Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)
1902-01-19 / 3. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS. 12 Olvasóinkhoz. A Magyar Székesfőváros immár ötödik évfolyamába lépett. Négy évi becsületes munkával bizonyította be a Magyar Székesfőváros, hogy hü tükre Budapest törvényhatóságának és adminisztrációjának. Minden kérdésről kimeritö és minden tekintetben objektiv képet adott. Soha nem vezette más érdek toliunkat, minthogy a magunk szerény erejével hozzájáruljunk a főváros fejlesztésének, virágzóvá tételének nagy munkájához. Lelkiismeretes, becsületes munkatársai voltunk és maradunk azoknak, akik minden magán érdek nélkül, önzetlenül dolgoznak azon, hogy Budapest, Magyarország székesfővárosa, Magyarországnak erőteljes metropolisává legyen, amely minden tekintetben méltán sorakozik a nyugoti világvárosokhoz. Olvasóink tudják, hogy soha nem szegődtünk a klikkek romboló hadához, hogy mindenkor fölemeltük tiltakozó szavunkat az olyan törekvések ellen, amelyek egyes kerületek érdekében akart valamit keresztül erőszakolni a közérdek rovására. Önzetlen függetlenségünket meg fogjuk őrizni a jövőben is. Mint a múltban, ezután is csak fővárosunk iránt érzett forró szeretetünk szabja meg lapunk irányát. Mindig és mindenkor a szigorú tárgyilagosság irányítja működésűnket. Kérlelhetetlen osto- rozói leszünk mindennek, ami a közérdekre káros, de a személyes üldözés soha nem lesz hivatásunk. Tudjuk, érezzük, hogy ez esztendő fordulópontot jelenthet fővárosunk történetében. Ennek az esztendőnek föladata a főváros háztartásának más, szilárdabb alapra való fektetése, hogy akadálytalanul tovább fejlődhessék Budapest. A rendezés munkáját megnehezíti az általános közgazdasági válság, amelyet a fővárosnak le kell küzdenie. Ebben az esztendőben kell rendezni a főváros és kormány közötti viszonyt. Nagy és komoly föladatok ezek, amelyek közvetetlenül érintik a nagyközönség megélhetését. Budapest jövő boldogulásáról van szó. 1902. január. 19. Mi is ki fogjuk venni részünket a munkából s a tárgyilagos kritika erejével, a bűnök és hibák ostorozásával, a hasznos ideák propagálá sával kívánjuk szolgálni szeretett székesfővárosunkat. Ebben a nehéz munkában bizalommal számítunk olvasóinknak és a nagyközönségnek pártfogására. Bizalommal fordulunk minuazok- hoz, akik szeretik fővárosunkat, akik melegebben érdeklődnek Budapest fejlődése, virágzása iránt, hogy lapunkat támogatva, bennünket hazafias nehéz munkákban erősítsenek. A székesfővárosi tanács 62454-1898—VI. számú határozata lehetővé teszi nekünk, hogy a fővárosnak mindennemű, a nagyközönségnek szánt végzését olvasóinkkal hiteles alakban tudassuk. A Magyar Székesfőváros ezze régen érzett hiányt pótol s azoknak, akik a fővárossal bárminemű összeköttetésben vannak nélkülözhetetlen. A Magyar Székesfőváros előfizetési ár^ egész évre 12 korona, félévre 6 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, IV., Reáltanoda-utca 5. szám. A „Magyar Székesfőváros“ szerkesztősége. Hírek a városházáról. A vízivárosi plébánia betöltése Dömötör Gedeon elhunyt vízivárosi plébános utódját február hó első napjaiban, alkalmasint a február 5-én tartandó közgyűlésén választhatja meg a főváros törvényhatósági bizottsága. Vaszary Kolos hercegprimás a plébániára kiirta volt a pályázatot, amely a minap járt le. Most arról értesíti a hercegprimás a fővárost, hogy a plébániára összesen öten pályáztak, akik korbeli sorrend szerint a következők: Leimetter János tabáni káplán, König Gusztáv, Böe- schatt János belvárosi káplán Sagmüller József ó-budai káplán s Hunkár Géza ugyancsak tabáni káplán. Miután e pályázók kánonjogilag valamennyien rendelkeznek a szükséges kvalifikációval s egyházi főhatóságuk teljes megelégedésére töltötték be eddigelé lelkipásztori hivatásukat, a hercegprimás kéri a főváros törvényhatóságát, hogy válasszon már most az öt pályázó közül. A főpolgármester a legközelebbi közgyűlésen jelentést tesz a plébánia ügyéről a mikor a
