Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-05-19 / 20. szám
1908. május 19. MA GYAR SZÉKE8FÓVÁROS 5 más jelentéseiben is kitünteti, bogy a törvény szerint és annak értelmében járt el. Az összehasonlításnak általános eredményét a következőkben foglalhatom össze: Ha figyelembe veszszük, hogy a törvény akkor hozatott meg. a midőn Buda és Pest még két külön város volt — természetes, hogy egyes rendelkezéseit a mai viszonyokkal megegyeztetni szükséges. Ezek inkább csak alaki módosítások és általában kisebb alárendelt jelentőségűek. Előttem átalában nem szenved kétséget, hogy ama nagyszabású föladatok, a melyek a főváros kialkotásához országos érdekek szempontjából is fűződnek, hogy azok megfelelően és helyesen: a főváros és kormány együttes közreműködését czélzó külön hatóságtól intézhetők. De a törvény nagyon helyes megkülönböztetést tett a Tanács nagyobb mértékű, messzire kiható közvetetten teendői között és a felügyeletére bizott kevésbbé jelentős ügyekre nézve. Hogy én helyesen Ítélkezem, azt mindenki a hivatalos jelentések áttanulmányozásakor tapasztalhatja, — a korábbi évekéiből még inkább — amidőn a tanács jelentéseiben a szabályozások legelső és legfontosabb ügyéről már néhány sorban leszámolni volt képes, mig azon ügyeknek, a melyekre csak felügyelettel van íngerencziáj a jelentésében az oroszlán- részt juttatja. S itt lelem a Fővárosi Közmunkák Tanácsa működésének főképpeni meddőségét. Mig a 70-es években a nem is a Tanács által, hanem a törvény- hozás külön intézkedésével megállapított Andrássy-ut és Nagy-körut kiépítését intézte, — az utóbbit csak a 80-as évek elejével végezhette, az alant minden más nagyobb szabályozás feladatoktól tartózkodott ; — ne hogy mégis működést érvényesíthessen, a törvénytől helyesen disztingvált mellékes jelentőségű ügyeket karolta föl hévvel; még pedig saját bevallása szerint azért, mert a fővárosi pénzalap csak egyoldalulag táplálkozva — hihetetlen alacsonyra apadt — és e miatt módjában sem állott nagyobbszabásu akcziót kezdeményezni. így megakadályozta nyolcz éven át a fővárost a vízvezeték létesítésében, ráakarván erőszakolni a Dunaviz mesterséges szűrését. Mig a 70-es években csak a szabályozástól érintett telkeken szándékolt építkezéseket kellett engedélyezés czéljából hozzája fölterjeszteni, addig a 80-as években már minden építő engedélyt kívánt magához. Mindezek eléggé megvilágítják, hogy mig a Tanács működését a csak felügyelete alá bocsátott kisebb jelentőségű ügyek tömkelegében elaprózta, addig nem maradt sem ideje, sem ereje ama főfontos- ságu, a város ujjáteremtő műveletek számára, a melyek közvetetlenül teendői közé sorozvák. Világosan kimondja az 1870. t.-cz. 11. §-a, hogy a Tanács ülésein tanácskozási joggal azon szakértők vesznek részt, a kiket a Fővárosi Közmunkák Tanácsa meghivandónak vél. Tudnak talán róla mások, hogy kiket hitt meg a Tanács az ülésekre: nekem nincs tudomásom róla. Kifogásoltam a terveknek titokban való elrejtésüket. Erre nézve nincs határozat a törvényben, de már az meghagyás,, hogy a Tanács a szabályozási munkák előkészítésére a tervek készíttetését pályázatok segítségével végeztesse, mutatja azt, hogy a törvény a titkolódzást nem szabta elő ; — még inkább enged következtetni arra a 27. §., a mely azt mondja, hogy a tanács évenkinti kimerítő jelentését nj^omtatásban is közrebocsátja! Tehát nemcsak a hatóságoknak küldje meg, hanem közrebocsátja, a mi úgy hiszem, azt teszi, hogy aképen adja ki, hogy mindenki, ki érdeklődik, hozzájuthasson. A közmunkák Tanácsában épen annyi tag van a főváros részéről, a meunyit a kormány küld; sőt azonfelül tanácskozási joggal a fővárost még 2 tanácsos, 4 középitési bizottsági tag és a középitési igazgató is képviseli az üléseken. Ha e körülményt szemügyre veszszük, nem kell-e gondolkodóba esni azon, hogy a közmunkák Tanácsa miképen és miért juthat oly sokszor ellentétbe a főváros hatóságának kívánságaival ? Ennek magyarázatát nem tudom meglelni. De szemembe ötlött, hogy a törvény 11. §-a szerint „az elnököt és az alelnököt a minisztérium nevezi kiu. Gróf Andrássy Gyula mint miniszterelnök igenis magának tartotta fönn az elnökséget, mert érdeklődött leghőbben a főváros regenerálása iránt. E véletlenből alakítottak azután precedenst; és azóta, a helyett, hogy a Tanács elnökét kineveznék, hallgatagon elfogadták, hogy a mindenkori miniszterelnök egyszersmind a Közmunkák Tanácsának elnöke, noha országos feladatai neki meg sem engedik, hogy a főváros ügyeire is kitérjeszsze figyelmét. E tekintetben tehát a törvény eredeti rendelkezése volna ismét érvénybe helyezendő. Ellenben megváltoztatandó a Tanács közvetet- len teendői sorában a 14. §. b) pontja; a melyben az a rendelkezés, hogy a Tanács maga végrehajtó- is egyszersmind, az akkori viszonyoknak megfelelhetett, de ma egyáltalában nem állja meg helyét; sőt nagyon sok összeütközés, ferdeség és következetlenség származik abból, hogy a Tanács maga is építkezik. Helytelen továbbá az az állapot, hogy vasúti ügyekben a Közmunkák Tanácsa képezi a fölebbviteli fórumot, noha a bejáráson a Tanács épen úgy, mint a székesfőváros hatósága, van képviselve, közösen végzik tehát azt a funkcziót, a melyben a Tanács azután mint magasabb fórum dönt. Meggyőződésem, hogy a székes-fővárosban a magasabb rendű ésátható, iránytadó városépítő munkálatok előkészítése és tervezése, valamint végrehajtásuk ellenőrizése czéljából szükség van oly külön hatóságra, a mint szerintem azt az 1870. évi X. t-ez.-ben letett eszmei tartalom kontemplálta és el is rendelte. Tisztán áll előttem az is, hogy e törvény ma több irányban, szorul pótlásra és módosításra a viszonyok megvál
