Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)
1902-02-16 / 7. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS. 7 1902. február. 16. a mérnöki hivatal földmérő osztálya (Devecis Ferenc műszaki tanácsos.) Középső épületrész: Földszint: nyomda, (Jauernik Nándor igazgató), gazdasági hivatal (Proknov Ede, a jövő hónapban költözik be). Első emelet: levéltár (Toldy László), központi irattár, a számvevőség végrehajtó osztálya (vezető Boldog Gyula). Második emelet: a közoktatási bizottság ülésterme, a közegészségi bizottság ülésterme, a mérnöki hivatal magánépitési osztálya (vezető Éberling István főmérnök). Harmadik emelet: a mérnöki hivatal csatornázási és gépészeti osztálya (Harris Demeter főmérnök), a számvevőség javadalmi osztálya (vezető Hűiényi Imre.) A templomi épületrész. Földszint: nyomda. Első emelet: segédhivatalok, másolók. Második emelet: fővárosi muzeum. Káról y-köruti rész. Első emelet: fővárosi könyvtár, statisztikai hivatal (Kőrösy József igazgató, jelenleg még a Vigadó-épületben van), a katonai ügyosztály (Faller Ferenc tanácsos). Második emelet: katonai ügyosztály. A Népszínház bérlete. Végre tehát, megtörtént a döntés. A népszínházi bizottság újabb öt esztendőre bérbe adtá a színházat Porzsolt Ráírnának, a mostani bérlőnek. A napi sajtó részletesen foglalkozott már a tárgyalással, amelyhez hasonló a fővárosnál még nem volt. Annak az ülésnek a jegyzőkönyve unikum lesz a levéltárban s ha majd valaki megakarja imi a Népszínház történetét csodálkozva fogja lapozni a jegyzőkönyveit s a hozzá fűzött iratokat. A népszínházi bizottságnak tiz tagja volt. Időközben az egyik tag meghall s igy a döntésre kilencen maradtak. A döntő ülésen a kilencz tag közül öt, tehát a többség a legnagyobb bizalmatlansággal nyilatkozott a mostani bérlő ellen. Határozottan kijelentették, hogy a szerzett tapasztalatok alapján nem csak nem bíznak meg a bérlő vezetésében, hanem a legnagyobb agoda- lommal látjákkezében a színházat s komolyan féltik a színház jövőjét. De mégis oda adták a bérlőnek a színházat formai okokból. Egyik előző ülésén ugyanis bizonyos garanciákat követelt a bizottság a mostani bérlőtől s a mikor a bérlő a kívánt föltételeket teljesítette akkor úgy magyarázták a bizottság előző határozatát, hogy a föltétel teljesítése és a színház bérbeadása között olyan junktiumot állapított meg a bizottság, amely a döntés alkalmával megköti a bizottság kezét. • i Jogi szempontból sok szó fér a bizottságnak ehez a fölfogásához. Nézzük csak mi történt. A pályázati föltételek szerint az ajánlattevő köteles bizonyos forgó tőkét kimutatni. A bizottság a mostani bérlő ajánlatában nem látta bisztositva a kimutatott forgó tőkét. Már pedig a pályázati föltételek szerint csak akkor tárgyalható az ajánlat, ha a forgó tőke biztosítva van. A bizottság tehát ennek a forgó tőkének a kimutatását követelte s megállapitotta a módokat, amelyek mellet ái kimutatott forgó tőkét, ténylegesnek elfogadja. A bérlő ezeket a föltételeket teljesítette. Tehát jogi szempontból szigorúan véve a dolgokat, nem történt több, mint annajkl a biztosítása, hogy a bizottság a pályázat alapján a mostani bérlő ajánlatát is tárgyalja. Igaz hogy Szokatlan dolog, hogy a bizottság ilyen messze ménjein a kimutatott forgó tőke bisztosi- tásával. Hogy megtette még pedig egyhangú határozattal, kétségtelenül meg volt arra a maga oka. De érthetetlen, hogy a forgó tőkének a kimutatása, illetőleg biztosítása, hogyan prejudikálhat a színház bérbeadásának. Hisz a hat pályázó közül öt szintén kimutatott forgó tőkét s kétségtelenül ők is biztosították volna az általuk kimutatott forgó tőkét. Ez semmi más, mint a pályázati föltételeknek teljesítése a mi csak arra kvalifikálja az ajánlatot, hogy a bizottság komolyan foglalkozzék vele, tárgyalja s ha az ajánlatot egyéb tekintetekben is elfogadhatónak tartja elfogadja. De a forgó tőkének biztosítása maga még nem kvalifikálja az ajánlatot a bérlet kizárólagosságára. A bizottság annak adhatja a színházat, akinek kívánja. S a fenti okoskodás csak akadémikus okoskodás lenne, ha a bizottság többsége azt mondja, hogy ő föltétien bizalommal viseltetik a mostani bérlővel szemben, tehát neki adja a színházat. Egy szavunk sem lenne. A bizottságot terheli a felelőség, határozzon legjobb meggyőződése szerint. Csakhogy most nem ez történt. A bizottság többsége nem csak nem bízott meg a mostani bérlő képességében, hogy a színházat vezetni és föntartani tudja, hanem három tag—közöttük a bizottság elnöke is — annyira mentek a bizalmatlankodásban, hogy a maguk fedezéséül részben különvéleményben részben magában a jegyzőkönyvben határozott kifejezést adtak, hogy nem látják bizalommal a mostani bérlő tovább működését. Ennek a jelentősége pedig az, hogy az előttük fekvő hiteles adatok alapján nem bíznak a színház jövőjében s azért tiltakoznak már előzetesen, nehogy ha esetleg jóslatuk beteljesedik ők is részt vegyenek a felelőségben. Mindezzel nem foglalkoztunk volna ilyen részletesen, ha már befejezettnek tartanánk a dolgot. Értesülésünk szerint azonban a népszínházi bizottság határozatát megakarják fölebbezni a közgyűléshez. Ha ez megtörténik akkjor a közgyűlésnek s ezen a réven a nagy közönségnek is alkalma lesz megismerni, hogy mi van azokban a titkos Írásokban, amelyek arra késztették a bizottság öt tagját, hogy bizalmatlanságuknak nagyon is hangosan adjanak kifejezést. A bizottságnak azok a tagjai, akik külön véleményt adtak be, külön véleményükben nem kívánják a közgyűlés elé vinni a dolgot, még pedig célszerűségi okokból nem Nem akarják, hogy ilyen bérleti kérdés fölkavarja a közgyűlés békéjét s a négyszáz városatya szavazás utján döntsön a pályázók között. Kétségtelen, hogy bizonyos mértékig igazuk van, de viszont a legutóbbi ülés tárgyalása után kétségbe kell vonnunk annak a helyességét, hogy a népszínházi bizottság valamennyi más bizottság hatáskörétől eltérőleg necsak véleményező, hanem döntő fak> tor legyen. Uj házak. A statisztikai hivatal most megjelent kimutatása szerint 1900-ban a következő nagyobb házakat építtették : Klotild főhercegnő, négyemeletes bérház, Váciutca 36. sz. 5,000.000 korona. Klotild főhercegnő, négyemeletes bérház, Eskü-ut, Váci- és Kigyó-utca, 1,810.000 korona. Bp. közúti villamos r.-t., háromemeletes ház Csömöri ut, 1,000.000 korona. Rock István, gyárépület, Kelenföld, 975.5000 korona. Budapest székesfőváros, róm. kath. templom, óvoda-utca, 822.000 korona.
