Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)

1901-09-29 / 34. szám

0. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS. 1901. szeptember 20. akarja elvállalni, fiatal óvónőket alkalmaznia déli órákban. S az ügyosztály ezzel befejezte a működé­sét, ráírta az aktára, hogy elintézhetett s az ügyosztály tovább nem törődik a dolognál. Ezl a mi administraciónknak a szerencsétlensége. Az ügyosztály teljesen feleslegesnek találta, hogy gon­dolkozzék a dolog fölött, hogy alaposan mélyére néz­zen a dolognak. Neki az ilyen dolog csak akta, ame­lyet azért nem temethet a restanciák tömkelegébe, mert befolyásos terézvárosi városatyák sürgették. Az aktát kedvezően intézték eh úgy, ahogy az iskolaszék óhajtotta. Ki kivánhat még többet. Hogy a fölvetett ideát ha azt iaz ügyosztály is üdvösnek találta, nem kellene beszorítani a Király-utca és Váci-ut határai közé, ha­nem segítő kezét az egész városra ki kellene terjesz­teni, azzal az ügyosztály nem törődik. Csak nem sze­rez magának fölösleges munkát, hisz azért nem fi­zetnek többet. Ahhoz szív és egészségesebb gondol­kozás kellene. A fővárosnak, mint erkölcsi testületnek, alig le­het nemesebb és komolyabb feladata, mint a kis­dedeknek a biztos pusztulástól való megmentése. És fájdalom, a kérdést nem lehet olyan könnyen megol­dani minden kerületben, mint a Terézvárosban. A Terézvárosban aránylag jó viszonyok vannak, mert ha van is szegény a kerületben, van elég jómódú és jó­szívű ember is, aki nemcsak akar, hanem tud is se­gíteni szegény polgártársán. Akárhány kerület van azonban, ahol sokkal több a szegény, mint a gazdag, ahol a (tjársadalotn a legnagyobb erőmegfeszitéssel sem tud segíteni. Ott vannak a budai kerületek, Ferenc­város, Kőbánya, ahol a munkásnép nagyobb szám­mal van, viszont a társadalom is szegényebb, sem­hogy segíteni tudna. A közönség úgy hisszük teljes joggal elvárhatta, volna az ügyosztálytól, hogy amikor lapozgatta a te­rézvárosi iskolaszék kérelmét, eszébe jusson, hogy a gyermekek mentőakcióját az egész fővárosra ki kell terjeszteni. Azt vártuk az ügyosztálytól, hogy tanul­mányozni fogja a dolgot, meghallgatja az illetékes tényezőket s az egész fővárosra kiterjedő javaslattal áll elő. Meg fogja mondani, hogy a szegény kerüle­tekben is hogyan lehet gondoskodni a magukra ha­gyott gyermekekről, hogyan lehet biztosítani, hogy az a szegény gyermek naponkint legalább egyszer egy kis meleg ételt kaphasson. Igaz, hogy ez kissé komolyabb és alaposabb ta­nulmányt kíván, mint ártatlan polgárok nyakára rend­őrt. küldeni, tisztes polgárokat a hivatali tekintély előtt megalázni, vagy preparandiákat gründolni. De ha ne­hezebb is, inemestebb föladat s a fővárosnak nagyobb szolgálatot lehet Vele tenni.. Az is igaz, Hbgy azok a kis nebulók, akiket a biztos pusztulástól kevesebb ál­dozattal, mint jóakarattal megmenthetnek, nem öreg­bíthetik a tanácsosi állás külső tekintélyét, nem lehet rájuk számítani sem a választásokon, sem a közgyű­léseken, nem elégíthetnek ki nagyratörő s merész am­bíciókat. De végül még sem szabad ezeknek a törek­véseknek az irányadóknak lenniük. A közoktatási bizottság már megkezdte az ál­talánosítás munkáját. Ne térjen le erről az! útról s ha látja, hogy az ügyosztálynak nincsen meg az a humánus és szociális érzése, amelyre ilyen kérdé­sek megoldásánál feltétlenül szükség van, vegyék a városatyák a kezükbé a dolgot s mentsék meg a kisdedeket a, főváros javára, a társadalom hasznára. Átszálló forgalom. A közúti vasúttársaság és a budapest—újpest—rákos- palotai vasút társaság még tavaly szerződést kötöttek, hogy egymásnak a pesti vonalára átszálló jegyet adnak ki. A köz­gyűlés azonban azt kívánta, hogy a budai vonalakra is adjanak ki átszálló jegyet. A két vállalat a közgyűlés fölhívásának meg. felelt s most a következő megállapodást terjesztették a fővá­ros elé: I. a) Az átszállási vonal terjed: a Hungária-ut és Lehel- utcza keresztezésétől a Császárjürdöig és pedig a Budapest—Új­pest—rákospalotai villamos közúti vasút részvénytársaság kocsi jain a Hungária-ut és Lehd-utcza keresztezésétől a nyugati pályaudvarig, a budapesti közúti vaspályatársaság kocsijain pe­dig a nyugoti pályaudvartól a Margit-hidon át a Császárfürdőig és viszont. Átszállási hely: a Lipót—Teréz-körutat összekötő vonal Teréz-köruti végpontja és a Váczi- és Lipót körutak torkolata. Az átszállási jegy ára 24 azaz huszonnégy fillérben álla- pittatik meg, mely összegből minden kiadott jegy után a Buda­pest—Újpest—rákospalotai villamos közúti vasúti részvénytársa­ságot 10. azaz: tiz fillér, a budapesti közúti vaspályatársaságot pedig 14 azaz: tizennégy fillér illeti meg. II. b) Az átszállási vonal terjed : az újpesti István-ut és Árpád-ut keresztezésétől a Császárfürdőig; és pedig a Budapest— Újpest—rákospalotai villamos közúti vasút részvénytársaság ko­csijain az újpesti lstván-ut és Árpád-ut keresztezésétől a nvu- goti pályaudvarig; a budapesti közúti vaspályatársaság kocsi­jain pedig a nyugoti pályaudvartól a Margit-hidon át a Császár­fürdőig és viszont. Átszállási hely: a Lipót—Teréz-köruti összekötő vonal Teréz-köruti végpontja és a Váczi- és Lipót-körut torkolata. Az átszállási jegy ára S0 azaz harmincz fillér-ben állapit- tatik meg. III. c) Az átszállási vonal terjed: a Budapest—Újpest - rákospalotai villamos közúti vasúi részvénytársaság rákospalotai vonalának rákospalotai végpontjától, vagyis a Kossuth-utcza és Fő-utcza sarkától, megyeri vonalán pedig a megyeri végponttól, vagyis az újpesti Baross-utczai kápolnától a Császárfürdőig; és pedig a Budapest—Újpest—rákospalotai villamos közúti vasút részvénytársaság kocsijain az említett végpontoktól a nyugati

Next

/
Oldalképek
Tartalom