Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)

1902-05-04 / 18. szám

6

MAGYAR SZÉKES}'ÖVÁROS

amelynek föntartására törvény kötelezi. Hát ezzel a mondással egyszer le keli számolni. A törvény nem a főváros, hanem az egész ország számára k szült. Törvényhozásunknak éppen az az egyik kardinális hibája, hogy ártörvények az egész ország számára alkotja meg s a fővárost"speciális viszonyait és érdekeit nem veszi figyelembe. így vagyunk a népoktatási törvénynyel is. Ki mondhatja, hogy Budapest közönségének az oktatás szempontjából ugyanazaz érdeke és a jogos követelése, mint a kisebb vidéki város közönségének. Meggyőződésünk szerint a hatóságnak nem az a kötelessége, hogy jogászi furfanggal kiokoskodja, hogy a törvényt hogyan lehetne úgy magyarázni, hogy a fővárosban minnél kevesebb kulturintézet legyén, hanem ellenkezőleg azt kell megfigyelnie, hogy adózó polgárságának mi a jogos és méltányos érdeke és követelése. Azt pedig nem tagadhatja senki, hogy a közönség jogosan követeli a női kereskedelmi iskolák föntartását.

Nem szabad tehát visszariadni még akkor sem^ ha a városnak ezekre az iskolákra némi áldozatot kellene hozni. Szinte érthetetlen azonban ez aggodalmaskodás ahhoz, amikor reális számításokkal lehet igazolni, hogy ezeknek az iskoláknak a fönntartása a városnak egy fillérébe sem kerül. Az ügyostálynak meglehetősen pesszimiszlikus számítása szerint az ilyen iskolának az egész évi kiadása 4630 korona. Ezzel szemben a bevétel 5515 korona. Tehát a városnakjjesekélyJövedelme is le'nne az iskolákból. De még ha redukáljuk is az ügyosztály számítását, noha az iskola szervezési szabályzata úgy van csinálva, hogy kétségtelen a bevétel, mert határozottan ki van mondva, hogy kizárólag csak ott szabad felállítani iskolát, ahol legalább harmincöt fizető tanuló jelentkezik, de ha redukáljuk is a számítást s azt mondjuk, hogy évenként ötszáz koronát még rá is fizet a város, hát szabad e ötszáz korona miatt a hatósági iskolák főntartását mellőzni. Meggyőződésünk szerint nem. Kétségtelennek tartjuk, hogy a közgyűlés is honorálni fogja azt a nemes tő rekvést, amelylyel Bárczy István tanácsos az iskolák, * és kultúra fejlesztésén fárad,

^ főváros és a kormány»

A belügyminiszter az idei büdzsét jóváhagyásakor alaposan megleckéztette a várost. Azt mondotta a miniszter, hogy a fővárosnak az a b^ja, hogy vezetik jól az adminisztrációját, nem takarékoskodnak. Hogy mennyire igazságtalan ez a szemrehányás fé nyesen igazolja az az összeállítás, amelyet most készített a tanács. Ez a kimutatás bizonyítja, hogy hiába való minden törekvés, meit a város hiába hozza meg a maga határozatait, hiába igyekszik rendezni a köz- igazgatást, hiába töiekszik háztartásának rendbe hozására. A minisztériumok hanyagságán hajótörést szened mi den jóakarat A miniszter umokban egyszerűen

1902. május. 4.

félre teszik a közgyűlési határozatokat s nem intézik el. A legfontosabb ügyek évokig hevernek a minisztériumokban. Még az olyan ügyek is, amelyekben semmiféle érdek meg nem magyarázza annak az el nem intézését. Azokat az ügyeket pedig, amelyek valamely magánvállalkozás érdekeit érintik, ugylátszik célzatosan hevertetik a minisztériumokban. Ilyen állapotok mellett no kívánja a miniszter, bogy a főváros előre haladjon a fejlődés utján. Nagy méltánytalanság, bogy a belügyminiszter szemrehányást tesz a fővárosnak a rossz gazdálkodásért, másrészt pedig hivatalos hatalommal akadályozza meg a törvényhatóságot, hogy a főváros és a polgárság érdekében hozott, határozatait végrehajtsa.

A legfontosabb restancia a jóléti bizottságnak ismeretes memoranduma, a melyet, a múlt év tavaszán terjesztett föl a közgyűlés Ebben a memorandumban kimutatta a város, hogy évenk nt több mint ötmillió koronát fizet az állami közigazgatás végzéséért s arra kérte a belügyminisztert, alakítson egy vegyes bizottságot, a mely megvitatja, hogy mennyiben jogos a város kérelme s hogy az állam micsoda rekompf nzációt adhat a városnak az állami közigaz gaíás végzéséért. A miniszter a föiiratra máig sem felelt.

A főváros még 1899. januárban elhatározta, hogy városi tüzkárbiztositó intézetet állít föl s kötelezte a biztosító intézeteket, hogy megállapított arányban járuljanak a tűzoltói költségekhez. A közgyihés a tűzoltók létszámát sem akarja fölemelni, a mig a miniszter a városi tüzkárbiztositó intézetet jóvá nem hagyja. Három év alatt kétszer sürgette meg a dolgot s kérte, hogy döntsön a miniszter, de egyszer sem kapott választ.

Az állami anyakönyvek életbeléptetése után számos följelentést tettek a városnál, hogy a római katolikus plébánosok az 1895. október elseje előtt született törvénytelen gyermekek íörvényesitését nem jegyzik föl akkor sem. ha a gyermeket a szülők ntólagos házassággal törvényesitették. Több mint kétszáz ilyen följelentést küldött a város a kultuszminiszternek s még 1897-ben kérte, utasítsa a plébánosokat a tör- vényesités följegyzésére, mert a valójában törvényes gyermekek keresztlevelük szerint mindig törvénytelenek maradnak. A miniszter nem válaszolt s a főváros 1900-ban újra fölirt s arra kérte a minisztert, hogy ha a plébánosokat nem kötelezheti a törvényesités Eljegyzésére, utasítsa az állami anyakönyvi hivatalokat, hogy az igy törvényesített gyermekek születését utólagosan vezessék be az állami anyakönyvbe. Ez a fölirat is két esztendeje gyarapítja a minisztérium restancziáit.

Több mint egy esztendeje, hogy arra kérte a város a pénzügyminisztert, hogy a főváros kölcsön- kötvényeinek a pupiiláris biztosíték jogát adja meg. Ebből a kérelemből igazán nem háramolhat senkire sem kár. Hisz akárhány osztrák kis város kölcsönköt- vényének megvan a pupiiláris biztosítéka. S óriási anomalia, hogy a budapesti árvaszék elfogadhatja egy osztrák kisebb városnak a papirosát, Budapestét pedig nem. S még sem tudja a város kérelmének teljesítését kieszközölni.

Egy esztendeje vár jóváhagyásra az uj kövezési szabályrendelet is. A szabályrendelet a fővárosnak nagyobb jövedelmet biztosítana, mert a kövezési járulékot a tényleges kiadáshoz megfelelőbben arányosítja.