Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-04-14 / 15. szám
2 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1908. április 14. felsőbb fórumokat. A polgármester kénytelen volt saját felelősségére és veszélyére intézkedni, kitéve magát egy esetleges fegyelmi vizsgálatnak a törvény be nem tartása miatt. Sőt az is megtörténhetett volna, hogyha a tanácsi döntés helyben nem liagyatik, neki kell a saját zsebéből megfizetni a reparálási költségeket. A felebbezés lehetősége a legnagyobb zavarokat idézheti elő. Nem abszurdum-e, hogy a tanács a sürgős munkálatokat is függőben hagyassa, ha valamely pályázó bosszúból, vagy csupán a heccz kedvéért felebbezést nyújt be a pályázat odaítélése ellen? Ily körülmények között mindig meg lehet akasztani a legsürgősebb munkálatok végrehajtását is. A tanács például hiába biz meg valakit pályázat utján ■egy városi épület tetőzetének kijavításával, a felebbezés következtében nem lehet a munkát megkezdetni, s megérhetjük, hogy még a felsőbb döntés megérkezik, az eső a megromlott tetőzeten keresztül becsurog az épület szobáiba. És aztán mennyi irka-firkát okoz és időt rabol egy il}Ten felebbezés! Iktatni kell, szignálni az ügyosztályra, a tanácsban határozatot hozni, mely a tanács álláspontját kifejti, előadni a közgyűlésen, elkészíteni a közgyűlési határozatot, ezt újra iktatni, újra szignálni az ügyosztályra, lemásoltatni a felebbező fél számára . . . Ez a Széli Kálmán egyszerüsitési rendszere! Kell-e bizonyitgatnunk, hogy másfajta reformra szorul az adminisztráczió és a közérdek megköveteli, hogy tágabb jogkör biz- tosittassék a főváros hatósági szerveinek. A felelősség kimondása mellett lehetővé kell tenni a tanácsnak, hogy a sürgős intézkedéseket haladéktalanul végrehajtassa. Azt is helytelen és némikép szégyenletes állapotnak kell tartanunk, hogy Budapest polgármestere nem rendelkezik úgynevezett „dispositionsfond“ fölött. Nemrég előfordult, hogy külföldi vendégek tiszteletére hirtelen bankettet kellett volna adni, s a polgármester nem intézkedhetett, mert nem volt idő a tanács összehivásához; neki pedig ily czélokra nincs rendelkezési alapja. Bécsben már régóta belátták, hogy a polgármestereket fel kell hatalmazni diszkre- czionális joggal és hajói emlékszünk, különkülön 12,000 korona áll rendelkezésükre. Illő volna, lia Budapest polgármestere is disponálhatna legalább tízezer korona fölött. Ha majd a fővárosi törvény revízióján tanácskozni fognak, az autonómia tágitása mellett erről se feledkezzenek meg a főváros képviselői. A magyar iskolahajó. Mindig kellemetlen szembeszállani olyan eszmével, melyet, a nemzeti lelkesedés vett szárnyaira, de ezúttal még se fojthatjuk magunkba ama meggyőződésünket, hogy a magyar iskolahajó megépítésének ügye helytelen mederbe tereltetett. Tavaly őszszel pendítette meg a magyar hajóegyesület, hogy építtessék vagy szereztessék be egy vitorláshajó, amelyen a tengerészeti pályára készülő magyar ifjak gyakorlati kiképzésben részesüljenek. Kétségtelen, hogy iskolahajóra szüksége van minden államnak, amely saját tengerészettel bir. Szükségünk van nekünk is, noha kereskedelmi tengerészetünk jelentéktelen és tapasztalati tények bizonyítják, hogy a magyar faj abszolúte nem tudja megszokni a tengert. Ezt nem kell röstelnünk. De ha kizártnak vesszük is, hogy a magyar fiúkból nagyobb számmal váljanak hivatásos tengerészek — (kalandos hajlamú vállalkozó, aki nehány évig kibirja a szolgálatot, mindig fog akadni) — ez még sem tarthat vissza bennünket attól, hogy iskolahajót ne bocsássunk az ifjak kiképzésének czéljára. Ámde nem a városok és nem a társadalom feladata, hogy a hajó költségeit előteremtse. Erről magának az államnak kell gondoskodnia, mert a tengerészet fejlesztése állami érdek. Elég sajnálatos, hogy az állam már annyi sok teendőt átháritott a társadalomra, hogy ez utóbbi szinte roskadozik az önként magára vállalt terhek alatt. De hogy a társadalom adjon a kereskedelmi kormánynak egy hajót: az már több a soknál, az a komikum határát érinti. Amidőn tavaly megindult a gyűjtés az iskolahajó czéljaira, előre láttuk a fiaszkót. Egy kellőleg felszerelt vitorláshajó legalább 150,000 koronába kerül. Ennyit a közönség, amelyet minden nap és minden oldalról igénybe vesznek,, képtelen összeadni. Nekünk nincsenek olyan milliárdosaink, mint az Egyesült-Államoknak, s olyan milliomosaink, mint Franczia- és Németországnak, kik százezreket és milliókat adnak közczélokra. Magyarországon ezer koronás adomány már föltünést kelt és megénekeltetik a lapokban. Az iskolahajó mellett egy hazafias napilap a legnagyobb agitácziót fejtette ki és ennek daczára mindmostanáig nem gyűlt be több 25 vagy 30.000 koronánál. A lelkes czikkeknek tulaj doni tjük, hogy a törvényhatóságok is megkezdték az adako
