Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)
1902-02-09 / 6. szám
10 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1902. február 9 A gyár 60 munkás befogadására alkalmas műhelyekből és az alattuk elhúzódó raktárakból áll ; a megtekintés alkalmával 21 munkás dolgozott; a hajtóerőt egy gázmotor szolgáltatja, mely 24 különféle sogédgépet hoz mozgásba. Konstatáltuk, hogy a bádog-pántok köszörülése, lemezek felaprózása és hengerelése, egyes vasalkatrészek gyalulása, a kályhák fedelén alkalmazott áttört diszitésü pántok készítése stb. magán az ipartelepen, mechanikai erővel történek. Öntvények a gyárban azonban netn készülnek. Bemutatták azonkívül a készen levő alkatrészekből egy meidinger rendszerű kályhának összeállítását is. Konstatáltuk, hogy ezen kívül más rendszerű vaskályhákat, takaréktüzhelyeket és kályha-tűzhelyeket is ké szitenck a gyárban. A raktár-heiyiségekben már kész kályhákon kívül mintegy 4 waggonra menő kályharész öntvényeket találtunk u. m. bordás gyűrűket, nyakakat, fedőket stb. Azon kérdésre, hogy a feldolgozott anyag milyen eredetű, a cég jelen volt képviselője kijelenti hogy a bádog-lemezek mind a Schopper I. G. cégtől valók, s mint magyar gyártmányok vétettek s ennek igazolásául átadja az utóbbi cég egy nyilatkozatát, melyből kitünőleg az Ehrlich G. Gusztáv cég az 1901. év folyamán a Schopper I. G. cégtől oly nagy mennyiségű magyar gyártmányú vasárukat vett át, mely üzlete terjedelmények megfelel. Hogy a raktáron talált bádog lemezek magyar gyártásúak, azt eljárt bizottmányunk szakértő tagjai is konstatálták. A cég jelenvolt knpviselöje kijelenti, hogy a Meidinger rendszerű kályhák külső, fényezett (hamumentes) acélbádog köpenyegéhez használt anyag nem magyar, mert hasonló minőségű lemez hazánkban egyáltalán elő nem állittatik. Ez a bizottság előtl is ismeretes ténv tudomásul vétetett. A cég jelenvolt képviselőjéhez intézett azon kérdésre, hogy más nyers anyagokat, vagy alkatrészeket nem kap-e külföldről, nevezett kijelenti, hogy Ausztriából kapja még a hajlított kályhakönyök részleteket is, melyek hazánkban elő nem állíttatnak. Ezen állítás valóságát a szakértő Boross Soma bizottsági tag ur nyomban igazolta, kijelentvén, hogy ő volt az egyedüli, ki ezek gyártását hazánkban megkisérlé, ne nem volt versenyképes, mert a hazai bádog nem elég lágy a hidegen hajlított könyök előállításához. A központi vá rosháza számára szállított Meidinger-rendszerü kályhákhoz az említetteken kívül más külföldi anyagot vagy alkotó részt nem használ. A cég képviselője kijelenti továbbá, hogy a kályhatüzhelyek fedőlapjait is külföldről kapja, de ezek kizárólag csak ezen tűzhelyeknél, tehát semmiképen a más szerkezetű Meidinger-kályhákra használtatnak fel, a miről a bizottság meg is győződött. Azon kérdésre pedig, hogy nem hozatott-e a blauskoi vasgyárból alkotó részeket, bemutatja a 3'|. a. csatolt, közjegyzőileg hitelesített, cégjegyzéssel ellátott nyilatkozatot, mely szerint a blauskoi vasgyár kijelenti, hogy Ehrlich G. Gusztáv úrral sem az 1901. évben, sem máskor üzleti összeköttetésben nem állott s részére kályhaöntvényeket nem szállított. Sőt a cég képviselője fölmutatja az eredeti megrendeléseket, melyek szerint 1899., 1900. és 1901-ben tetemesebb mennyiségű kályhát szállitoU külföldre Végül kijelenti, hogy a kályhákhoz szükséges összes vasöntvényeket a szinó bányai vasgyárból hozatja, ezeket használta a közponli városháza számára szállított kályháknál