Magyar Székesfőváros, 1902 (5. évfolyam, 1-39. szám)
1902-02-16 / 7. szám
6. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS február 16. 1902 Egy alkalommal rámutattunk ennek a kívánságnak a képtelen voltára. Legjobban bizonyltja ezt a gyakorlati élet. Ha például egy saroktelket szabályoznak, a telek egyik oldalán elvesznek terjedőket, a másik oldalán pedig a magántulajdonos köteles a közterületből hozzá venni. A közmunkatanács kívánsága szerint ebben az esetben a telektulajdonos a kapott terjedők árát a közmunkatanácsnak fizeti, az eleső *ter- jedék árát pedig a város fizetné meg. Mindenki nyerne tehát, csak a város fizetne rá. Erre az eljárásra illenék rá igazan a miniszter mondása, hogy a közvagyont elvonják eredeti rendeltetésétől egy érdekcsoportnak, a közmunkatanácsnak a javára. De még az a konzekvenciája is lenne ennek az eljárásnak, hogy a város még drágábban fizetné az eleső terjedőket, mint eddig fizette. A közmunkatanács ugyanis a hozzá eső terjedék árát maximálisan állapítaná meg. Ez természetes. A közmunkatanács minél többet akar kapni a területért. A telektulajdonos a közmunkatanács árszabása ellen csak abban az esetben tenne kifogást, ha a hozzáeső terjedék nagyobb, mint az eleső terjedék. De ha a két terjedék egyforma, akkor a telek- tulajdonosnak teljesen közömbös, hogyha tízszeres árat fizet is a közmunkatanácsnak, mert ugyauannyit kap a fővárostól. Ha pedig az eleső terjedék a nagyobb, akkor a telektulajdonos még segít a közmunkatanácsnak az emelésében. Hisz az egész művelet a főváros rovására megy. Minél nagyobb egységárban állapodik meg a közmunkatanács a telektulajdonossal, annál többet fizet a főváros. Ez az eljárás kergetné csak hamarosan csődbe a fővárost. Nem tudjuk, hogy mit szól a belügyminiszter a közmunkatanács előterjesztéséhez. Föltételezzük, hogy lesz annyi lojalitás a belügyminiszterben, hogy meghallgatja a fővárost is és ezzel módot ad a fővárosnak, hogy a közmunkatanács óhajának a képtelenségét és veszedelmét kimutassa. De mindentől eltekintve, nem is törvényes a közmunkatanács kérelme. Igaz ugyan, hogy a közmunkatanácsi törvény a hozzáeső terjedék árát a közmunkatanácsnak biztosítja, viszont a tizenegyévvel később hozott kisajátítási törvény világosan azt mondja, hogy az eleső terjedéket a község köteles megváltani, viszont a községet illeti meg a hozzáeső terjedék megváltási ára. Az pedig általános jogelv, hogy két ellentétesen rendelkező törvény közül mindig a későbben hozott törvény intézkedései irányadók. Normális viszonyok mellett egy percig sem lehet kétséges, hogy a terjedékmegváltásra a tizenegy évvel későbben hozott törvény az érvényes. Nem kételkedünk abban, hogy igy fog dönteni a független bíróság is, ha hozzá kerül a dolog. A kormány azonban annyi bizonyítékát adta már, különösen az utóbbi időben, hogy semmi érzéke nincsen a főváros érdekei iránt, hogy valóságos gyűlölettel viseltetik Budapesttel szemben, hogy a legkomolyabb aggodalomra ad okot, hogy a miniszternek van hozzászólási joga. De azért nem esünk kétségbe. Ha csak a miniszter egyenesen rá nem parancsol a városra, hogy a közmunkatanács falánkságát elégítse ki, a város ragaszkodik a kisajátítási törvényben biztosított jogához. Ha pedig a miniszter a város rovására dönt, akkor