Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)
1902-05-04 / 18. szám
10. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1902 május 4. Ul. Ó.úkife, d\ituiUz.uk így kclszáz ko.onaa Ideien, de tudomást sem vettek arról, ha pör utján tízezreket fizetett ki a tanács. A másik indítványt Gelléri Mór tette. Nagy szükség volt az indítványra, mert itt az ideje, hogy az árlejtések dolgát végre alaposan rendezzék. Gelléti indítványa igy szól: Tekintettel az árlejtések és nyilvános pályázatok körül elég gyakran előforduló és hirlapilag is sokszor szellőztetett visszásságokra, a tekintetes Tanács utasítandó, hogy az árlejtések és pályázati kiírások körül követendő eljárás szabályozására nézve, egyes külföldi nagy városok mintájára, szabályrendeletet dolgozzon ki s ennél tartsa szem előtt azt az alapelvet, hogy minden ötszáz koronán felüli ipari munka és szállítás csakis a szabad verseny utján és pedig nyilvános árlejtésen adható ki; továbbá, hogy a munkák kiadásánál a közgyűlésnek 1900. október hó 24 ikén hozott határozatához képest a hazai ipar pártolá-ának elvét szigorúan keresztül kell vinni. E szabályrendeletre nézve kikérendő az országos ipar-egyesület, a kereskedelmi- és iparkamara és az illetékes fővárosi ipartestületek véleménye. A szabályrendelet tervezete jóváhagyás végett a közgyűlésnek legkésőbb ez év szeptember hó végéig bemutatandó. A napirendről szólani sem érdemes. Alig fél óra alatt végeztek vele. Annyi időt sem érdemelt. A sertésközvágóhid megnyitása. Annyi viszontagság és háborúskodás után végre csütörtökön ünnepélyesen megnyitották az uj sertés- közvágóhidat és sertésvásárt. A belügyminiszter minden intrika ellenére jóváhagyta a sertésközvágóhidi szabályrendeletet. A miniszter a szabályrendeleten néhány kisebb módosítást tett. Ezek a módosítások, noha érdemben nem nagy jelentőségűek, megérdemlik, hogy egy kissé foglalkozzunk velük. A miniszter egyik módosítása, hogy a földmivelési miniszter, ha a téli nagy vágások idején a közvágóh d kicsinynek bizonyulna, esetről-esetre engedelmet adhat a sertéseknek a házi vágóhídon való leölésére. A vágók azonban kötelesek megfizetni az összes dijakat. Ennek a módosításnak semmi gyakorlati jelentő égé nincsen. A közvágóhíd ugyanis a gyakorlati tapa-ztalatok szerint elég nagy. De ha a nyár folyamán mégis szűknek bi/.o nyúlna, a téli vágások idejére a második csarnokot is be lehet rendezni. Ettől eltekintve sem valószínű, hogy a vágóhidtulajdonosok nagy költséggel föntartsák házi vágóhidjukat azért, hogy egy esztendőben egyszer vagy kétszer vágjanak rajta s megfizessék a közvágóhidi dijakat és viseljék a házi vágással járó költségeket. Érdemben ugyancsak nagyon kisjelentöségü, de i'z állam gondolkozására jellemző az a módositá«, fogy az állami intézeteknek megengedte á miniszter, hogy vidékről is hozhatnak sertéshúst. A főváros (inancziái szempontjából nem fontos ez a monopólium, mert ezer korona veszteség nem veszélyezteti az in- .ézmény rentabilitását. De jellemző a dolog, mert bizonyltja, hogy haladunk a rendőr-állam felé, ahol a hatalomnak mindaz szabad, amit a polgárságnak megtiltanak. Ebből a. kivételből a budapesti henteseknek lehet nagyobb káruk. A sok haszontalan kiabálással és fenyegetődzéssel azt érték el, hogy elvesztik az állami intézeteket. Ha s ját érdekeiket a hentesek jobban mérlegelték volna, ha nem indulnak vakon néhány agitátor után, akkor meg nem eshetett volna rajtuk ez a sérelem. Kétségtelen, hogy a miniszternek ez a rendelkezése ellenkezik minden törvénynyel, joggal és igazsággal. A főváros természetesen kénytelen megnyugodni ebben a rendelkezésben, mert az ő háztartására az egész sokkal jelentéktelenebb, semhogy azért koczkáztatná az intézményt s az utolsó órában sikra szállana a kormány e len. A kőbányaiaknak adott kedvezmény, hogy a Budapesten el nem adott sertés után nem kötelesek vásárdíjat fizetni — közgazdasági szempontból jogosult. Ez a módosítás már nagyobbat billent a mérlegen, de kénytelen volt a főváros belátni, hogy a módosítás igazságos és közgazdasági szempontból előnyös. A vágóhíd ünnepélyes megnyitása csütörtökön volt. Számos előkelőség és nagy közönség jelent meg a megnyitáson. A nagy tőzsdeteremben gyülekezett a közönség, köztük Széli Kálmán miniszterelnök, Darányi Ignác földmivelési miniszter s Almády Géza tanácsos a kővetkező beszéddel adta át. a polgármesternek az uj intézményt: Nagyméltóságu miniszterelnök ur! Nagyságos po'gármester ur! Mélyen tisztelt uraim I A közvágóhidak és állatvásárok a városok közegészségi és közélelmezési érdekeit vannak hivatva első sorban szolgálni, de emellett azok kereskedelmét és iparát is nagy mértékben fejlesztik és fontos tényezők az ország közgazdasági életében. Pest városa felismerve ezen intézmények szükségességét, 1868 ban egy marhaközvágóhid és 1869 ben egy megfelelő marhavásár létesítését határozta el. 30 év előtt nyitották meg ünnepélyesen a Soroksári ut mentén épült marhaközvágóhidat és vásárt. Ma pedig a sertésközvágóhid és vásár megnyitására jöttünk össze, amelynek eszméje a főváros hivatalos köre ben ugyan már a 70-es években megvolt, de még konkrét formát nem öltött. I. Ez ügyben az érdemleges tárgyalásokat tulajdonképen 1885-ben Matuska Alajos alpolgármester ur, akkori tanácsnok indította meg, aki minden akadályt leküzdve, nagy erélylyel, alapos tudással és igaz lelkesedéssel vezette modern közélelmezési intézményeink megalkotásának nagy munkáját. Az intézmény létesitésének kérdésével a székes- főváros törvényhatóságának közgyűlése 1890-ben foglalkozott először, amikor is elhatározta,hogy sertésközvá- góhidat létesít ésa terv elkészítésére a tanácsot utasitotta. A tanács a kapott utasításnak megfelelvén, a közgyűlés 1892 ben kijelentette, hogy a sertésközvágó- hidat a X. kerületben, az Üllöi-ut m< ntén építi fel és felhívta a tanácsot, hogy szakértők meghallgatásával uj tervet készíttessen. A szakértők meghallgatása és, alapom tárgyalás után az uj építési programm elkészült, amelyet a közgyűlés 1893. év junius havában el is fogadott, a ma