Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-12-01 / 43. szám
1901. deczember 1. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 5. jogról és kötelezettségről s kihirdetjük a törvényhatóság sztrájkját. Vegye hát a kormány a kezébe a dolgot, viselje ö a felelősséget. Ha a viszonyok nem javulnak, ha a kormány nem változtat eddigi eljárásán, nagyon hamar kiüthet a sztrájk. Ki hitte volna még csak két év előtt is, hogy ez a közgyűlés valaha olyan indítványt fog elfogadni, mint most nagy többséggel elfogadott. Ha Vázsonyi két év előtt tette volna meg az indítványát, egyszerűen kikacagták volna. Nem akadt volna tiz városatya sem, aki megszavazza az indítványát. Még azok sem, akik politikai pártállásukra ellen zékiek. Ma óriási többséggel győzött. Ha igy érnek tovább a dolgok, még sok minden be- kö\retkezhetik, amit ma még kinevetünk, lehetetlennek, képtelenségnek mondunk. A kő el van dobva, ki tudja hol áll meg. Az bizonyos, akárhogyan fejlődik is a dolog, bármi következzék is, a mai állapotnál rosz- szabb nem lehet. A szubvencziók. Nagy dolog történt a héten a büdzsettárgyalás alkalmával. A közgyűlés törölte a büdzséiből mind azt a szubvenciót, amelynek megadására még nem kötötte le magát. Több, mint százezer koronát törölt a közgyűlés. Megtagadta a segélyt a kórházaktól, iskoláktól, jótékony egyesületektől és kulturális intézetektől. K a s i c s Péter azt mondta rá, hogy ez a vég kezdete, harakizi, öngyilkosság. Mi pedig azt mondjuk, hogy helyes,, az értelmes gazdálkodás kezdete s örömmel üdvözöljük. Ne tessék félreérteni. Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy azok az intézmények, amelyektől'a közgyűlés most a segítséget megtagadta, nem érdemelték meg a segítséget, vagy hogy a múltban könnyelműség volt a segítség megadása. Nem. Amig a főváros anyagi viszonyai megengedték, erkölcsi kötelessége volt minden arra érdemes jótékonysági és kulturális intézményt támogatni. A mai viszonyok mellett azonban nem teheti. Nem osztogathat segítséget az, aki maga is segítségért könyörög. Hiába akarják előtérbe tolni ebben a kérdésben az erkölcsi kötelességet, az első kötelesség az, hogy a háztartást rendbe hozzák. Ebben a kérdésben nem lehet különbség a főváros és a magánháztartás között. Minden rendes gazda, ha a maga kis háztartásának a büdzsetjét csinálja — először beállítja azokat a tételeket, amelyek föltétlenül szükségesek. Azután megcsinálja a mérleget s a mérleg eredményéhez képest utalja a jövedelem egy részét a mások segítségére. De mit szólnának ahoz a gazdához, aki összeállítva a maga büdzsetjét, azt konstatálja, hogy a jövő esztendőben vetőmagra sem kerül elegendő, de azért bevételének jelentékeny részét mások támogatására fordítja. Megva^ gyünk győződve, hogy ezen az alapon minden bíróság kimondaná az illetőre a gondnokság alá való helyezést. Már a múltban több Ízben rámutattunk a büd- zsetnek erre a hibájára s a főváros érdekében többször követeltük, hogy tessék a büdzsetet a szubvenciók kihagyásával összeállítani. Ha a mérleg azután fölösleget mutat, a fölösleget adják jótékony és kulturális célok segítésére. S itt a tanácsnak egy súlyos mulasztására kell rámutatnunk. A közgyűlés ha- tározatilag kimondotta, hogy mindennemű szubvenció iránti kérelmet a tanács a büdzsettel kapcsolatban terjesszen elő. A tanács ennek az utasításnak nem felelt meg. Évközben is előterjesztette a segély iránti kérelmeket s a közgyűlés nem lévén tájékozva a pénzügyi helyzetről, a segélyt megszavazta. így történhetett meg azután, hogy amikor a leghumánusabb céloktól s intézményektől kénytelen volt a támogatást megtagadni, ugyanakkor előbbi határozatok alapján kénytelen volt beállítani a büdzsetbe olyan segélyeket, amelyeknek megadásához még kedvezőbb viszonyok mellett is sok szó fér. Így történt meg az a tragikomédia, hogy amig az emberi intézményektől minden támogatást megtagadtak, az állatokat szubvencionálták. De nem akarunk ezekkel az aprólékos dolgokkal foglalkozni. Kétségtelen, hogy minden erőszakos, radikális intézkedésnek a nyomában bizonyos mértékben méltánytalanság terem. Kénytelen mindenki elismerni, hogy sokkal kisebb értékű szubvenciók maradtak a büdzséiben, mert már előre lekötötte magát a város, mint aminőket most elutasítottak. Ez a méltánytalanság azonban sokkal kisebb jelentőségű, mint az a nagy elvi határozat, hogy kölcsönből, más pénzéből nem segélyezünk másokat akkor, amikor magunk sem tudunk megélni. A közgyűlés mostani eljárása után nagy felelősség hárul a tanácsra. A nagy törlés olyan útmutatás volt, amelyet a tanácsnak figyelmen kívül hagynia nem szabad. Most már a tanács kötelessége, hogy semmiféle segély iránti kérvényt év közben a közgyűlés elé ne terjeszszen és semmiféle segély iránti kérelmet ne támogasson. A kedden törölt százezer koronán kívül még több, mint kétszázezer korona maradt hasonló címen a jövő évi költségvetésben. Azt is kíméletlenül, irgalmatlanul törölni kell. Jövő esztendőben megint több segély szűnik meg, azokat megújítani nem szabad. De nem elég ezeket a rendkívüli kiadások között felsorolt szubvencziókat törölni. A rendes kiadások között egy tételben jótékony és kulturális intézmények segélyezése címén százötvenezer korona maradt. Ennek a kilenctized része évről-évre megszavazott segély, tehát olyan, amelyet minden évben törölhetnek. Hogy ezekben a törlésekben is valami rendet lehessen megállapítani, szükséges, hogy a közgyűlés utasítsa a tanácsot, hogy az összes arra az évre nem kötelező szubvencióra a büdzsettel kapcsolatban külön előterjesztést tegyen. A városatyáktól nem lehet megkövetelni, hogy tudják milyen tételekre kötötte már meg magát a közgyűlés, milyen tételek fölött dönthet szabadon a büdzsét tárgyalás alkalmával.
