Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-01-28 / 4. szám
1901. január 28. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 18 A rendőrség köréből. — Ujitás a bűnügyi nyilvántartás terén. — Bűnügyi nyilvántartást Magyarországon jóformán csak a székesfővárosi államrendörség vezet. E nyilvántartás azonban, bár az adatok gazdagságára nézve kiállhatja a versenyt a continens legtöbb városának hason alkotásaival: mégis nélkülözi az európai nivót, még pedig az u. n. Bertillon rendszer hiánya miatt. Mert bármily jó fényképfelvételeket, bőszavu személy- leírásokat készítsünk is a társadalom ellenségeiről, ezek főleg a nyilvántartás adataival szemben ezernyi furfanggal védekeznek. Az uj rendszer tehát arra fék tette a fősulyt, hogy ne a tettetésnek és átváltozó képességnek alávetett részek, hanem geometriai pontosággal, az emberi test stabilis részei legyenek szabatosan megállapítva; mert tapasztalati tény, hogy e részek apró arányai egyedenként különböznek, mint pl. a kis ujjoncz sohasem lesz azonos arányú a maga alkatrészeiben. A test méreteinek megállapításával vezetett nyilvántartást Európa csaknem minden müveit állama már évek előtt létesítette ; nálunk ez év folyamán fogja behozni a budapesti álla nrendőrség. A párisi kiállítás alkalmával e rendszer tanulmányozása czéljából kün járt dr. Farkas Lajos, a bűnügyi osztály vezetője és dr. Arányi Taksony az uj rendszer irodalmának magyar fordítója. Legutóbb is két detektív időzik a világ fővárosában a mérések gyakorlati elsajátítása czéljából s egyúttal megrendelések történtek a mérési eszközöket és fénykép nagyításokat illetőleg. De hogy az országban miként lesz az uj rendszer egységesen kezelve, az a jövő reményéhez, — a rendőrség általános államosításának kérdéséhez tartozik. A népoktató-kör munkássága. A budapesti népoktató-kör eddig élvezett segélyének meghosszabbításáért folyamodod a fővároshoz Kérvényében előadja az egyesület, hogy tavaly ösz- szesen 16 tanfolyamot tartott fen, a melyben 539 felnőtt nyert rendszeres oktatást. Ezenkívül volt két üzleti tanfolyam is, a melyben a felnőtteket főkép a számtan, könyvvitel és levelezés terén szükséges ismeretekre tanították. A kör külön tanfolyamot tartott fenn kizárólag nők számára. Évről-évre ápolja a vasárnapi oktatás ügyét is és 1900-ban négy ilyen tanfolyamot rendezett, a melyen 123-an vettek részt. Az egyesület tehát a közoktatásügy terén derék szolgálatokat tesz, s ez alapon kéri a főváros fokozott támo gatását Kivándorló fák. — Levél a szerkesztőhöz. — Tiszielt szerkesztő ur, megyek a Muzeum-kőruton s egyik régi ház előtt látom, hogy a gyalogjáró szélén egyik fa egészen meggörbül és lehajol felém. Este volt s nem tudhattam, vájjon már előbb is ilyen hajlót állapotban volt-e, tehát megszó litottam : Tetszik valami tőlem, tisztelt akáczfa ? Ő suttogva felelt : — Nem, tekintetes ur. Nem magával van dolgo n. —- Hát kivel ? — Ezzel: ezzel itt, ni! — s az ócska nagy sarokházra mutatott, mely előtt álltam. — En már öreg vagyok, tetszik tudni, de azért még, úgy a hogy, egyenest állnék, ha minap nem lett volna az a gyalázatos szélvész és nem csavarta volna ki a derekam. Hát most azért szeretnék szólni a — itt tréfásan hunyoritott — komámmal, hogy küldjön valakit, a ki be- fáslizza a derekamat. Mert a város, úgy látszik, nem törődik velem. A fejemet csóválgattam. — Szegény barátom. Hát fáj a dereka. — Hogy a manóba ne fájna! Próbálná csak meg tekinte- tes ur, hogy kicsavart derékkal álljon egész nap ebb.n a rá esős vasnadrágban itt, ni ! És a város hogy’ nem törődik magával ? Mért nem küld orvost, vagy mért nem viteti kórházba? — Hja, kérem — szólt a fa szomorúan — a város nagy ur, én pedig szegény fa vagyok. Nem vagyok benne semmiféle klikkben, sem a saskörben, sem a városi pártban, sehol: hát ugyan hogy is remélhetném, hogy valaki törődjék velem ? — Protektora sincsen ? Valami bizottsági tag ? Az közbenjárhatna. — Ugyan ki volna ? Ki törődik egy kicsavart derekú fával? A mit még arra sem lehet használni, hogy valaki felkösse rá magát, ha megunta az árnyék világot. Bizony uram, legjob ban szeretném, ha meghalnék. Csittitani próbáltam. — De bizony uram, alig várom, hogy kivágjanak. Üreg vagyok én már arra, hogy igy álljak itt világ csúfjára, meg a magam gyalázatára. Minek az ? — De hiszen, barátom, nem csak maga az egyedüli fa, a ki ilyen sorsra jutott ! Nézzen csak végig itt a Muzeum-kőruton és meg fogja látni, hogy a fák itt csaknem kivétel nélkül mind, sorra igy össze-vissza vannak görbülve. Kt a sz 1 csa. vart ki, kit egy másik szél. Egyik jobbra hajol, másik balra, mintha kinézne az útra, jön-e már a villamos? A „Bortermelők“ előtt, barátom, van egy tiszteletreméltó fa a melyik nem tudja, hány óra és azért hajol úgy ki a vasrácsból, hogy megnézze a technikán a villamos órát. De úgy látszik, hogy az oszlop eltakarja előle és nem látja, mert még mindig úgy kihajol, hogy szinte félni lehet, hogy kiesik a villamos vágányra. És ott van, kedves barátom, a Kerepesi-ut, Andrássy-ut, egyik fa csámpásabb, mint a másik. Tehát nem csak egyedül maga panaszkodhatik, kedves akáczfa uram.
