Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)
1902-04-20 / 16. szám
1902. április 6. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 9 nyissuk, azután meg azért, hogy elzárjuk. Nem hiszem, hogy azon hibák után, melyek az Eskü-tér és környékének szabályozása kivitelénél történtek, hol egy célra nem vezető útvonal miatt hegyet bontottunk, forrásokat hoztunk veszélybe és a pesti oldalon megtört vonal mellett, a budai oldalon oly utat nyertünk, mely közmüvek befogadására képtelen, tehát a közművek elhelyezésére újból külön kell gondoskodni, nem hiszem, hogy találkozhatnék valaki, a ki további kisajátitásokba menne, csak azért, kogy egy rossz elhelyezésű templomot nyerjünk. A midőn tehát tiszteletteljesen befejezném előterjesztésemet, kérem a t. Tanácsot, méltóztatnék fenti indítványaimat figyelembe venni s tárgyaltatni azon eszmét, vájjon lehetne-e a görög-oláh hitközség tömbjében a piarista gymnasiumot és rendházat elhelyezni ? mert igenlő esetben a belvárosi plébánia a végrehajtás alatt levő terven contemplált elhelyezése megmenthető volna s igy a belvárosi takarékpénztár telekvételi ügye is tárgyalható lenne, mert ez esetben azon tömb, a hova a templomot elhelyezni szántam, eladható. Ez alkalommal is jelzem, hogy pénzügyi szempontból ez a legelőnyösebb megoldás. Azon esetben azonban, ha ez nem volna keresztül vihető, teljesittessék a kegyes tanitórend tartományi főnökének előterjesztett kérelme. Ez esetben azonban, amennyiben a görög-oláh hitközség temploma a belvárosi templom részére megnyerhető nem volna, a templom csakis a Kígyó utca folytatása, Váczi-utca, Eskü-ut és Eskü-tér közti tömbön volna elhelyezhető, mert úgy városrendezési, mint szépészeti, de pénzügyi szempontból is az adott viszonyok közt egyedül ez megfelelő, mig a Hal-téren való elhelyezés — nézetem szerint — számba nem jöhet. A tandíjszabályzat revíziója. A tanügyi osztály ma tette meg javaslatát a tandijszaoályzat revíziójára. Lesz alkalmunk a dolgot méltatni, most a javaslatot megokoló jelentést ismertetjük. Árjelentés a következőket mondja. A jelenleg érvényben levő tandíjszabályzatnak az 1896. évben történt megállapítása s iletve 1898-ban történt módosítása óta ismételten merültek fel olyan jelenségek és gyakorlati tapasztalatok, a melyekre való tekintettel a szabályzat egyes intézkedéseinek a megváltoztatását szükségesnek tartjuk. Miután az általunk jónak vélt módosítások a szabályzatnak úgy anyagi intézkedéseit, mint az eljárásra vonatkozó rendelkezéseket nagy mértékben érintik, az egész szabályzatot átdolgoztuk s azt a .|. alatt csatolt tervezetben mutatjuk be a további tárgyalás lapjául. Az uj tervezetben a jelenleg érvényben levő szabályzathoz képest előforduló eltérések okait és zélját pontról-pontra fogjuk az alábbiakban előterjeszteni. Előzetesen csupán általánosságban akarunk rámutatni azokra a szempontokra, a melyek bennünket a tervezett módosításoknál vezéreltek. Az elemi népiskoláknál a tandíjfizetés tekintetében az eddig követelt szabadelvű eljárást fentartani óhajtjuk s csupán olyan intézkedések lehetővé tételét kívánjuk biztosítani, hogy az e téren tapasztalt durvább visszaéléseknek némileg elejét vegyük. Ez pedig nem csupán pénzügyi, hanem inkább morális szempontból kívánatos. A magasabb iskoláknál szükségesnek tartjuk, hogy a tandíjmentesség kedvezménye kiterjesztessék, viszont azonban gondoskodás történjék a felöl, hogy ezen iskolákból az oda nem való elemeket, szóval azokat a szegényebb sorsú növendékeket, a kik kielégítő szorgalmat és elöhaladást nem tanúsítanak, távol tartsuk, avagy onnan idejekorán azokba az iskolákba tereljük, a hová valók s a honnan a nekik megfelelőbb élethivatáshoz jutnak. Az erre irányuló sikeres intézkedések jótékony hatással lesznek nemcsak azokra a tanulókra, a kik ezután is megmaradnak a magasabb iskolákban, hanem azokra is, a kik ilyenformán a nekik megfelelőbb iskolákba jutnak. Ezen szempontot egyébként az illető részleteknél fogjuk bővebben megvilágítani. Tekintettel kellett lennünk továbbá a főváros pénzügyi érdekeire is, habár tudjuk, hogy e helyütt a pénzügyi szempontot alá keli rendelnünk a kulturális szempontoknak. Mégis bizonyos az is, hogy a mikor a fővárosnak a közoktatási kiadások címén viselt terhei ilyen óriásak, azt méltán elvárhatja, hogy főleg a magasabb iskoláknál azok, a kik arra képesek a székesfővárosnak ezen a megterheltetésén nagyobb mértékben igyekezzenek könnyíteni. Érdemes ehelyütt a megemlitésre, hogy a székesfőváros iskolai kiadásaiból egy-egy beirt tanulóra esik az elemi népisko« Iáknál évi 80 kor., a polgári iskoláknál 143 kor., az iparrajziskolánál 220 kor., a felsőbb leányiskoláknál 250 kor., a felső kereskedelmi iskoláknál 255 kor. és a reáliskoláknál évi 300 korona. Ha már most figyelembe veszszük, hogy a beirt tanulók közül tandijfi- zető az ellemi népiskoláknál alig 15 százalék, a magasabb iskoláknál pedig 60—70 százalék, a mely utóbbi százalék ezúttal előterjesztett javaslatunk elfogadása esetén még nem kis mértékben fog csökkenni, méltányos, hogy az elemi iskolákon kívül a többi magasabb issoláknál a tandíj magassága legalább némileg arányban legyen avval a költ" éggel, a mi az iskola fentartási költségeiből egy-egy tanulóra esik. Végül igyekeztünk a tandíjszabályzat átdolgozásánál úgy a tandijmentesitésnél követett eljárást, valamint a tandijak elszámolását és a magánvizsgálati dijak kezelését lényegesen egyszerűsíteni. * Az egyes részleteknél előforduló módosítások ckait a következőkben ismertetjük. Az 1. §-nál azt az újítást terveztük, hogy a felvételi dijat az óvodákra is kiterjeszteni kívánjuk. A 10. §. szerint az óvodákra a felvételi dij tekintetében az elemi iskolákkal teljesen egyenlő és azonos rendelt kezések érvényesek. Az indokolás közösségénél fogva ugyancsak itt térünk ki arra is, hogy a 26. §. értelmében ugyanez az intézkedés történnék a tandíj (óvodapénz) tekintetében is. Ennek az újításnak a javaslatba hozatalánál nem csupán annak a körülménynek és első sorban nem annak a körülménynek a mérlegelése indított bennünket, hogy az óvodák fenntartása immár szintén jetentékeny és folyton nagyobbodó terheket ró a fővárosra. Mert hiszen arra, hogy az óvodáknál befolyó felvételi dijakból és ovodapénzekből a fővárosnak valami számbavehető jövedelme legyen, magunk sem számítunk és arra nagy súlyt nem is helyezünk. Hanem igenis, elérni elérni kívánjuk ezzel áz intézkedéssel azt, hogy az óvoda közelebb jusson eredeti rendeltetéséhez, a mihez tartoznék egyebek közt az
