Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-05-05 / 18. szám
6 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1903. május 5. A második ok, mely a bőkezű ajándék megadása ellen szól, az, hogy ezúttal nem egy megszorult és a kezdet nehézségeivel küzdő kulturális egyesületet kell támogatni, hanem egy ünnepséget fényesebbé tenni. Arról van szó, hogy a filharmonikusok pompát fejthessenek ki a jubiláns ünnepségen és fényes bankettet tarthassanak. Vájjon van-e erre szükség? Külső disz nélkül is nem ünnepelné e a közönség az érdemekben gazdag egyesületet? A nagy parádé és a tobzódásig menő czéczók specziális magyar gyön- geség. A müveit külföld már rég leszokott ezekről, s ha itt-ott látunk, nyilvános ünnepségek keretében, pénzpocsékolást, mérget vehetünk arra, hogy magánemberek zsebe bánja. Nálunk azonban szeretnek közköltségen parádézni és mulatozni. Igen sok városatya, aki a saját tárczájából egy koronát sem adna a filharmonikusok ünnepségére, vidáman és krupulus nélkül fogja megszavazni a 4000 koronát. A közvagyonnak és közjövedelmeknek ilyen lax kezelése mellett jutott a főváros oda, hogy nincs se kellő számú iskolája, se elegendő humanitárius intézménye, ellenben egy csomó úriember minden esztendőben töméntelen pezsgős bankettet eszik végig az adófizetők pénzén. Ezzel a csúnya rendszerrel szakitani kell. Az első intézkedés legyen annak a 4000 koronás ünnepi ajándéknak redukálása 400 koronára. A bankett elmaradhat. mi __i __ __________________________ii i_ _jm__i i _ i Do ck és hajógyár. Hogy az egyetlen magyar kikötővárosnak hajógyára és dockja legyen: ez országos érdek. Ennélfogva kívánatos, hogy a kérdésről a közvélemény tájékoztatva legyen és ami intézkedés majd történik, a nyilvános megvitatás retortáján menjen keresztül. Ily nagyfontosságu dolgot nem szabad titokban, kéz alatt elintézni, már csak azért sem, hogy utólag vád vagy szemrehányás ne érhesse a kormányt. Értesülésünk szerint Láng Lajos kereskedelmi miniszter e hó végére tervezett fiumei lerándulása alkalmával a hajógyár és a dock ügyében is hely- szini informácziókat óhajt szerezni. Szolgálatot vélünk tenni a miniszternek, valamint a hajógyár és a dock ügyének, midőn helyet adunk az alábbi czikknek, melyet a fiumei viszonyok egyik alapos és szakavatott ismerője bocsátott rendelkezésünkre. A czikk igy hangzik: Dock és hajóépitőtelep együvé tartoznak. Az egyik nem lehet a másik nélkül s mind a kettő egy kézben kell hogy legyen, mert különben gyors, egyöntetű, időt és pénzt kimélő munka lehetetlen. Bizonyiték erre, hogy annak idején a Dock-társulat kénytelen volt a dockot a Howaldt-féle hajójavitó- telepnek albérletbe adni, mert külön-külön egyik sem boldogulhatott. A dock magában nem fontos, önmagának czélul nem szolgálhat. A dock csak eszköze kell hogy legyen a hajógyárnak, melynek a munkafolytonosságot (dockolás, javitások, befestések) bizonyos mértékig biztositsa, többek között azon czélból, hogy a hajógyár, a hajóépitések esetleges időközi hiánya miatt, munkásait elbocsátani kénytelen ne legyen. így van ez minden kikötővárosban, igy még a trieszti hajógyáraknál is. Csak nálunk volt eddig megfordítva, hol a két intézményt külön-külön állították fel. A dock története. 11 évvel ezelőtt a kormány segedelmével dockot hozattak Kiéiből, mely idővel 2 drbból állott: egy 60 és egy 40 méteres (összesen 100 m.) dockból. Minősége: közepesen alul (csak a gerincze volt vasból, a többi része fából). Szélessége 17 méter, minek folytán az Adria hajói, az Ungaro-Croata nagy hajói s az ehhez hasonló hajók Fiúméban dockolhatók nem voltak. Tehát a dock már ezért sem felelt meg a követelményeknek. Ezen dockért fizetett az állam 10 éven keresztül 400,000 koronát és még százezreket a docknak szolgáló bergudii bassin-ért (kikötő) s ezért azt a szép eredményt érte el, hogy a 10 év elmúltával nincs sem a 400,000 korona szubvenczió, sem a dock. Ennek 60 méteres részét (úgy látszik pro forma) eladták Triesztbe. E dock különben rossz, mert igen gyakran komoly bajok okozója; igy például a „Fiume“ nevű hajó felborult vele együtt s nagy károkat szenvedett. Azóta a biztositó társaságok a fiumei dockban történt károkért felelősséget nem vállalnak. Megmaradt tehát Fiúméban a 40 méteres dock, mely csakis kis hajóknak szolgál. Majdnem kizárólag az Ungaro-Croata veszi igénybe. Más közepes hajó nem használhatja. Az Ungaro-Croata hogy évente 3200 koronát megtakarítson, elhitette a kormánynyal, hogy az a kis dock feltétlenül szükséges Fiúménak s a kormány másfél hónappal ezelőtt azt a hihetetlen egyezményt kötötte a Hitelbankkal (a Howaldt-czég megbízottjával), hogy azt a nevetséges s gyenge dockot Fiúméban marasztalja s tulajdonosának havi 5000 korona bevételt biztosit! Ezen kívül a kormány elővételi jogot biztosíttatott magának a dock eladása esetében. Minek ? Hisz az a dock gyenge, egy földközi tengeri utat sem bir ki s haszonnal nem is nagyobbitható, mert csak 17 m. széles lévén, az Adria hajók s más nagy gőzösök egyáltalában benne dockolhatók nem lesznek. Különben a dock csatorna nem mély, miért is a dockolások veszedelemmel járnak; ezért az anconai dock sem volt megvehető. A legeszségesebb eszme drydochot, száraz dockot építeni. Ha pedig ez absolute lehetetlen volna, akkor legalább is egy 19 méteres, vasból készült úszó- dockot kell létesíteni. A 17 m. dockért a Magyar-horvát társaság nagy horvátjai (Polic, Kopaitich és Gorup) 20 éven keresztül 45.000 korona szubvencziót kérnek, vagyis
