Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)

1903-01-13 / 2. szám

12 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1903. január 13. csőn felvételére szolgáló tranzakcziót finalizálni úgy­szólván a mesék birodalmába való törekvés volna. És igy feltétlen bizonyossággal be fog következni az az eset, bogy Ausztria a mi tőkevisszafizetésünk előtt fogja a konverziót keresztülvinni és Magyar- ország ismét 303 millióba kerülő tanulsággal lesz gazdagabb. Azzal a tanulsággal, hogy Ausztriával szemben való gazdasági függésünk egyenesen a gaz­dasági megsemmisülésre kell hogy vezessen, s hogy e függőségből való felszabadulásra minden követ meg kell mozgatnunk. Erről folyt a nagy vita a kiegyezési harczban a két kormány között. Hogy a magyar érdek e nagy harczból nem győztesen került ki, azt maga az egész helyzet valószínűvé teszi, de azt sejtetni engedik azok a szűkszavú kommünikék, melyek ebben a tárgyban napvilágot láttak. Mert akár az történt meg, hogy a közös járadékok kérdését kiküszöbölték a kiegyezés anyagának komplexumából, akár pedig az a másik verzió valósul meg, hogy a magyar kor­mány a konverziót tisztára az osztrákok belső ügyé­nek ismerte el, melyre ingerencziát gyakorolni nem akar: mindkét esetben Magyarország huzza feltét­lenül a rövideb bet. A tényekből s a konstelláczióból meritett meggyőződésünk, hogy e két eshetőségen kivül harmadik nem létezik és ez a tertium, mely non datur, ezúttal megint Magjmrország gazdasági érdekének az érvényesülése. A közös járadékokat egész simán konvertálni fogja Ausztria, a nagy kon­verzió 10 milliós hasznát nyugodtan zsebre fogja vágni, Magyarország pedig, ha meg akar szabadulni a terhes évi járulékának fizetési kötelezettsége alul, ezt csak 303 millióval megdrágult ár mellett teheti majd csak. A periculum in mora elve ez esetben is valóra vált. A halogatás, a késlekedés a tőkevissza­fizetés foganatositásában keserűen megboszulta magát rajtunk, s a „hej ráérünk arra még,“ szabályát követő kormányzati bölcseség; ime sok száz mil­lióját fogja felemészteni ennek a könnyelmű, de sze­gény országnak. Hírek a városházáról. Megszűnt forgalmi akadály. A Gombos és Endrőd között múlt évi deczember hó 8-án be­szüntetett kompforgalom, január hó 9-én ismét meg­nyittatott. — Budapest, 1903. jan. 9-én. Az igazgatóság. A gellérthegyi utak szabályozása, a gellérthegyi érdekeltség még tavaly deputácziót küldött a polgármesterhez s kérte, hogy a gellért­hegyi utak járható karba helyeztessenek. A polgár- mester tett is akkor Ígéretet, amelynek beváltását azonban hasztalan várják máig a villatulajdonosok. A kért szabályozás helyett az történt, hogy egyet­len jó utjokat, a Kemenes útját is elzárták előlük, mert arra a nagy vizmedencze építéséhez szükség volt. Megjegyzendő, hogy az elzárás hirtelen, min­den előzetes értesítés nélkül történt. Legutóbb megint sürgették a dolgot a villatulajdonosok, s kér­ték, hogy legalább ideiglenes följárót készíttessen nekik a főváros. E sürgetés folytán most végre be­terjesztette erre vonatkozó tervezetét a mérnöki hivatal. Kérelmezését azzal okolja meg, hogy a hegy déli oldalának egész területére kiterjedő sza­bályozás kérdése, illetve a közmunkatanács által kidolgozott tervek hosszabb tanulmányt igényeltek. A Városligeti Színkör állandósítása. Feld Zsigmond a Városligeti Színkör állandósítása tárgyában a belügyminisztertől állami szubvencziót kért. A miniszter ma arról értesítette a fővárost, hogy a kérelem teljesítésére hajlandó, ha kellő biz­tosítékot kap arra, hogy az uj színház megfelel az irodalmi Ízlésnek s a közerkölcsiség ellen nem vét. Budapest halottal. A kerepesi-uti temető igazgatója ma terjesztette be a pesti temetők statisz­tikáját. Kimutatása szerint 1902-ben a kerepesi-uti temetőben 489, az uj temetőben 8423 halottat temet­tek, a szegény halottak száma 1842 volt, összesen 10.754. A kerepesi-uti temetőben 1849 április 1-től 403.815 halottat, az uj temetőben 1886 május 1-től 136.592 halottat temettek el Egy egyöntetű működés példája, a vízmű engedélyezési ügyekben megtartott tárgyalá­sokon az utóbbi időben gyakran megtörtént az a visszásság, hogy a főváros egyes közegei szemközt helyezkedtek a tanácsosai s a vizműengedélyezések- nél olyan föltételeket kívántak érvényesíteni, amelyek homlokegyenest ellenkeztek a tiszti ügyészség által megállapított s a tanács által jóváhagyott föltételek­kel. A tarthatatlan állapotoknak véget vetendő, kimondta most a tanács, hogy ama fővárosi köze­gek, amelyeknek valamely vízmű engedélyezése ellen kifogásuk van, észrevételeiket jóval az enge­délyezési tárgyalások előtt közöljék a tanácscsal, mert az már még sem járja, hogy fővárosi közeg a nyilvánosság előtt tiltakozzék ugyancsak más fővá­rosi közegek ténykedései ellen. A nagypénteki ref. társaság szubven­CZiÓja. A székesfőváros közgyűlése 2800 korona segélyt szavazott meg a nagypénteki református társaságnak. Az erre vonatkozó közgyűlési határo­zatot a belügyminiszter jóváhagyta. A mechanikus és órás ipar szabályo­zása. A kereskedelmi miniszter leiratot intézett a fővároshoz, amelyben ismertette az órás és mecha­nikus ipar szabályozására vonatkozólag tett szám­talan panasz folytán kimondta ugyanis a miniszter, hogy mindazok, akik az állami mechanikus és órás iparszakiskolát elvégezték, jogosultak munkakönyv váltására. Két esztendei gyakorlat után pedig önállóan űzhetik ezek az órás és mechanikus ipart. Egyben kimondotta a miniszter, hogy az órás és mechanikus ipar képesítéshez kötött iparok közé sorozandó. Ez utóbbi rendelkezést különösen a mechanikusok bizonyára nagy megelégedéssel fogad­ják majd, mert ezzel tökéletesen megvódetnek a kontár ipar garázdálkodásaitól, amely nagyon nehézzé tette eddig az egzisztencziájukat. Statiszti ka. Népesedési mozgalom. Az 1902. év közepére kiszámított népesség, polgári lakos 751.177, katona 16.484. Összesen 767.661. Az elmúlt héten élve született 465 gyermek, meghalt 309 egyén, a születések tehát 156-al múlják felül a halálozásokat. Az élveszülöttek közt volt 317 törvényes, 148 törvénytelen; nemre nézve 219 fiú, 246 leány. Halvaszületett 18 gyermeki, köztük 11 törvényes, 7 törvénytelen. Születések arányszáma: 1000 lakosra 3L5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom