Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-04-07 / 14. szám
magyar szekesfováros 1903. április 7. Albánia megszerzésére gondol és egyelőre gazdasági téren nagy versenyt támaszt a monarchiának. Egyfelől a Balkán szláv népeinek nemzetiségi villongása, másfelől Olaszország aspirácziója inditják a monarchia legfőbb intéző köreit arra, hog}^ beleavatkozzanak a balkáni ügyekbe és kellő időben megvessék lábukat azon a területen, mely a félszigetet minden irányban dominálja úgy strategailag, mint kereskedelmileg. Kálloy Béni, kinél alaposabban a monarchiában senki nem ösmeri a kérdést, már két év előtt tisztán látta a helyzetet, s a bekövetkezendőkre való tekintettel sürgette a szerajevo-mitroviczai vasútvonal kiépítését. Ugyanakkor határozták el a hadilétszám fölemelését és a flotta szaporítását is. A program teljesen meg volt állapítva már tavaly tavasszal, s Ferencz Ferdinand póter- vári útja ezzel állott összefüggésben. Azt hiszem, fölösleges tovább is bizonyítgatnom, hogy a katonai terhek növekedése elől lehetetlen kitérnünk. Ha az idén nem, hát a jövőre meg fog történni az, ami logikai következménye az okkupácziónak : meg kell szállanunk O-Szerhia egyrészét. Lehetséges, hogy ezt véráldozat nélkül hajthatjuk végre, de az 1878 iki tapasztalatok arra intik az intéző köröket, hogy inkább pesszimisták, mint optimisták legyenek. Nagyobb komplikáczióktól nem kell tartani. Oroszországgal meg van a megegyezés, a Porta pedig az általános európai nyomás alatt nem fog ellenszegülni. Óhajtandó volna, hogy az ellenzék vessen számot a külpolitikai érdekekkel és belátván a monarchia kényszerhelyzetét, ne idézzen elő belső zavarokat éppen akkor, amidőn a tettek mezejére kell lépni. 4 fiz obstrukezió haszna. Nincs olyan rossz, aminek jó oldala ne lenne; ez a közmondás igazságnak bizonyul a most folyó parlamenti liarcz alkalmából is. Anélkül, hogy a politikának ránk nézve tilos mezejére lépnénk, konstatálhatjuk : a katonai ujoncz- létszám fölemelése rossz dolog. Ebben az ország lakosságának legalább is 90 százaléka egyetért. Az sem képezheti kétség tárgyát, hogy a javaslat miatt előállott obstrukezió és az esetleges törvényen kivüli állapot nagy károkat okozhat az országnak. Mindezek ellenére a főváros polgárságának nincs oka haragudni az ellenzékre, sőt óhajtania kell, hogy mentői tovább tartson a parlamenti küzdelem és mentői több vidéki városban buzduljon fel a hazafias lelkesedés. A múlt hó közepe óta több mint harmincz küldöttség érkezett Budapestre. Nagy dolog ez, tisztelt olvasók! Ilyenkor, tavasz küszöbén, pang a fővárosi kereskedelem. A helybeli lakost a hosszú tél kimerítette és nincs pénze se bevásárlásokra, se mulatozásra. A kereskedőknek, szállodásoknak és vendéglősöknek tehát valóságos égi manna a vidékiek tömeges felözönlése. Egy-egy deputáczió átlag 150—200 férfiból áll, kikhez többnyire egy csomó asszony is csatlakozik. Mert a jó vidékiek úgy gondolkoznak, hogy ha már eleget kell tenni a haza iránt tartozó kötelességnek, hadd élvezzen valamit az asszony is. Tehát magukkal viszik Budapestre a feleséget is. Természetes, hogy azok a derék alföldi magyar gazdák nem üres bugyelláris- sal indulnak el hazulról. Tudják nagyon jól, hogy Pesten meg kell mutatni a virtust. Azután mindig hiányzik valami otthon, amelynek beszerzésére legjobb alkalom az ilyen feljövetel. Szóval: mindenki ellátja magát az útra pénzzel. És ennek a pénznek itt gyorsan lába kél. Örömmel látjuk, hogy a deputácziók, minekutána a pályaudvartól begyalogoltak a parlement palotáig, ott kiéljenezték magukat és Apponyi Albert gróf képviselőházi elnöknél tisztelegtek, apróbb csoportokban szétoszlanak aLvárosban. A sok díszes kirakat felébreszti bennök a vásárlási kedvet és itt is, ott is befordul egy-egy urambátyám vagy nénémasszony a boltba. Délben és este pedig megtelnek azok a nagyvendéglők, amelyek rendes körülmények között csak a vasárnapi katonazenével tudnak egy kis publikumot szerezni. Mostanáig körülbelül kétezer vidéki fordult meg a fővárosban, mint deputácziós utazó. Kis számot mondunk, ha legalább 300.000 koronára becsüljük azt az összeget, amelyet Budapesten elköltötték a vendégfogadókban, korcsmákban, üzletekben. Ehhez a bevételhez a főváros nem jutott volna, ha elő nem terjesztik a katonai javaslatot és az ellenzék kérvényezésre nem buzdítja vala a vidékieket. Az országban tapasztalható hangulat szerint reményünk lehet, hogy még számos deputáczió érkezik Budapestre, s igy még tetemesebb lesz a pénz- forgalom. Hogy a deputácziózás politikai eredményt nem mutathat föl, ránk nézve mellékes. Elég az, hogy a főváros anyagi hasznát látja. A külföldi turistákat hiába várjuk, örüljünk tehát, hogy azok helyett vidéki véreink sereglenek ide. A fővárosi üzletemberek csak a hála tartozását róvnák le, ha köszönetét szavaznának az ellenzéknek a megindított akczióért. Rajtok nagyot lendített a váratlan idegenforgalom. Ha minden saisonban megismételtetni lehetne, senki közülök nem panaszkodhatnék pangás miatt. Reméljük, hogy mire véget ér a vidékiek deputácziózása, a fővárosi üzletemberek^küldöttsége fog tisztelegni a kormánynál és a függetlenségi pártnál. Amannak megköszönik, hogy benyújtotta a törvényjavaslatot, ennek pedig, hogy megobstruálta.