Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)
1902-04-06 / 14. szám
10 MA(!YAI» SZÉKESFÖVÁROS 1902. április 6. rendeli. A mü teljesen architectonikus kiképzésű és a szobrászati díszítés ugyszólva csupán és egyedül a dombormüvekre szorítkozik. .Mekka.“ A mü előállításának költségét úgy a tervezők, mint az ellenőrző számítást végezett hatósági szakközegek 396 220 koronára teszik. Egy elől nagy lép- csőfeljárattal bíró terraszon emelkedik az emlék, mely monumentális nyílt ravatalozás benyomását teszi, inkább szobrászati, mint architectonikus megoldás keretében, tekintettel valószínűleg a feladat speciális jellegére. A terraszból emelkedik ki a bejárathoz vezető lépcsőzetekkei megszakított alsó talapzat, melyen az egész építmény elhelyezkedik. Az építmény nyílt, szabadon elhelyezett katafalk körvonalait tünteti fel jobbról és balról csatlakozván az építményhez a plasztikai megoldás keretét képező két oldalszárny. Hátul egy apsis van elrendezve a koporsók felvételére. A tervezetet nyugodt és rythmikus osszalak jellemzi és az szép dekorativ hatással bir; a mozgalmas tömegek a nyugodt felületekkel jó ellentétben vannak. De nagy hiánya a tervezetnek, hogy ezt az előnyös művészi hatást csakis mellső és hátsó oldaláról nézve gyakorolja, mig az oldalnézetek a lépcsőzetekkei, teljesen elhibázottaknak tekintendők. A sarcophag szerű megoldást, mint emléket, templomok belsejében szokszor találjuk, de az a tervezett módon, ily magasságban előnyösen nem alkalmazható. Azonfelül némileg visszatetsző, ha annak alakja, kinek teteme a mauzóleumban van elhelyezve, a szabadban ábrázolva van „Tumulus.“ A pályamű létesítésének költségeit tervezők, valamint a hatósági szakközegek egybehangzóan 324.000 koronára teszik. Az emlékmű archaeotikus kupolaelrendezést mutat, félkörü szárnyakkal, kis méretű bejárattal, mely felett ülő szoboralak van elhelyezve, körülötte hódoló csoportozattal. A mü dicséretes előnyéül említendő, hogy az főképen sir akar lenni és egyszerűségében és mértéktartásában a síremlék nyugodt komolyságát megközelíti. Másrészt az építmény összalakjára nézve oly alaktalanságot és keresett naivitást mutat, minő a művészi formák szempontjából, különösen ebben az esetben, nem kielégítő. A síremlék egyetlen dísze a sírbolt bejáratára szorítkozik, mely rész dekorativ összformáiban erős hatást gyakorol. Hibáztatandó, hogy az épületnek csak első, főhomlokzata van, s igy az inkább egy útvonal befejezéséül szolgálhat, tekintve különösen a kedvezőtlen oldal- és hátsó nézetet. A nagyon archaeistikus ülő női alak korunk felfogásától igen távol áll. Az egész emlékmű a görög Tholosokra emlékeztet és annak oldal, valamint hátsó nézete összhatásában nem kedvező. „Saxa loquuntur.“ A pályamű létesítésének költségeit a tervezők 298.395 koronára, az ellenőrző számítást végzett hatósági szakközegek 309.000 koronára teszik. A tervezet összhatásában nem juttatja eléggé kifejezésre a síremlék jellegét. Középkori stílusban való korrekt kivitel mellett mégis feltűnnek a mértékben hiányos részletek, u. m. az oromzatokon elhelyezett tulnagy levelek s a pilléreken felállított s a stilus keretébe nem illő, reá- lisztikus harcos-alakok, melyek monoton hatást gyakorolnak, hasonlóképen mint a sokszor ismétlődő angyalok is. A 13. számú pályamű jeligéje : „Ars longa*, valamint a 14. számú pályamű jeligéje: „Bár győztél volna* a pályázati félté eleknek meg nem felelő voltuknál fogva a pályázatból s igy a bírálatból is kizárattak. * * * A pályadijak odaítélésénél a bíráló b zottságot a pályadíjnyertes müveknek a fennebbiekben elismert tulajdonságai mellett a következő szempontok vezették : Az első díjnak a koszorúban „1848* jeligéjű pályamű részére történt odaitélé énéi a bíráló bizottságot főként az az elsőrendű fontosságú szempont vezette, hogy a pályázati hirdetmény 7. §-ban foglalt rendelkezés értelmében az első dij nyertese a kivitellel is megbízandó. Tekintve tehát, hogy a mü úgy összhatásában, mint részleteiben emlékszerü benyomást tesz, sőt egyszerű és klaszszikus formáiban a szemlélőre monumentális hatást gyakorol, nemzetünk megörökítendő nagy halottjának polgári és államférfim egyéniségét jellemezni alkalmas és végül a biráló-bizottság meggyőződése szerint a többi pálya művel szemben a kivitelre is relative a legalkalmasabb, mindezeknél fogva az első díjjal, mely a kivitel iránti megbízatással van egybekötve, ez a pályamű volt jutalmazandó. Ebben a tekintetben nem látott a biráló- bizottság akadályt a műnek fennebb részletezett némely, nem lényeges hiányában sem, annál kevésbé miután ezek a hiányok a kivitel előtt leendő megfelelő átdolgozás utján teljesen mellőzhetők. A fennebbiekben előadott hiányokra tehát ezúttal is felhívjuk úgy a székesfőváros tekintetes Tanácsának, mint a pályanyertes mü tervezőjének figyelmét, meg lévén győződve, miszerint tervező művészi erejének és ambíciójának teljességével rajta lesz, hogy a mü felsorolt hiányaitól teljesen megszabadulva kerüljön kivitelre. Végül a felhozott hiányokon túl még figyelmébe ajánljuk a tervező művésznek azon — a bíráló bizottság záróülésén, felmerült — kívánalmat, hogy az átdolgozás és kivitel során Kossuth Lajos 1848-iki működésének lelkesebb és megfelelőbb jellemzésére különös gond fordittassék. A második díjra érdemesnek Ítélt „Az eszme halhatatlan“ jeligéjű pályaműnél a biráló-bizott- ságot a mü — felsorolt hiányai dacára — kitüntetendő volt. A mü mindazonáltal nem volt az első díjjal kitüntethető, már csak azért sem, miután ugyszólva az összes pályaművek között a legkevésbé tartolta szem előtt a pályázati feltételeknek a mü létesítési költségeire vonatkozó rendelkezését s igy a kivitelre sem volt alkalmasnak jelezhető. A harmadik díjra érdemesített „Pusztaszer“ jeligéjű pályamű, bár némileg általános jellegű, fő alakjában már létező emlékekhez hasonló, mégis különösen részleteiben, azok eredetisége és alkalmazásában oly művészi tulajdonságokról te-z tanúságot, hogy a bíráló bizottság ezt a müvet — a fennebbiekben felemlített, de megfelelő módohtísok mellett jórészt pótolható — hiányai daczára jutalmazandónak találta. A szubvenciók. A főváros állandó és veszedelemmel fenyegető pénzügyi válsága arra kényszeritette a közgyűlést, hogy kiadásait lehető'eg redukálja. Elsősorban a jótékony és kulturális intézményeknek adott szubvenciókat vonta meg. Nagyon helyesen úgy érvelt a törvény- hatóság, hogy kölcsönpénzekből nem adhat a főváros magánvállalatoknak — bármilyen humánus is azoknak a működése — segélyt, hogy a mikor a maga háztartásának az egyensúlyáról sem tud gondoskodni,
