Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)

1902-11-17 / 35. szám

V. évfolyam.

Budapest, 1902. november 17.

35. szám.

ELŐFIZETÉSI ÁRA:

Egész évre ... ... ... ............ ~

Fél évre .. ... ... ... ... ... ... ~

12 kor. 6 kor.

SZERKESZTI ÉS KIADJA:

DR BARTHA SÁNDOR.

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓ:

IV., Reáltanoda-utcza 5.

főváros költségvetése.

Akit boldogít az a tudat, bogy a főváros jövő évi költségvetése nem mutat nagy deficzitet, üsse össze vidáman a tenyereit. A pénzügyi osztálynak sikerült a közel félszáz milliós előirányzatot úgy összeállítani, hogy a hiány nem több 129'118 koronánál. A tanács még ügyesebb, vagy mondjuk, még takarékosabb volt: redukálta a deficzitet G4.645 koronára.

Hát ez a summa valóban bagatel s ha a költségvetés háta mögött nem lappangana egy csomó kölcsönvett előleg, egy csomó elhalasztott munka és a rendes szükségletek okvetetlen növekedése, amelyekre a mostani bevételek mellett képtelenség fedezetet találni, akkor mindannyian megkönnyebbülve kiálthatnék: Yivát Soroksár! Rendben van a szénánk! Hiszen Páris városának a jövő évi budgetjét kerek 8 millió deíiczittel irányozta elő a tanács, s a községi képviselő- testület kénytelen volt a javaslatot visszautasítani. A főváros 60 ezer koronás hiánya szóra sem érdemes csekélység a 8 millióhoz képest. Ámde az a sok „ha“ komoly memento gyanánt sorakozik a mi költségelőirányzatunk mellé és nem engedi elaludni aggodalmainkat.

A pénzügyi osztálynak és a tanácsnak nem tehetünk szemrehányást, hogy a közel jövő pénzügyi képet nem tárták föl már e költségelőirányzatnál. Elég gondot adott nekik ezt úgy. összeállítani, hogy a bevételek és kiadások közt ne mutatkozzék nagyobb különbség a fentebb említett összegnél. Arra való a képviselőtestület, hogy annak idején utasítsa a tanácsot egy részletes és a távolabbi jövőt is figyelembe vevő pénzügyi programm kidolgozására.

Ahogy mi látjuk a helyzetet, s ameny- nyire eligazodni tudunk a főváros háztartásának, rendes és rendkívüli kiadásainak a tömkelegében, kétségtelennek tűnik fel előttünk, hogy a jelenlegi bevételek mellett a főváros képtelen lesz föntartani háztartási egyensúlyát. A tojástáncz a deficzit körül legfőlebb két-három évig tarthat, s aztán elő kell állani a keserű pilulával a beteg főváros megmentése végett.

Ez a keserű pilula, amelytől a polgárság egyrésze már előre fintorgatja az arczát, az adópótlék fölemelése. De valamint hosszú betegségnek halál a vége, azonképen a városok háztartási vajúdásai nem végződhetnek egyébbel, mint az adók fölemelésével. Persze, jobb volna valamely más segítség, mert az adó a zsebünket érinti. Mintán azonban az égi csodák kora elmúlt, s a parasztlányok előtt olykor-olykor megjelenő Szűz Máriák csak templomépitések felől szoktak nyilatkozni, a fináncziális ügyekről ellenben mélyen hallgatnak, végre is bele kell törődnünk, az egyenes adópótlék fölemelésébe.

Ha kissé higgadtan vizsgáljuk a fővárosi viszonyokat, nem is olyan szörnyűséges nagy a budapesti polgár pótadója. Vannak vidéki városok, melyek csaknem mégegyszer annyi terhet rónak a lakosokra, anélkül, hogy a Budapest által nyújtott előnyök tizedrészé- vel kárpótolnák azokat. Adó tekintetében a húr nincs végletekig megfeszítve a fővárosban. Igaz, hogy a gazdasági viszonyok jelenleg mostohák, s főként az iparos meg a munkásosztály keservesen izzadja ki a mostani adót is, a fölemelés miatt pedig a