Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)

1902-06-01 / 22. szám

V. évfolyam.

Budapest, 1902. junius I.

22. szám.

KÖZIGAZGATÁSI HETILAP

Előfizetési éra;

Egész évre . • . . < y . 12 Kor. Félévre

...............................................6 Kor.

Sze

rkeszti és kiadja:

DR- BARTHA SÁNDOR.

Szerkesztőség Ee kiadó;

IV. kér., Reáltanoda-utcza 5. szám.

Az eskütéri hid.

Végre talán hiteles forrásból meg fogjuk tudni, hogy mi van az eskütéri hiddal. Járunk-e rajta valaha s ha igen, mikor. Csodahidnak készült az az egynyilásu monstrum. Csodájára is járhatnak az emberek s megtanulhatják, hogyan nem kell hidat épiteni.

Sok-sok milliót nyelt már el az a hid s évek óta megakasztja a Dunaparton való közlekedést. A főváros jámbor polgársága ritka közömbösséggel tűrte, sőt négy millió koronát adott hozzá, mert azt hitte, hogy a sok hid közül az eskütéri hid lesz az, mely Pestet és Budát igazán összeköti. A hid épitések dolgában ugyanis meglehetősen szerencsétlenek voltunk. Az összekötő hid a két városrész lakatlan részét köti össze. A Margithid a két város másik szélének pusztaságát kötötte össze. A lánchidat, meg a Ferenc-József-hidat hegynek vezették Mintha csak az lett volna a hídépítők célja, hogy Buda és Pest soha egy város ne legyen. Az eskütéri hidat is a Gellérthegy sarkának vezették, ahelyett, hogy néhány méterrel tovább, a beépített Döhrentei-térre vitték volna.

De hát már megnyugodnánk a megváltoz- hatatlanban, ha komolyan nem fenyegetne az a veszedelem, hogy az eskütéri hidra költött milliókat egyszerűen a vizhe dobtuk. Szakemberek állítják, hogy azon a hidon soha sem fog közlekedni a főváros közönsége. Azt a hidat ott, ahol ma van, soha meg nem fogják nyitni s ha nem akad egy vakmerő vállalat, a mely tovább tolja a hidat, azt le kell szedni, hacsak a hid maga nem kiméli meg a hatóságokat a költségektől s hatósági engedelem nélkül meg nem fürdik a Duna hullámaiban.

Kiváló szakemberektől hallottuk, hogy hiábavaló minden biztositó munkálat. A baj

az, hogy a hidat a melegforrásokra építették s a forró viz állandóan mossa és olvasztja a hid aszfalt alapzatát.

Mennyi igaz ebből az állításból, nem tudjuk, de tudjuk, hogy a főváros egyik nagy tehetségű és nagy tudású szakértője, Devecis Ferenc műszaki tanácsos már a hid tengelyének megállapítása előtt figyelmeztette a hatóságot a bekövetkezhető katasztrófára. Nem hallgattak rá s szánakozó mosolylyal utasították el a javaslatát, hogy a hidat vagy száz méterrel tovább, a Döbrentei-térre vigyék. Nem is szó« lünk már arról, hogy akkor egészen egyenes irányban lehetett volna szabályozni a Kossuth Lajos-utcát s a Ferenciek-terén nem lenne az a tengelytörés, amely szégyene a mai szabályozó technikának.

Polónyi Géza a szerdai közgyűlésen azt állította, hogy Cekélius ministeri tanácsos a hid tervezője és építője is előzetesen figyelmeztette az illetékes köröket a bajra. Öt sem hallgatták meg. Más oldalról hallottuk, hogy Cekélius miniszteri tanácsos megrongált egészségének helyreállítására néhány hónapig Abbáziában volt, s addig hamarosan megállapították és törvénybe iktatták a hid tengelyét. Már az építés előtt kérték az akkori miniszterelnököt, hogy módosítsa a törvényt, mert a hidat nem lehet úgy megépíteni. Katasztrófa lehet belőle. A miniszterelnök állítólag azt válaszolta, hogy szakemberek állapították meg a hid tengelyét. Ö a szakértők vitájába nem avatkozik bele, mert nem tudja, melyik szakértőnek higyjen. A törvény megvan, azon nem változtat.

így jutottunk a mai hid-tengelyhez. De hol vannak azok a kiváló szakértők, akik annak idején lefoglalták a maguk számára a tu-