Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)
1902-01-12 / 2. szám
1902. január. 12. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 13. rat, melylyel a közigazgatási hatóságok a szóban levő törvényt keletkezése és előkészítése időszakában kisérték, a törvény gondos és készséges végrehajtásában is nyilvánulni fog s hogy a végrehajtás körül küzremüködésre hivatott minden hatóság hozzájárulni igyekszik ahoz, hogy azok a jogos várakozások, melyek a törvény hatásához minden oldalról fűződnek, minél teljesebb mértékben valóra váljanak. A körrendelet az érdekelt hivataloknak az 1901. évi december hó 28 án 85192|901—I. tan. szám alatt kelt határozattal megküldetvén, az abban foglaltakra az egyes hivatalok figyelmét ezennel a magam részéről is felhívom és szigorúan utasítom az illető hivatalokat, hogy annak rendelkezéseihez mindenben a legpontosabban alkalmazkodva azoknak végrehajtását a legkörültekintőbb figyelemmel eszközöljék. Halmos, s. k. polgár- mester. Bomboló források. A III. kerület egy részein a szokottnál nagyoub bajt okozott ez idén a hegyi árkok vize. Több helyen uj források keletkeztek s a viz erősen megrongálta az árkok partját s az utakat. A bécsi-úttól egész a budapesti tégla- és mészégetőig a közlekedés majdnem lehetetlenné vált nemrégiben, mire a főváros tett is javitácokat, a mi azonban nem sokat használt. A III. kerületi elöljáróság sürgetésére a tanács most a megrongált utak egy részének kőburkolattal való ellátását rendelte el. A miniszter s a kéményseprők A kéményseprő-kerületekre nezve uj szabályrendeletet alkotott a főváros. Eddig összesen 46 kéményseprő kerület volt Budapest tiz kerületében. Az uj szabályrendelet értelmében az V., VI., VII., VIII. és IX. kerületben 1—1 -el szaporodnak a kéményseprő-kerületek, mig a IV. kerületben egygyel apadnak. így összesen 46 helyett 50 lesz a kerületek száma. A miniszter most küldte vissza a szabályrendeletet azzal a megjegyzéssel, hogy érdemileg semmi kifogása nincs. A négy uj kerület fölött (előreláthatólag gyilkos harcz fog kifejlődni a kéményseprők között. Danubius köpönyegje. A kálvintéri szökőkút tudvalevőleg eddig faköpönyeget kapott télire. A tanácsnál azonban tavaly fölmerült az a kérdés, hogy csakugyan szükséges-e télen át az a dísztelen faburkolat a szőkőkuton, miért is próbát tettek a múlt télen s meztelenül hagyták Danubiust s a környezetét. A tavaszszal aztán egy bizottság megvizsgálta a szökőkutat, a mikor is konstatálta, hogy azon semmi nyomot sem hagyott a tél. Ez okból a tanács most kimondta hogy a jövőben teljesen mellőzi a faköpönyeget, mely féléven át megfosztja a díszétől a Kalvin-tért. Csak éppen a medencék síkját takarják le deszkával. A víz órák ellen. Az I. kerületi állami fögymnázium igazgatója azzal a panaszszal járult a főváros tanácsához, hogy az intézet kulturális missiójának rovására hamisan mutat a gymnázium vízmérő órája, amely szerint a vakáció két hónapjában is túlfogyasztás mutatkozik a meghatározott vízmennyiséggel szemközt. Az igazgatóság ezt lehetetlenségnek tartja s kéri hogy az intézet vízmérő óráját a főváros vizsgáltassa meg s esetleg emelje föl a vízfogyasztási napi átalányt. A zugligeti kocsifogó A zugligeti szerencsétlenségből kifolyólag a közúti vaspálya-társaság kocsifogó készülékeket állított föl a zugligeti végállomáson. E készülékre azonban csak utólag kért a társaság helyhatósági építési engedélyt, melyet a főváros most meg is adott. Közgazdaság. Az adókivetö bizottság. Ha a főváros adókivető bizottsági tagjainak listáján végigtekintünk, azt látjuk, hogy csaknem kivétel nélkül törvényhatósági bizottsági tagokból van összeállítva. Ez az anomália abban találja magyarázatát, hogy a kinevező hatóság nincs tisztában a törvény intenciójával. A közadók kezeléséről szóló 1883 : XLIV. törvénycikk 19: §-a azt Írja elő, hogy az adókivetö bizottság tagjai a vidék, illetve a város kereseti viszonyait ismerő lakosaiból nevezendők ki, figyelemmel arra, hogy azoknak felerésze a tőid- és házbirtokosok, másik felerésze pedig a kereseti és tőkekamat-adókötelesek osztályához tartozzék. Azt pedig, hogy az adókivetö bizottsági tagság előfeltétele a törvényhatósági bizottsági tagság is legyen, a törvény egy szóval sem említi. Az önkormányzat helyesen értelmezett fogalma pedig egyenesen megkívánja, hogy a közigazgatási funkcziók végzésében a polgárság minél szélesebb rétegei részesedjenek. A különböző közigazgatási hatáskörök kumulálása, egyesítése néhány kézben pedig kizárja azt, hogy a polgári elem széles rétegei kivegyék a maguk részét a közigazgatásból. De más tekintetek is megkívánják a nem törvényhatósági bizottsági tagoknak bevonását az adókivető bizottságba. Általános a panasz, hogy a törvényhatósági bizottság ama tagjai, a kik az adókivető bizottságba beválasztatnak, nem mindig a tényleges állapotoknak, az adóképességnek megfelelőleg jártak el tisztükben, mert bizonyos tájékozatlanságot tanúsítottak a „közönséges“ polgárok adójának kivetésénél s kevés érzékkel voltak a kisemberek érdekei iránt. Hogy ez az eljárás a polgároknál szemet szúrt, az csak természetes és megmagyarázza, bogy a lakosság ama túlnyomó része, mely mindennemű köz- funkcziókból ki van zárva, mert nem tud felemelkedni a bizottsági tagok sorába, az adókivető bizottságban már ab ovo ellenségét látja, mely csak arra való
