Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)

1903-04-28 / 17. szám

1903. április 28,

MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS

3

A közgyűlés mai formájában se hús, se hal. Egyetemes közgyűlésnek kevés, mert a polgárság zöme nincs benne, képviseletnek meg sok, mert tagjainak számánál fogva, nem az átlagos érdekeknek, de az érdekcsoportok harczainak válik képviselőjévé. Hisz ez a testület majdnem akkora, mint a képviselőház, mely az egész ország lakosságát képviseli. Pedig nálunk az országgyűlési képviselet is, a lakosság és a választó-közönség tömegéhez képest, igen nagyszámú. Az Egyesült-Államokban, melyek alkotmányának szabadelvüségét és gyakorlati czélszerü- ségét senki sem fogja kétségbevonni, — körülbelől

180.000 főre esik egy képviselő, — nálunk Budapesten nem egészen 1800 főre. Különben is az autonómia biztositékai és a legitim érdekek érvényesülései csak igen korlátolt mértékben függenek a képviselő-testület tagjainak számától; sokkal nagyobb befolyása van ezekre a képviselet által gyakorolható jog-(hatás-körnek) és a választási rendszernek. Ha ehhez hozzáveszszük, hogy bármikép is kívánjuk módosítani a közgyűlés hatáskörét, — minthogy az közigazgatási ténykedések ellátására lesz hivatva, lehetetlen lesz elkerülni, hogy konkrét ügyekkel, melyek olykor soron kivüli sürgős elintézést igényelnek, ne foglalkozzék — úgy be kell látnunk, hogy a bizottsági tagok mai nagy száma fenn nem tartható.

Mentői nagyobb valamely testület, annál nehézkesebben hozható mozgásba; az adminisztráczionális mozgékonyság elve is tehát azt hozza magával, már csak csupa czélszerüségből is, hogy a közigazgatási képviselet tagjainak száma ne legyen nagyobb, mint amennyit az érdekek átlagának kifejezésre juttatása föltétlenül megkíván. S ezzel azt hisszük, kellő mennyiségű és minőségű érvekkel szolgáltunk előre- bocsárott állításunk igazolására.

Kérdés már most, hogy az ily módon kon- templált közgyűlés hatáskörébe minő ügyek utaltassanak ? Kifejtettük már, hogy a fővárosi törvény keretében törvényhatóságunk autonómiai jogkörének jelentékeny kibővítését tartjuk szükségesnek. Ez magával hozza, hogy számos oly ügyben, (melyben a közgyűlés jelenleg befolyást éppen nem gyakorol, vagy csak mint közbeeső forum) — fog a döntés* sőt végeldöntés hozzá utaltatni. Ezek helyett azom- ban mentesítendő lesz lehetőség szerint — a konkrét közigazgatási ügyek ellátásától, melyek sürgős természetüket tekintve, az adminisztráczionális czél- szerüség elvénél fogva, testületi hatóság által való elintézésre nem alkalmasak.

Az autonómiai hatáskör elvégre nem abban áll, hogy minden konkrét ügyben maga a közgyűlés határozzon, de sokkal inkább abban, hogy a közgyűlés az ügyek általános vitelére oly legitim befolyást gyakorolhasson, hogy azok a bizottság többségeinek intentioi szerint irányittassanak. Nem lehet itt megközelítőleg sem felsorolnunk azon ügyeket, melyeket újabban a közgyűlés hatáskörébe utalni, s viszont

melyeket onnan elvenni kellene. Mint alapvető elvet jelölhetjük meg, hogy a közgyűlés hatásköréből elveendő, lehetőség szerint minden konkrét közigazgatási ügy, oda tartozzék azonban mindannak meghatározása, ami ezen konkrét ügyek vitelének módját szabályozza, s tartozzanak oda és pediglen a végeldöntés szempontjából mindazon ügyek, melyek az autonómiai életet általában meghatározzák s különösen annak anyagi alapjait illetik. Csak meghatározandó csekély kivételes esetekben legyen mód adva az autonómiai ügyeket a ministeri hatóság elé terjeszteni; magától értetődvén, hogy az állami köz- igazgatás közvetítése folytán ellátott ügyekben a ministeri hatóság befolyása hatékonyabb maradhatna.

Hogy ezen tételeket gyakorlati példákkal világosítsuk fel: elveendőnek tartjuk a közgyűlés hatóságától a ma oda utalt mindenféle csip-csup bérleti, méltányossági, felebbezési stb. stb. ügyeket, a mindenféle lényegtelen szerződéseket, birásolásokat, engedélyeket, — ellenben oda utalnók — amint részben most is meg van — a szabályrendeleteket, a különféle szolgálati és végrehajtási szabályzatokat, tisztviselői pragmatikát hosszabb tartamú (5 — 10 éven túl) oly szerződéseket, melyek a főváros közérdekeit érintik, vagy érinthetik, az általános szabályozásokat ; általános építési szabályzatot; a vagyoni ügyekben a végeldöntést. Jóváhagyást pedig csak nagyobb kölcsön és hitelügyek, a költségvetések (általában és egységesen) és az államigazgatós ellátott ügyeiben felmerülhető némely felebbezési ügyek igényelnének. így a dolga, aktaszerüleg, talán kevesebb lenne a közgyűlésnek; de a befolyása a dolgokra teljesebb.

Kevesebb ideje vétetnék el lényegtelen ügyekkel, de annál több maradna a nagy általános és alapvető dolgokkal foglalkoznia, mely a főváros életét nem máról holnapra, hanem hosszú időre előre meghatározzák. Mindez azt hiszszük, autonómiai jogkörének nemcsak nem ártana, csak használna, tekintélyét pedig mód felett emelné.

Et nunc venio ad fortissimum. Vájjon a tisztviselők választására vonatkozó jogát feladja-e vagy sem? Nálunk az összes közigazgatási reformra vonatkozó törekvéseknek ez az ütköző pontja. És mégis meglehetősen eltérők a nézetek. Általában az a többség meggyőződése, hogy a választási rendszer ősi autonómiai rendszerünk alapja, melyhez a legszentebb tradíciók fűznek, s melylyel maga a rendszer is áll vagy elbukik. Részletesebb és közelebbi indító okait ennek nem igen találjuk. Másik részről áll a szélső ellentét, hogy a tisztviselők választásának vagy kinevezésének kérdése teljesen független az önkormányzattal. Itt is a középuton van az igazság. Az bizonyos, hogy a választási rendszer mellett, mikor a tisztviselő nemcsak a törvényes hatáskör betöltője, hanem egyúttal a közbizalom letéteményese is, hogy ekkor sokkal nagyobb lehet, ha más nem, hát a közönség erkölcsi befolyása rája,