Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)
1902-01-26 / 4. szám
10. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1902. január. 26. lyességére s iskoláink ettől várt fejlesztésének irányára következtetni lehessen. A fővárosi tanitóképző-intézet szervezésével főleg két szempontot óhajtanék érvényre juttatni. Először oda kellene hatni, hogy a főváros tanítóképző-intézete számára minél jobb tanítói anyagot biztosítsunk. E végből szükségesnek tartom, hogy a fölvételhez bizonyos magasabb, teljesebb előképzettség kivántassék. A mellett figyelem fordítandó, hogy a tanítóképző ne azoknak a menedéke legyen, a kik a középiskolái gyenge előmenntelük miatt nehezen folytathatják, hanem oda jöjjenek, akik addig megfelelő szorgalmat és jó előmenetelt tanúsítottak, ép, egészséges testalkatuak, a magyar nyelvet tisztán, hibátlanul beszélik s hivatásszeretetből óhajtanak a tanítói pályára lépni. Hogy a főváros tanitóképző-intézet számára olyan elem bevonását is elősegítsük, a melyik egyébként erre a pályára nem lépne, — ki lehetne mondani, hogy a kik a fővárosi tanítóképző-intézetet jó sikerrel végzik, a fővárosi elemi iskolához azonnal rendes tanítókul alkalmaztatnak. A másik szempont, a melynek érvényt kellene szerezni, hogy a fővárosi tanítóképző ne csak előkészítő irányú legyen, hanem úgy az elemi iskolai, mint az avval kapcsolatos különböző ismétlő- és iparos- tanoncziskolai tanítóságra a főváros igényeinek megfelelő, határozott, szakszerű, alapos gyakorlati képzést nyújtson. A mi a továbbiakat illeti a fővárosi tanítóképzőnek az a része, a mely a mai tanítóképzőben nyújtott ismeretekkel van hivatva a gyakorlati irányú szakképzés kellő érvényre juttatásával nyújtani, — a felvételi alapjául megszabandó magasabb előképzettség fokához képest 1—2 évre volna redukálható. Ezután következnék még egy továbbképző tanfolyam, a melyben a növendékek a gyakorló iskolában tanítanának, a többi elemi iskolában látnák el a helyettesítési teendőket s a mellett az elemi iskolával kapcsolatos általános és gazdasági ismétlő iskolák, az iparosiskolák igényeinek megfelelő alapos kiképzésben részesülnének, még pedig hajlamaik szerint az ipari szakrajz különböző ágaiban, a kéz- ügyességi oktatásban (slöjd), az ének- ének- és zene- tanitásban, gazdasági- és kertészeti gyakorlatokban stb. Az ipari oktatásra való képzést összeköttetésbe lehetne hozni különböző műhelyek látogatásával. Lehetne arról gondoskodni, hogy más tanítóképzőt végzett okleveles tanítók közül a kiválóbbak ezt a továbbképző gyakorlati tanfolyamot elvégezhessék. Egyébként nézetem szerint a fővárosi tanítóképzőbe a növendékek csak korlátolt számban vétetnének fel (évenként 18—20) egyrészt azért, hogy a képzés annál alaposabb és tökéletesebb lehessen, másrészt, hogy módjában legyen a fővárosnak kiválóbb vidéki tanítókat is alkalmazni. a mi a fővárosi tanítóképző tervének pénzügyi keresztülvitelét illeti, e részben, úgy hiszem, leküzdhetetlen nehézségekről alig lehet szó, A helyiség kérdése czélszerüen megoldható lenne — úgy vélem — a Rökk Szilárd-utczai elemi iskola felhasználásával. A Rökk Szilárd-utczai iskota épülete ugyanis sokkal nagyobb, mint a mennyire ama környék lakosságának szüksége van. Ennek bizonyságául felemlítem, hogy 24 tanteremben 22 osztály van elhelyezve, két tanterem tehát üresen áll. Azonkívül a tanulók fele része a József-körúton túl eső vidékről, tehát más iskolaszék területéről jár oda. A legközelebb eső iskolák sem tultömöttek. Miután pedig a város ezen része teljesen be van építve, az iskolába járók további szaporodásáról alig lehet szó. Az iskola központi fekvésénél fogva is alkalmas a tanintézet részére, el van látva minden modern fölszereléssel, iskolai fürdővel, slöjd tanításra alkalmas helyiséggel. Természetesen az elemi iskola azután is fennmaradhatna, mint a tanítóképző intézet gyakorló isko’ája, a mi az elemi iskolának is csak előnyére szolgálna. Számbavehető költséget tehát csupán a tanítóképző intézet tanári testületének személyzeti kiadásai okoznának. Ezt a viszont apasztaná az a körülmény hogy a tanítóképző felső osztályának növendékei a többi elemi iskolákban ellátnák a szükséges helyettesitéseket. Mindezen költségekre nézve a részletes javasla tóm beterjesztése alkalmával pontos számadatokkal fogok szolgálni. Azonban már ebből is látható, hogy itt nem lehet szó olyan rendkívüli terhekről, a melyeket a főváros elviselni képtelen s hogy ezek a költségek a főváros oktatásügyének fejlődése szempontjából várható mérhetetlen előnyökkel szemben alig említésre méltóak. A mikor a főváros a közoktatásra évenként hét és fél millió koronát fordít, lehetetlen elzárkóznia az elől, hogy ezen aránylag csekély áldozattal biztosítsa iskolái számára a megfelelő színvonalon álló tanítói succrescentiát. Az eszme szép, annak megvalósítása következményeiben oly messzeható, hogy ez az intézmény majdan igen nevezetes mértföldmutató lenne a főváros közműveltségének és népélete fejlődésének történetében. A közgyűlésből. Sűrűn megteltek a padsorok a szerdai közgyűlésen. Nem csoda. A városatyáknak a halhatatlanok vagyis az akadémikusok szerepére kellett vállalkoz niok. ítéletet kellett mondaniok, hogy három iró em bér közül ki a legény a szépirodalom csárdájában. Meg azután vasúti kérdés is volt a napirenden. Ez pedig a legjobb meghívó. Előbb azonban a polgármesternek volt két válasza. Az egyik Eulenberg Salamonnak szólt. Szomorúan és busán jelentette a polgármester, hogy a rend őrség még mindig kutatja, nyomozza Kecskeméthyt szigorúan és erélyesen. De a hangja elárulta, hogy ő sem bízik valami nagyon abban, hogy a rendőrség haza hozza Kecskeméthyt s beszállítja a pénzt a központi pénztárba. A munkátalanok tüntető garázdálkodását is tudja menteni a rendőiség. Hogyne, hisz köztudomású, hogy a rendőrség első sorban cáfolatokra van berendezve. Azt hittük, hogy menydörögni fognak a városatyák a kormány ama leiratára, melylyel két állami utat kényszerít rá a városra és megtagadja a törvényben biztosított szubvenciót. Dehogy. Csöndes, jámbor öreg urak a városatyák. Szívesen hajtanak térdet, fejet a kormány előtt, ha a kormány rendelet csak a várost mint testületet sújtja, de nem zavarja az egyesek cirkulusait. Igaz, hogy a tanács javaslaté is olyan enyhe, mintha nem is fontos érdekekről lenne szó, hanem csak valami apró vízcső fektetés