s raktáron fekvő készlete is onnan ered. Állítása igazolásául bemutatja a 4*j. a. csatolt nyilatkozatot, melyivei a szinó bányai vasgyár kimu tatja az Ehrlich G. Gusztáv céggel 1888. óta való forgalmát, amely a gyári üzem terjedelmének megfelel ; s nevezetesen, mely szerint a cég 1900-ban 51,398 kg., 1901-ben pedig 56,347 kg. Meidinger- és szabályozó kályhákhoz való öntött vasalkatrészt szállított. Egyúttal a helyszínén konstatáltuk, hogy a raktáron lnvő anyag egy pár darabján megtaláltuk a vasúti ragasztó cédulát, mely szintén a fentiek mellett bizonyít. Ezzel vizsgálatunkat a gyártelepen befejeztük s bár a nyújtott felvilágosítások és igazolások elég sulylval bírhattak, hogy a gyárban nem készülő vasöntvényeket magyar gyártmányoknak tekintsük, mégis e tekintetben még szélesebb körű vizsgálatzt tartottunk. Közvetlenül a szinó bányai vasgyárhoz fordultunk kérdezésünkkel, a következő táviratban: „Bp. Vasgyár, Szinóbánya. Kérek értesítést az iránt, hogy múlt évben Ehrlich G. Gusztáv minő anyagokat vett át a gyárból és mely időben ? Czigler, Muzeum- körut 37.“ Azonkívül megbíztuk a bizottság jegyzőjét, hogy úgy a fővárosi, valamint az országos statisztikai hiva- tvlnál, nem különben a máv. igazgatóságánál kutasson hivatalos statisztikai adatok után, melyek a fentieket hiteles formában igazolnák. Jegyzőnk e tekintetben személyesen eljárván, f. évi február hó 1-én tartott ülésünkben bejelentette, hogy nyert értesülései szerint a fővárosi statisztikai hivatalban hasonló adatok rendelkezésre nem állanak. Ugyanezen választ nyerte az országos statisztikai hivatalban is, azon megjegyzés kíséretében, hogy nekik a statisztikai törvény is (1897. XXXV. t.-cz.) tiltja ilynemű adatoknak más, mint statisztikai célra való felhasználását. A máv. áruforgalmi raktáránál azon értesítés adatott, hogy bár elvileg lehetséges volna a kívánt adatok összeállítása, azok oly munkával és költséggel járnak, melyet az államvasutak igazgatósága magára nem vállalhat és még ez sem vezetne megbízható eredményre, mert az esetleg szállítók utján a cég részére érkezett küldemények feltüntethetők nem volnának. Ezen bejelentés alapján a nevezett hivatalokhoz inté zendő Írásbeli megkeresés elküldésétől el is tekintettük, annál is inkább, mert időközben megjött a szinó- bányai vasgyárnak 5‘|. sz. a csatolt távirati válasza, mely szerint onnét m. év őszén tényleg Meidinger- kályha öntvény szállítások történtek az Ehrlich G. G. cég részére, de legkiváit azért, mert az Ehrlich G. Gusztáv cég a bizottság rendelkezésére bocsátotta az eredeti szállító-leveleket és faktúrákat, melyekből a bizottság tagjai személyesen meggyőződtek, hogy a m. évben az Ehrlich G. Gusztáv cég részére 3 vág- gont megöaladó vasöntvények érkeztek. Ezen eredeti okmányok betekintés után a cég képviselőjének visz- szaadattak. Különben is a bizottság szakértő tagjai konstatálták, hogy egyrészt a magyar vas ez idő szerint olcsóbb az osztráknál és a szállítás annyival olcsóbb, hogy ily egyszerű öntvényekkel az osztrák iparosok hazánkban versenyezni nem képesek, sőt magyar vas megy ki Ausztriába. Mindezen körülmények latba vetésével és összehasonlításával logikai szükségrendszerüséggel jutottunk a fentebb kijelentett végeredményhez, mely szerint a központi várorháza számára szállított kályhákat ténv- leg magyar gyártmányuaknak kell tekintenünk. Ami végül azon kérdést illeti, hogy a pályázati feltételek alapján csak egy cég vállalkozhatott volna
