Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)
1902-01-05 / 1. szám
6. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS. 1902. január. 5. pillanatban tehát, amikor a mérnöki hivatal a köz- épitési bizottság elé terjesztett egy tervet, az többé nem titok s mindenki, akit érdekel, teljes információt szerezhet, A középitési bizottság és a közgyűlés tárgyalása között pedig hetek, sőt hónapok telnek el. Tehát elegendő idő van arra, hogy minden veszedelem nélkül hozzászólhasson az egyesület is. Csak egy példára hivatkozunk, a Dob-utca szabályozására a mérnöki hivatal tervei kora tavuszszal kerültek nyilvánosságra, még pedig nem indiskréció folytán, (hanem annak természetes rendje szerint. Hónapokig beszéltek, írtak a tervekről, mig a törvény- hatóság csak decemberben határozott. Több mint félesztendei idő volt tehát, ami csak elegendő lett volna arra, hogy meghallgassák az egyesületet. Ha a mérnöki hivatal nem fél az objektiv szakkritikától, ha nem egyesek hiú ambíciója vagy féltékenyen őrzött hatalma a döntő faktor a közügyek intézésében, akkor minden tekintetben csak hasznos, ha a város meghallgatja az egyesületet. Egy kis jóakarattal meg lehet találni a módot és a formákat, hogy az egyesület hivatalos fórummá ne legyen, véleményének megadásával fölösleges időt ne pazaroljon a város és végül, hogy a telekspekuláció mit se nyerjen azzal, hogy nemcsak a laikusok nyilatkoznak a szakkérdésekben. A belvárosi templom eltolása. Sok szó esett már a belvárosi plébánia templomról, a mely a belváros szabályozásánál oly szerencsétlen helyre került, hogy teljesen megakadályozza a belváros fejlődését. A belvárosi templom miatt nem lehet felépíteni teljesen az eskütéri hid feljáróját; ez a templom akadályozza meg a dunapart és a régi városház-tér rendezését. Több terv merült már fel a templom sorsát illetőleg. Hol fel akarták tolni, hol meg lerombolni. Most ismét az eltolásnak egy érdekes terve fekszik a fővárosnál, a mely Devecis Ferenc műszaki tanácsos javaslatával szemben úgy akarja eltolni a templomot, hogy az a régi városháza helyére jutnék, homlokzattal a Váci-utcára. A templom helyén megmaradt helyre építhetnék a paplakot arkád- szerüen, a földszinten pedig üzleteket és boltokat lehetne építeni, a melynek jövedelméből törleszthetnék az eltolás költségeit. A költségeket a vá lalkozó egy millió 40 ezer koronára teszi, a melyet a város öt évi részletekben törleszthetne. A tervet a városnál legközelebb tárgyalás alá is veszik. A közönség ellen. A főváros és az adófelügyelőség most azon vitatkoznak, hogyan lehet egy miniszteri rendeletet a közönség rovására magyarázni. Valósággal versenyeznek, hogy melyik tudja szigorúbb magyarázatát adni a rendeletnek. Érthetetlen törekvés az most, amikor egész súlyával ránk nehezedik a közgazdasági válság, amikor a kormány és a városi hatóság másrészt azt tárgyalja, hogyan segíthet a munkátlanok ezrein, a mikor föliratban kéri a törvényhatóság a kormányt, hogy a tervezett állami munkákat sürgősen hajtsd végre, hogy egy kis munkát kapjanak az iparosok. Öt év előtt a pénzügyminiszter az adó biztosi - tása érdekében elrendelte a transzferálást. A közgyűlésen is kifejezést adtak annak, hogy a transzferálás a mai viszonyok mellett méltánytalan és igazságtalan, mert nem az adót fizetni nem akaró renitenseket sújtja, hanem azokat a nagyon szegény embereket, akik a kivetett adót nem tudják megfizetni. A közgyűlés azért alaposan redukálta a büdzséiben a transzferálásra előirányzott összeget és föliratban kérte meg a pénzügyminisztert, engedje meg, hogy csak akkor transzferáljanak, ha azt látják, hogy az adóhátralékos tudna fizetni, de nem akar. A miniszter még nem válaszolt a főváros föliratára, de az adófelügyelőség már megnyilatkozott, még pedig olyan értelemben, hogyha ezt a főváros akceptálja, megtízszereződik a transzferálás és nem győzik póthitellel a szállítás költségét. A pénzügyminiszter is könyiteni akart a transzferálás ridegségén s rendeletet adott ki, hogy ha az adóhátralékos a transzferáló végrehajtó előtt igazolja, hogy adóhátralékának egyharmadát megfizette, vagy ha az egvharmadot a végrehajtó kezeihez kifizeti, akk:r a transzferálást föl kell függeszteni. A Kerületi számviteli hivatalok betű szerint magyarázták a miniszter rendeletét, mert az volt a leg emberségesebb magyarázat S a kerületben, ahol naponkint érintkeznek a felekkel, tudták, hogy erre az embeiséges magyarázatra szükség van nemcsak a közönség, hanem a hatóság és a kincstár érdekében is. Mert e mellett az eljárás mellett biztosítva van leg- a'ább az egyharmad, de ha elviszik a szegény ember kis bútorát, a tapasztalás szerint abból gyakran még a transzferálás költsége ; em térül meg. A hatóság még ráfizet a dologra s egy polgárát tönkretette. A központban azonban, ahol fakó szívvel csak a megsárgult aktákat forgatják, ahol az életet nem ismerik, csak teóriákon lovagolnak, nem tetszett a kerületi magyarázat. Összeültek hát a bölcsek, hogyan lehetne másként magyarázni, az adófizető közönségre hátrányosabban. S nagy volt az öröm, amikor megtalálták a magyarázatot, amely szerint az adóhátralékosnak mindenkor az eredeti hátralék egyharmadát
