Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)
1902-01-19 / 3. szám
4. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS. 1902. január 19. pott volna a város. A miniszter határozatából tehát hatvanezer korona haszna volt. Az 1899. VI. törvény szerint a városok az átalányban megállapított részesedést három évre, vagyis 1901. év végéig évenkint két részletben, júniusban és decemberben kapják meg. A fővárossal szemben azonban a miniszter föntartotta az előleg-rendszert s minden hónapban utalványozta az arra a hónapra esedékes részt. Az előlegeket pontosan megkapta a főváros s azt hitte, hogy már véglegesen rendezve van a dolog. Az 1901. évi XVIII. törvény az 1899. VI. törvény hatályát három évvel, tehát 1904. végéig meghosszabbította. Nagy meglepetést és megdöbbenést okozott azonban a pénzügyminiszter leirata, a melyben tudatja, hogy az 1903. év január hónapi előleget utalványozza. Azt mondja a miniszter, hogy a főváros az 1902 évi részesedést megkapta 1901-ben, az idén megkapja a jövő évi részesedést, a jövő évben az 1904. évben esedékes részesedést, 1904-ben pedig nem kap semmit. Vagyis a miniszter most számította be az 898 ra adott részesedést. Most tűnt ki, hogy a minisztériumban egy egész esztendei előleget, vagyis egy millió négyszáznyolcvanezer koronát könyveltek a főváros javára, noha azt a főváros nem kapta meg. Ez a dolog története, a melyből kétségte lenül világos, hogy a fővárost a miniszteri leirat másfél millióval károsítja meg. Nagy hibát követett el a főváros, amikor annak idején vakon megbízott a miniszter rendelkezésében s a hatvanezer korona haszon miatt nem ra gaszkodott szigorúan a törvénybelijéhez s 189 -ra nem az elszámolást követelte. Vagy legalább egy fölirattal nem magyarázta újra a dolgot s nem állította már akkor az élére, hogy az 1898-ra adott részesedés nem alterálja az 1899. VI. törvényben kiszabott három évet. Nem akarunk szemrehányást tenni ezért a mulasztásért, mert elismerjük, hogy annyi bizalommal kell egy hatóságnak a minisztériummal szemben viseltetnie s mert az 1900. áprilisban kelt miniszteri leirat minden tekintetben alkalmas volt a kedélyek megnyugtatására s még csak nem is gondolhatott senki arra, hogy a miniszter akkor csak azért akceptálja az 1898-ik évet, hogy később újra át- ugorhassa. Abban a leiratban a miniszter világosan megmondja, hogy nem érti a főváros tiltakozását, mert a miniszter álláspontja a fővárosra előnyösebb. Akkor a főváros helyzete könnyebb volt. A tanács ugyanis elhatározta, hogy ha békés utón nem kapja meg a pénzét, a bírósághoz fordul. Az pedig bizonyos volt, hogy nincsen a világon olyan bíróság, amely meg ne Ítélné a főváros követelését. S akkor Budapestet az ország többi városa követte volna. Annak idején ugyanis a vidéki városok is követelték az 1898-ra esedékes részesedésüket, de nem kapták meg. Ha a főváros pör utján jut a pénz- zéhez, akkor a vidéki városok is a bírósághoz fordultak volna. Most már a vidéki városok megnyugodtak abban, hogy az 1898-ra járó részesedésüket nem kapják meg s igy a főváros esetleges akciójával magára maradt. Ugy- látszik erre számítottak a minisztériumban is. Vagy talán arra gondoltak, hogy a városházán nem fogják észre venni, hogy mi van a mostani leiratban s egy esetleges pör esetén korona dokumentum lesz az a leirat. Igazán érthetetlen a pénzügyminiszter eljárása. A miniszter nem tud megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy egy évben két részesedést fizessen ki. Pedig ha egy kicsit gondolkodik a dolgon kénytelen elismerni, hogyha utólagos fizetésből áttér az előzetes fizetésre az átmeneti évben két részt kell fizetnie. Nézze csak meg a miniszter ur, hogyha a pénzügy minisztériumban egy napidijast tisztviselőnek neveznek ki, az nem két fizetést kap-e az első hónapban. Megkapja utólag mondjuk a december hónapra járó napidiját és megkapja ugyanakkor előre a januári fizetését. Megvagyunk győződve, hogy még soha nem jutott eszébe a pénzügyminiszter urnák, hogy a január elsejével kinevezett tisztviselőtől megvonja a decemberi napidijat azzal a megokolással, hogy egy hónapban csak egy féle fizetést húzhat valak
