Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)
1902-02-09 / 6. szám
§ MAGYAR SZKKESUÓVAROS házbérjövedelemnek közel három ötödé esik. De a Duna jobbpartján három nyolcadot, sőt pl. a Várban egy nyolcadot, Ó-Budán egy hatodot tesz ez az arány Szintén csekély ez az arány a Belvárosban ^egy negyed). Viszont a Krisztinavárosban, az Országúton és a VI—X. kerületben az adómentes házak bérjövt delme meghaladja a megadóztatott házak jövedelmét. Ez arány az építkezés fejlődésével áll szoros ös-zekötte- tésben. Könnyen érthető, hogy pl. a Terézvárosban és az Erzsébetvárosban, ahol az utolsó évtizedben a 3 és 4 emeletes paloták nagy számmal épültek, a bérjövedelem igen nagy része ezen uj (adómentes) épületekre esik, mig a kevesbbé épülő budai részeken, vagy a Belvárosban, az adómentes házak jövedelme csak kisebb összegekkel szerepel. A budapesti házakra 1900-ban összesen kivetett 15,139.917 korona adóból 7,492.131 korona, vagyis 49 5 százalék az állami adóra, 4,088.956 korona vagyis 27 0 százalék községi adóra és 3,558.830 korona, vagyis 23*5 százalék házbérkrajcárra jut. Az előző évhez képest az emelkedés 0.2 millió korona. A házbéradóból (a pótlásokat és törléseket figyelmmen kívül hagyva) 1,844.371 korona esik a budai részekre, ellenben 14,028.693 korona a Duna balpartjára; vagyis az arány 1 : 8. Tekintve azt, hogy ezzel szemben a házak száma Budán és Pesten úgy áll, mint 4:7, kitűnik, hogy a pesti oldal házbéradózási képessége 4 és félszer akkora, mint a budaié. A főváros egyesítésekor az adófelek száma 137.429 volt, mig jelenleg már 269.782-re emelkedett. Az előző évhez képest az adófizetők szárna 30 ezerrel növekedett. Az adóbefizetések 1900-oan érték el a legmagasabb összeget 37,431.269 koronával, mely összeg 171 százalékkal több, mint a főváros egyesítésekor és P6 millióval több mint 1899-ben. Ami az eszközölt adóvégrehajtásokat illeti, azok állandó képet nem nyújtanak, a mennyiben a végrehajtást szenvedők száma évröl-évre nagy változásokat mutat; 1895-ben 46 ezret, 1896-ban és 1897-ben 62 ezret, 1898 ban 64 ezret, 1899-ben 51 ezret tett 1900-ban 66000 végrehajtással a főváros létezése óta tapasztalt maximumot értük el. Ugyanez áll a végrehajtott összegről is, mely t. i. az utóbbi években 7 és 8 millid közt irgadozott, de 1900 ban több mint tiz millióra emelkedett. A kormány jóakarata. Ha a kormány véletlenül titkos hallgatója lett volna a csütörtöki tanácsülésnek, meggyőződött volna arról, hogy a tanács teljes mértékben tudja méltá nyolni azt a sok szép Ígéretet, amelyet a kormány duzzadó kebellel hirdetett a főváros iránt érzett szeretőiéről és jóakaratáról. A csütörtöki tanácsülésen két olyan tárgy volt, amelyek mindegyike fényesen bizonyítja, bogy menynyit ér az életben a kormány jóakarata. Mindakettőt ismertettük már. Az egyik a belügyminiszter rendeleté, hogy a város a Gyár-utca és Király-utca sarkán levő illemhelyet távolítsa el, csak azért, mert az a kormánynak úgy tetszik, a másik a pénzügyminiszternek az a zseniális ötlete, hogy a fővárosnak az italmérési jövedelemből járó részesedésében egy esztendőt keresztül ugrik. Nagy ugrás, amelyre még az or3 feumok akrobatái sem mernek vállalkozni. Legfeljebb a komikusok, hogy leteszik a papírra nyomott kalendáriumot. a földre s azt ugorják át. A pénzügyminisz1902. felmér. 9 tér azonban egy valóságos esztendőt akar átugrani. Ha sikerül az ugrás az állam javára, a főváros zsebéből másfél millió ugrik vele, S mindez akkor történik, amikor a belügyminiszter azzal vádolja meg a várost, hogy a váltakozó érdekcsoportok ötletszerű akarata tette tönkre a fővárost Hát az állam nem egy érdekcsoport a főváros háztartása szempontjából? A város vagyona ennek a fővárosnak a tulajdona, ahhoz az államnak semmi jussa nincsen s a háztartásra teljesen közömbös, hogy a kerületi kaszinókban alakulnak meg az érdekcsoportok, amelyek könnyelműen pocsékolják a közvagyont, vagy a miniszteri palotákban van az érdekcsoport s az állami javára hatalmi parancsszóval törvény, jog és igazság ellenére megfosztja a vá őst jogos tulajdonától vagy olyan kiadással terheli meg, amelyet semmiféle közérdek nem indokol. Igaz örömmel konstatáljuk, hogy a tanács mindekét kérdésben energikusan és bá ran szembeszállott s javaslatát úgy terjesztette a közgyűlés elé, hogy abból a miniszter urak is meggyőződhettek, hogy a tanács a miniszteri hatalommal szemben is igyek szik legalább a lehetőségig megvédelmezni a főváros érdekét. Szomorú állapotok, hogy az ország főváro sának hangos tiltakozással, végső < rőmegfeszitéssel kell megvédelmeznie a polgárság vagyonát a kormány- hatalom ellen. Az illemhelyek ügyében a tanácsülésen az egyik tanácsos a legradikálisabb, a végső eszközökhöz akart már fordulni. Törvény ellenére meg akarta tagadni az engedelo ességet a. kormánynak. Micsoda elkeseredes szülhette ezt a javaslatot, amely azt jelenti, hogy a tanács tagjai állásukat bocsátják a kormány rendelkező éré, hogy erőszakos eszközökkel kívánnak már védekezni. Ez egy cseppet sem tréfa dolog. Csütörtökön ugyan még a löbbség nem követte a radikális indítványt, de ha igy folynak tuv bb a dolgok, valószínűleg az lesz a vége. Ebből is lá'hatja a kormány, hogy a városházán nem félnek úgy a kormánybiztostól, mint a hogyan azt a kormány szeretné. De azért nem habozott a tanács. Javaslatában világosan megmondja, hogy a kormány rendelete jogtalan s ha a vállalkozó kártérítést követel, úgy a független biró előtt fogja kötelezni a kormányt, hogy viselje jogtalan és igazságtalan rendeletének a konzekvenciáit. Energikus javaslatot tett az italmérési jövedelem dolgában is. írjon fel a közgyűlés a miniszterhez, magyarázza meg, hogy a természetben ugrani nem lehet s ha a miniszter ragaszkodik ahhoz, hogy a hatalom, egyúttal a törvény, a jog és igazság akkor forduljon a bírósághoz, amely bebizonyítja, hogy Magyarországon még alanyi jog, tételes törvény és valódi igazság is van. Addig pedig egy fillért sem vesz föl a minisz tér által utalványozott pénzből. A központi városháza kályhái. A központi városháza kályháinak megvizsgálására kiküldött bizottság a következő jelentést tette a közgyűlésnek: Tisztelt közgyűlés! A t. közgyűlésnek 1901. évi 1849. és 1902. évi 8. számú határozataival a központi városháza számára szállított Meidinger rendszerű kályhák megvizsgálására kiküldött bizottság által megtartott vizsgálat eredményéről van szerencsénk