Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-12-01 / 43. szám
J901. deczember 1 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS. 13. tette ki az intézetet, mely alkalommal a példás berendezés és iend legmagasabb megelégedését nyerte meg. Ugyanez időben a nőegylet működési programmjába felvett másik két intézmény létesítésével is foglalkozott, amennyiben a Valero-utczában vásárolt házat megfelelően átalakíttatván, egyik részében f ő v á rosu n k e I s ő — népkonyháját alapította meg, a többi helyiségeket pedig félig elárvult leányok elhelyezésére rendezte be. Az 1878. évi párisi világkiállításon a pesti izr. nőegylet is részt vett, mely tény, fejlődésére nézve, fölötte nagy horderejű következményekkel járt, amennyiben az egyleti elnöknek, hevesi Bischitz Dávidnénak sikerült a nagy jótékonysága folytán világszerte ismert Hirsch Mór báró figyelmét az egyletre felhívni. 1878. szeptember 13-án közölte a nemes báró amaz elhatározását, mely szerint 10 árvaleánynak az intézetben való eltartására 67.000 forint osztrák papirjáradékból álló alapítványt létesít és hogy ezen gyermekek felvehetők legyenek, az árvaház újabb közoktatásügyi m. kir. miniszter jelenlétében a már 48 kibővítésére külön 10.000 forintot adományoz. 1880. deczember 19-én T r e f o r t Ágoston vallás- és árvaleány felvételére szolgáló árvaházat ünnepélyesen felavatták. 1884-ben az uj körútba eső Valero-utczai ház részben kisajátítás alá kerülvén, az egylet a Dob- és Kertész-utczák sarkán megfelelő uj telket vásárolt és ezen a félig elárvult leányok részére szolgáló menhelye, valamint népkonyhája részére uj épületet emelt, melyet 1886. julius havában adtak át rendeltetésének. Ez időtájt az egylet már büszkén pillanthatott vissza alkotásaira, melyek létesítését első sorban pártfogói, illetve a nagyközönség áldozatkészségének köszönhette. 1896. április havában meghalt Hirsch báró, milliók könnye kisérte sírjába és gyászolta e páratlan nagy jótevőt. A pesti izr. nőegylet. pedig örök hálája jeléül a félárvák menhelyét, melynek fentartására legnagyobbrészt az ő bőkezűségének volt köszönhető, az elhunyt báró nevéről nevezte el. A báróné pedig azon óhajtól vezéreltetve, hogy boldog emlékezetű férje nevét viselő intézet fentartására örök időkre biztosittassék, elhatározta, hogy az eddig évente folyósított szubvenczió helyett megfelelő alapítványt létesít, mely alapítványt jelenleg is a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztérium kezeli. Hevesi Bischitz Dávidnét e hír már nem találta az élők sorában, minthogy 1898. április 28-án elhunyt, több mint három évtizeden át állván az egylet élén, melynek kiváló dísze volt. Ez időponttól kezdve H e r z 1 Antalné, az elhunyt elnökasszony méltó utóda vette át az egylet vezetését és a máig elért szép eredményekben nagy része van. Jóllehet, hogy az egyletnek ez időben már 2 árvaintézete volt, azok mégsem mutatkoztak elegendőknek a jelentkező árvák mindinkább növekedő számának befogadására. Az egylet legfőbb óhaja, mely árvaházának újbóli meg- nagyobbitására irányult, azonban elébb teljesült, mintsem remélhette. És ismét Hirsch báróné bőkezűsége tette azt lehetővé. 1898. év őszén — a báróné Eichhornban való tartózkodása alkalmából — meghívta az egylet titkárát, Forr a y Gábort az árvaház illetőleg fenforgó viszonyok részletes megbeszélése czéljából és ez alkalommal sikerült a bárónőt ama nagylelkű elhatározására birni, hogy az árva- ház nagvobbitására 230.000 koronát adományozzon, kikötötte azonban, bogy a Damjanich-utczai nagy bérházak közé ékelt árvaház rekonstruálása helyett a főváros peripheriáján kivid eső telken uj árvaház emeltessék. Bekérte egyúttal az ideiglenes tervrajzokat, melyeket K á r m á n és U 1 I m a n u műépítészek készítettek és azokat jóváhagyva a szükséges lelek beszerzésére megadta az engedélyt. Ez volt eme nagy asszony egyletünk iránt tanúsított bőkezűségének utolsó megnyilatkozása. A reákövetkező tavaszszal elköltözött közülünk, nemcsak ezen egylet, hanem az egész emberiség szivében emlékszobrot emelve magának. Röviddel reá sikerült a Jókai-utcza 5. szám és Róna-utcza 10. sz. alatti 3670 négyszögölnyi telket négyszögölenkint 15 forintjával megvásárolni, melynek terjedelme folytán az egyleti választmány helyén valónak tartotta az árvaházat és árvamenhelyet gazdasági és oktatási szempontjából egy épületben egyesíteni, illetve mindkét intézetet egységes vezetésben részesíteni. A végleges tervek elkészítésével ugyancsak K á rnnn és U 11 m a n n műépítészek bízattak meg, kik feladatukat nemcsak geni- ális módon töltötték be, hanem a müépitészi tiszteletdijat az intézet czéljaira ajánlották fel. Az árvaházi épitési bizottságba való közreműködésre a választmány Popper István, csepeli W e i s z Manfréd és Szirmai Oszkár urakat kérte föl. Az építkezésre több helybeli tekintélyes építőmester pályázatra felszóllittatván, a beérkezett 5 ajánlat közül Grünwald testvérek és Schiffer építőmester czég ajánlata mutatkozott legelőnyösebbnek s igy az építkezéssel az egylet ezen czéget bízta meg. Az építkezés 1899. év őszén vette kezdetét és f. év tavaszán teljesen elkészülvén, a növendékek junius végével mindkét régi intézetből ez uj hajlékukba költözködtek. Az uj leányárvaház épületének elhelyezése a közegészségi és nevelési szempontok szemmel tartásával, valamint a rendelkezésre álló aránylag korlátolt anyagi eszközök tekintetbe vételével a lehető legszerencsésebb megoldást nyert. A területből 1000 négyszögöl van beépítve és az elhatározott szabályozás keresztülvitele után az épület három utcza által lesz határolva. A Jókai-utczából tágas előcsarnokon ál a középrész és zárt folyosóval összekötött két szárnyból álló épület- csoportba jutunk. A Jókai-utczára néző főoldalon a földszintet és első emeletet az intézetben levő 6 osztályú elemi iskola, valamint az ugyanitt, tervezett nevelőnő- képezde részére szükségelt tantermek, középütt pedig a nagy diszterem foglalják el, kapcsolatosan pedig a tágas udvarra néző oldalon a munkatermek és dolgozószobák nyertek elhelyezést. A szárnyépületek folytatásaként 2000 négyszögölnyi kiterjedésű kertre nézőén a háló-, mosdó- és fürdőhelyiségek vannak. A kert berendezése és parkírozása Mautner Ödön áldozatkészségéről tanúskodik. A fentemlitett udvar körül csoportosulnak továbbá a templom, az ebédlő- és tornaterem, úgyszintén az elkülönített betegszobák. A közlekedést tágas zárt folyosók egy fő- és két melléktépcső közvetítik. A pinczét helyettesitő alsó földszintet a központi fűtés, konyhák, mosókouyhák, a
