Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-05-12 / 19. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1903. május 12. '2 kényszerítik, liogy dagasztó-teknőkben aludjanak; amikor ugyanott kell mosakodniok, ahol a tésztákat gyúrják: akkor nemcsak ezen emberek egészsége ellen követnek el merényletet, hanem vétenek a köztisztaság •ellen is. A hatóság előtt nem ismeretlen a fővárosi pékmühelyek állapota és a munkások helyzete. Kísérletezés történt a szanálás végett, sőt uj szabályrendeletet is dolgoztak ki. Ám a szabályok végrehajtása és megtartása körül a hatóság nagyfokú mulasztást követett el. Ez a mulasztás egyik oka a mostani sztrájk kitörésének. Miatta tehát a hatóságot is felelősség terheli. Ha nálunk szoczialista érzelmű férfiakból állana a tanács és a törvényhatósági testület, könnyű volna megtörni a pékmester urakat. Egyéb se kellene, mint a segédek rendelkezésére bocsátani nehány sütőkemen- czét, hogy dolgozhassanak a közönség számára. Ez persze nem fog megtörténni, s el lehetünk készülve, hogy pár napig, sőt talán pár hétig, házilag előállított süteményeket és kenyeret kell fogyasztanunk. A sztrájk jól van szervezve. A pékmunkások szolidaritásban állanak az egész ország területén, sőt a külfölddel is. Kisegítő személyzetet a fővárosi mesterek nem fognak szerezhetni, a sztrájkolok pedig bírják a munkaszünetet, mert tekintélyes összeg áll rendelkezésükre. A prognosztlkon tehát az, hogy a mesterek beadják derekukat, akkép számítva, hogy amit a réven ki kell adniok, azt majd a vámon visszaszerzik. Vagyis a strájk árát a közönséggel fizettetik meg. Amennyivel többe kerül nekik a műhelyek fentartása és a segédek tisztességesebb díjazása, annál drágábban árulják a süteményeket és a kenyeret. Miután azonban tudjuk, hogy a pékmesterség a közegészségügyi kívánalmak teljesítése mellett is brilliánsan jövedelmező mesterség, s miután nem föltétien szükség, hogy minden pékmester többszörös háziúrrá váljék, a hatóságnak gondoskodnia kell, hogy a közönség a kizsákmányolástól meg- óvassék. Az orvos urak vacsoráinak. Ezzel a czimmel lapunk legutóbbi számában említést tettünk arról, hogy a Rókus-kórházban egy tanulóifjat, ki kutya által szétmarczangolt kezét bekötöztetni akarta, a szolgaszemélyzet elutasított. A kórház érdemes igazgatója, dr. Müller Kálmán, tudomást szerezvén a közleményről, nyomban vizsgálatot rendelt el, melyről lapunkat a következő hivatalos átiratban értesítette: Tekintetes Szerkesztőség! Van szerencsém értesíteni, hogy a b. lapjának tegnapi napon kézhez vett (folyó hó 5-én megjelent 18.) számában „Az orvos urak vacsoráinak“ ez. közleményben felhozottakat a saját hatáskörömben azonnal szigorúan megvizsgáltam és a vizsgálat összes iratait mai napon polgár- mester ur őnagyságához beterjesztettem. Budapest, 1903. május hó 7-én. Kiváló tisztelettel Müller igazgató. Kábelfektetések Budapesten. A járdák Budapest utczáin egyidő óta ismét fel vannak szaggatva. Óriási korongok állanak az utcza sarkokon, amelyeken fel van csavargatva a kábel. Nem lesz érdektelen, ha olvasóinkat megismertetjük a kábel gyártásával. Ezen czélra szolgálnak a kultur államokban, úgymint Németország, Anglia és Francziaországban, kiterjedt és kitünően berendezett kábelmüvek, nagy terjedelmű gyári műhelyek, melyekből évenkint sok ezer kilométer kábel, felső és alsó vezetékű, vasúti, hajózási és mezőgazdasági gépek, tengerentúli és tengeralatti használatra, szóval mindenféle — még a távirászat és távbeszélés használati területén is túlterjedő — kábelek kerülnek ki. Alapjában véve nagy kötélverő műhelyek ezek a kábelgyárak. Aki valaha szülővárosában megfigyelte a kötélverő munkáját, aki mindig hátrafelé lépkedve fonalat fonál körül csavar, az fogalmat alkothatott magának a kábel- gyártás kezdetéről. De a kötélverés ártatlan világa már feledésbe merült. A kábelek más tettekre is vannak hivatva, mint a kötélgyártmányok. És az nem is puha lenfonál, amit a kábelkészitőnek kezelni kell, hanem nagyon erős drótok érkeznek, mint alapanyag óriási tekercsekben a raktárhoz. A sodró műhelyben különleges korongokra sodortatnak. Ezek után a korongok, melyeket bobináknak neveznek, a kábelverő gépekkel összeköttetésbe hozatnak, amelyen már a rézsodronyok a kábel lényegévé egyesítve és egyszersmind elszigetelő rostokkal — legtöbbnyire jut- tával — vonatnak be. A kábelverő gép a tulajdon-
