Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-05-26 / 21. szám
9 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1903. május 26. korül sorra, ha a régibb pályázók elhelyez- tettek. Fölösleges dicsérnünk ezt a reformot. Annyira természetes és szükséges volt, hogy nélküle a tanitói választások szégyenfoltját képeznék a fővárosnak. Persze a protekczió ezen túl majd a kandidálások körül iparkodik érvényesülni, de legalább a botrányos visszaéléseknek vége szakad. Üdvözöljük Bárczy tanácsos urat és óhajtjuk, hogy példáját a tanács többi tagjai is kövessék a saját reszortjukban. A protekczió elhatalmasodott dudvájának kiirtásában a hatóságnak kell előljárnia. Buda és Pest múltjából. 1541-ben került Buda városa csellel a pogány török kezére. Az átelleni Pest városa, mely a hadak útjába esett, már régebben elvesztette magyar jellegét, mert magyar lakosságának zöme még 1529-ben Nagyváradra menekült. Ott van eltemetve a pesti utolsó magyar biró is, névszerint Kenéz-Szücs András, a kinek sírköve az ország-utczai Yargha-ház pincze- gádorjába van befalazva. Nem tudom, meg van e még, én még 1876-ban láttam. őlikor azután a 145 éves török jármot a megfogyatkozott magyar nemzet idegen segítséggel lerázta, a bécsi kormány az ő szájaize szerint kezdte meg a telepítés nagy munkáját. A magyart nem szívesen látták, de tárt karokkal fogadták a németet, spanyolt, olaszt és a ráczot. Úgy Budán mint Pesten a végrehajtói és bírói hatalommal felruházott felsőbb- séget a Budán székelő császári kamarai igazgatóság gyakorolta. Ez kezdette meg a romhalmazzá vált városok kitakarítását és telepítését. Eleinte a katonaság takarította el az utczákról a romokat s minden szekérrel bejövő vidéki embernek, mikor a várost elhagyta, kötelessége volt egy fuvarra való törmeléket kihordani. A kamarai igazgatóság osztotta a telkeket és bíráskodott a nagyobbára rokkant katonákból és bevándorlóét mesteremberekből álló lakosság fölött. A telepesek öt esztendei adómentességet élveztek. Telkeiket vagy egészen ingyen, vagy pár garasért kapták, de kötelesek voltak a házat egy év leforgása alatt felépíteni s csak ezután kaptak polgárjogot. Az itt rekedt törököket a jezsuita atyák vették pártfogásukba. Tömegesen keresztelték meg őket s német családi nevet kaptak. A megkereszteltek nagy része janicsár árva volt. Apjukat vagy a harcztéren kaszabolták le, vagy ha élve kerültek hadifogságba, a mi nagy ritkaság volt, gályarabokul hurczolták el őket. Mert mikor az ország fővárosát a keresztény hadak visszavivták, ki volt adva a jelszó, hogy janicsároknak és zsidóknak nincs pardon. Előbbiek számára azért nem, mert az ütközetben se nem kértek, se nem adtak kegyelmet, a zsidóknak pedig azért nem volt pardon, mert mikor Kara-Musztafa nagyvezir, Thökölyi Imre kurucz király társaságában Bécset ostromolta, a budai zsidók a portyázó kuruczoktól és tatároktól összevásárolták a martalékot, s mikor a hadi szerencse fordult s a keresztény sereg Budát szorongatta, a zsidók oly elkeseredett elszántsággal védték a Halász-bástyát, hogy kincseik védelmében egytŐl-egyig ott véreztek el. Az ezredéves kiállítás alkalmával királyunk tulajdonát képező két értékes gobelin is volt a többek közt kiállítva, melyek egyikén az a jelenet van megörökítve, mikor a spanyol zsoldosok rakásra hordják a sok szakállas janicsár és zsidó fejet, melyekért, a krónika feljegyzése szerint, egy-egy arany ütötte markukat. Mikor nemrégiben a Mátyás-templom keretét képező díszes Halász-bástyát építeni kezdték, az alapozási munkálatoknál rábukkantak a sok törzsnélküli koponyára. A helyszínén járt fürge-lábú kőnyomatos tudósitó, aki vajmi fogyatékos történelmi ismerettel dicsekedhetett, nagy bölcsen kisütötte, hogy e helyen ezer keresztény foglyot nyakaztatott le egy török basa bőrébe bujt vadállat, akinek nevét a helyszínén járt tudósitó a legjobb akarattal sem tudhatta meg az állig begombolkozott kőmives- pallértól. A sajtó, miután a hirt kőnyomatos szentirás hozta, hűségesen feltálalta a bölcsességet a türelmes közönségnek. Zsidókról lévén szó, helyénvalónak tartom felemlíteni, hogy a kérdéses alkalommal elesett rnózes- valiásuak nem magyar zsidók voltak, hanem a kelet söpredékével itt megtelepült spanyol zsidók, u. n. „spanyolettákh Mert a magyar zsidókat Budának csellel történt elfoglalása után Szulejman szultán hajókra rakatta s Bulgáriába szállíttatta, a hol utódaik Plevna tájékán még mai napig is élnek s megkülönböztetésül „madzsarli csifutu-nak hívják őket. Temetői monográfia. A kerepesi-uti temetőt nem természeti szépsége és szobrászati műremekei teszik becsessé, hanem benne porladó jeleseink. A párisi Pére la Chaisset kivéve, nincs sirkert a kontinensen, amelyben egy nemzetnek annyi kiváló fia aludná örök álmát, mint a kerepesi-úti temetőben. Magyarország múlt századbeli történetének, küzdelmeinek és sikereinek emléke int felénk azokról az egyszerű márvány és gránit sírkövekről, melyek alatt a nemzeti újjászületés, s az irodalom és művészetek legkiválóbb bajnokai porladoznak.