kétségtelen, hogy a független bíróság előtt fogja a város keresni az igazát. Előrelátható, hogy ennek a kérdésnek a megoldása a bíróságra vár. Vagy a közmunkatanács fordul oda vagy a főváros. Nem érdektelen s közálla- dotainkra nagyon jellemző, hogy a közmunkatanácsnak az a tagja tette meg a javaslatot, aki a belügyminisztériumban a fővárosi dolgok referense. Ez magyarázza meg, hogy miért lett olyan hatalmas testületté a közmunkatanács s miért kapott mindig igazat a belügyminisztériumban. A főváros azonban ebben a kérdésben nem fog engedni, nem engedhet. Nem szolgáltathatja ki magát teljesen egy idegen hatóságnak. A központi városháza. A városi hivatalok már beköltöztek a városházának átalakított Károlykaszárnyába. Az átalakítás fényesen sikerült. Minden hivatalnak bőségesen jutott hely és sokkal kényelmesebben vannak elhelyezve, mintha uj városházat építettek volna. Hegedős Ármin fővárosi mérnök az átalakítás tervezője és művezetője derekasan megfelelt a feladatnak. A hivatalos centralizálása valószínűleg nagy mértékben megkönnyíti a közigazgatás vezetését. Csak a közönség nem szokta még meg a járást a rengeteg épületben. Sokáig kell keresnie, amig megtalálja a hivatalt, amelyben dolga van. A közönség tájékozására közöljük, hogy hol vannak az egyes hivatalok : Városház-utcai rész: Földszint: kézbesítő hivatal, főszámvevő, a számvevőség vízvezetéki és iskolaügyi osztálya (vezető Szlatiny Ferenc), a számvevőség gyámi osztálya (vezető Koritsánszky Gyula). Első emelet: tanácsterem, Halmos János polgármester, főjegyzői hivatal (Rényi Dezső főjegyző), tanácsi iktató, kiadó és értesítő hivatal, központi pénztár. Második emelet: közegészségi ügyosztály (vezetője Viola Imre tanácsos), tanügyi osztály (Bárczy István dr. tanácsos), pénzügyi osztály (Vaszilievits János dr. .tanácsos), magánépitési ügyosztály (Kun Gyula tanácsos), középitési ügyosztály (Vosits Károly tanácsos), adószámviteli hivatal, adófőpénztár. Harmadik emelet: számvevőség I. közigazgatási osztálya (vezető Grimm Gábor), a számvevőség műszaki osztálya (vezetője Holl Jenő), a számvevőség III. közigazgatási osztálya (vezetője Reiner Ferenc), számvevő (Krubina Károly báró), a számvevőségi alapok osztálya (vezetője Seregi Árpád). Gerlóczy-utcai rész: Földszint: adóárverező csarnok, első emelet: Matuska Alajos alpolgármester, fővárosi sajtóiroda, közjótékonysági ügyosztály (Horváth János tanácsos), főorvosi hivatal (Schermann Adolf dr. tiszti főorvos, tiszti ügyészség (Fülepp Kálmán tiszti főügyész). Második emelet: jogügyi osztály (Lung György tanácsos), közélelmezési ügyosztály (Almády Géza tanácsos), közgazdasági ülésterem, vásárigazgatóság vegyészeti és élelmiszervizsgáló-intézet (csak a jövő hónapban költözik be.) Harmadik emelet: Muchmayer Ferenc helyettes számvevő, a számvevőség kórházi osztálya (vezető Előd Aladár), vízvezetéki igazgatóság (csak a jövő hónapban költözik bej Káról y-u teái rész: Első emelet: közlekedési ügyosztály (Piperkovics Bátor tanácsos), árvaszék (Sipőc László elnök). Második emelet: Rózsavölgyi Gyula alpolgármester, középitési terem, Heuffel Adolf középitési igazgató, mérnöki hivatal építési szakosztálya (vezető Krátky János főmérnök). Harmadik emelet: mérnöki hivatal útépítési osztálya (Jármay Jenő műszaki tanácsos),
