millió jönne forgalomba Budapesten. Erre a befektetésekre olyan szüksége van a fővárosnak, mint az aszú földnek a nyári esőre. És csak azt kívánhatjuk, amit az egyszerű paraszt: „adjál uram esőt, de mindjárt!“ A befektetések közül közgazdasági szempontból nagy jelentőséggel bir a téli kikötő megcsinálása és a soroksári dunaág rendezése. De e perczben tájékozatlanok vagyunk, hogy a kormány hogyan döntött: egyidejűleg létesiti-e a lágymányosi téli kikötőt, és a csepelszigeti kereskedelmi kikötőt avagy előbb az egyiket és később a másikat. Tudtunkal a kereskedelmi minisztérium a Csepel- szigeti kereskedelmi kikötő terveivel már rég elkészült. E terv megvalósítása óriási horderővel bir a főváros IX. kerületére nézve, amennyiben elhárítaná ama akadályokat, melyek a kerület fejlődésének útjában vannak. A csepelszigeti kereskedelmi kikötő bizonyára magával vinné a közraktárakat, az elevátort, a dunaparti vasutat sőt talán a vámházat is, igy a Ferenczváros a Duna felől is szabaddá tétetnék. Érthető tehát, hogy a fővárosnak mily nagy mértékben képezné érdekét a kereskedelmi kikötő megépítése. A lágymányosi téli kikötővel kapcsolatban fölmerült a tanácsnál az az aggodalom, hogy vájjon a kereskedelmi minisztert nem fogják-e elhatározásában befolyásolni a lágymányosi tervezések. A földmivelési miniszter ugyanis mindkét medenczét ki akarta építeni olyképen, hogy azokat ellátná dockokkal, emelődarukkal, vasútvonalakkal, szóval olyan fölszereléssel, amely úgyszólván kereskedelmi kikötővé minősítené az egyszerű télikikötőnek tervezett két medenczét. A kipéczézett terület oly nagy, hogy 6—7 száz hajó befogadására is képes lesz, mely körülmény, a legutóbbi évek hajóforgalmát véve alapul, valószínűvé teszi, hogy Budapest részére a lágymányosi kikötő is hosszú időre megteszi majd egy kereskedelmi kikötő szolgálatait. A tanácsnak állást kellett volna foglalnia a lágymányosi kikötő ügyében, de függőben tartotta, mig a kormány véglegesen dönt. A beruházási javaslatból arra következtethetünk, hogy a földművelési minisztérium megelégszik a lágymányosi egyik medencze kiépítésével s a kereskedelmi kikötő czéljaira a soroksári Dunaág fog felhasználtatni. Ez a megoldás helyes. A munkálatok nehány esztendeig sok ezer embernek fognak kenyeret juttatni, a palotaépitések pedig föllenditik az építőipart és a vele kapcsolatos iparágakat. A főváros melegen óhajtja, hogy véget érjen a képviselőházi obstrukczió és a kormány hozzáláthasson a közhasznú beruházások eszközléséhez. Az állatkert helyzete és jövője. ii. Múlt czikkelyünkben ismertettük azokat a terheket, a melyek az állatkertre nehezednek, nemkülönben azokat az eszközöket, a melyekkel a belső megerősödés útjait egyengetjük. Időközben azonban oly támadások történtek, a melyek a nyugodt, tárgyias megismertetést erőszakkal és lármával rontanak az állatkertnek és igy bennünket is arra kényszerítenek, hogy az ismertetést a védekezés alakjában folytassuk. Az Állat- és Növényhonositó-Társaság 1903. évi május hó 24-én tartott rendes évi közgyűlésén ugyanis
