Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)
1902-03-02 / 9. szám
10 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1902. márczius 2. a város maga tart nyomdát s igy elvonja a közmunkát az adófizető iparosoktól. De ha már megvan a nyomda, annak az élére kiválóbb, tehetségesebb és hozzá értőbb embert nem kaphattak volna. Elenyésző csekélység a fizetése ahoz az összeghez, amelyet é- venkint már eddig is megtakarított a városnak. A városi nyomda addig aktiv üzlet lesz, amig Janernik áll az élén. Csütörtökön a közérdek címén az első és harmadik kerület csatározott a legridegebb kerületi érdekért. Azok az urak, akik még tegnap olyan nagyon hirdették a függetlenségüket, akik hajlandók lettek volna elvben meglincselni a kormányt, ma amikor konkrét dologról volt szó, jámbor báránykák voltak és minden lelkifurdalás nélkül elvontak a rendeltetésétől hatvanezer koronát, hogy tápláljanak vele egy magán- vállalkozást, az uj katonai ruharaktárt. Mert arra az útra egyedül és kizárólag a ruharaktárnak van szüksége s ha a város nem csinálja meg, megcsinálja a kincstár. Még csak azt kívánjuk konstatálni, hogy hétfőn a parlamentben, szerdán a közgyűlésen tiltakoztak az ellen, hogy a törvényhatóságban érdek- csoportok, klikkek vannak s csütörtökön a tárgyalás folyamán, ott a közgyűlési teremben nyíltan kötötték meg a paktumot a klikkek. Főzőkonyha az iskolában. Lapunk pár é-v előtt már hosszabb czikkben méltatta azt az eszmét, hogy a polgári leányiskolákat főzőkonyhákkal kell ellátni. Lón donban és Angolország nagy városaiban 1878. éta nem épül leányiskola a házi gazdaság és háztartás gyakorlati tanításra alkalmas konyha nélkül. Németország előkelőbb városainak iskolái is már jobbára el vannak látva ilyen konyhákkal. Franciaországban 1883. óta erről törvény intézkedik. És mindenütt üdvösnek bizonyult ez az intézmény. Nálunk 1897-ben Gyulay Réla dr., az V. kér. polgári leányiskola igazgatója kérelmezte ezt a székesfőváros hatóságától. Kimutatta, hogy befektetésül is csak néhány száz koronára volna szükség, mert az iskola pincehelyiségét erre a célra köny- nyen fel lehetne használni; továbbá egy szakácsáé és cselédleány fizetésére 360 K., világításra és tüzelőre 400 K. A napi kiadásokat maga az intézmény fedezné, még pedig oly képpen, hogy a növendékek (egy osztályból hat) azokon a napokon, amelyeken rájuk kerül a sor, fizetnének a konyhának 40 fillért s ezért ebédet kapnának a saját főztjükből. A főzött ételnek fele pedig olcsó árban eladatnék a házakhoz. Ilyen módon még jótékonyságot is gyakorolna. Valóban csekély áldozattal igen sokat adna a főváros az ő polgárai leányainak, ha ily módon megtanítanák őket szerény háztartást vezetni, gazdálkodni és takarékoskodni, — ami tulajdonképpen a nőnek fő hivatása. Mindenesetben többet érne rájuk s az egész társadalomra nézve ez, mint pl. annak tudása, hogy hány csillag van az égen, vagy hogy milyen körmondat ez stb, Igaz, hogy most is tanulnak gazdaság- és háztartástant a polgári leányiskola IV. osztályában. De mi értelme és értéke van annak, mikor e gyakorlati tárgyból a kathedrán egy férfitanár tart előadást? Vagy hogy könyvből a növendék megtanulja az ételek táplálóértékét, de maga azt felhasználni nem tudja? Ha a főzés megkezdése előtt mindennap arra tanítanák, hogy előbb számítsa ki, miből mennyi szükséges egy, 2 vagv 4 tagú családnak s igy mennyibe kerülne az ebédje; vagy ha arra tanítanák gyakorlatilag, hogy 1 vagy 2 koronából milyen napi élelmezést lehet kiállítani; melyik a legolcsóbb ebéd, sőt a csarnokban is maguk vásárolnának stb. akkor bizonyára több látszata volna az életben a háztartástan tanulásának, mint a mai elméletnek. A mai polgári leányiskolákról úgyis csaknem azt lehet mondani, hogy semmi közük a gyakorlati élethez, mert mindig a felsőbb leányiskolákhoz simul. A polgári leányiskoláknak s a j á t, még pedig gyakorlati céljuk van. Ennek helyes megoldására keli törekedni. S ha a főzőkonyhát, életbe léptetjük, legalább valami gyakorlati ismeretet adunk a polgárok leányainak, amelyre nevénél fogva is inkább köteles a polgári iskola, mint más tanintézetek. így lenne igazi polgári leányiskola. De még egy más ok is ajánlja a főzőkonyhák létesítését — s ez az ismétlő leányiskola. Ezeket az iskolákat a polgári leányiskolákban kellene megnyitni s ha növendékei egyebet semmit sem tanulnának, mint a varrást és gyakorlati háztartást, (tehát a főzést is) akkor a munkásnép boldogsága már jórészt meg volna alapítva s a szociális kérdés' félig meg volna oldva. De erről más alkalommal. Itt csupán arra kérjük Bárczy István tanácsost, vegye fel a pár év előtt elejtett fonalat és tegyen ez irányban kísérletet, legalább egy iskolánál mielőbb ! Van ugyan már Budapesten két önálló főzőiskola (a Háztartási iskola egyesületé s a Nőképzőé), de azoknak más a céljuk és rendeltetésük. Az iskolába kell bevinni a főzés és házvezetés gyakorlatát, s ott mindegyik tanulóra kötelezővé tenni; különben a nagytömeg nem fog részt venni abban, mint az említett két gyéren látogatott iskola eléggé bizonyítja. Pedig tagadhatatlan, hogy a boldog családi élet támasza a rendezett háztartás. A rossz családi életnek igen gyakran az az oka, hogy a nő egyáltalán semmi ismerettel nem bir a helyes, takarékos é,s körültekintő háztartásról. E kérdésnek helyes megoldása tehát igen nagy fontosságú közérdek. Uj gyárak. A kerületi elüljárók hivatalos jelentései alapján összeállított kimutatás szerint a főváros területén tavaly negyven uj gyártelep létesült. Alább közöljük az uj gyárala- pitásokat. Abból kitűnik, hogy a nagy szám nem sokat bizonyít, mert a legtöbb gyártelepnek csak a ohne gyár, valóságban azonban csak kisebb-nagyobb műhely. Az uj gyárak a következők: Kötőgyári ipar (IV., Kossuth Lajos-utca 1.) Frank Albeit parafadugó- és parafalemez-készitő gyára (IV., Molnár-utca 24. sz.) Moskovitz Emil iskolatáska és bőrdisznaügyára (V., Váci-ut 74.) , i
