Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-11-24 / 42. szám
V. évfolyam. Budapest, 1901. november 24. 42. szám. KÖZIG A ZGA TÁ Sí HKTILAP pLOFIZETESI Egész évre ................... Fé lévre....................... ára : 12 Kor. 6 Kor. ^SZERKESZTI ES KIADJA DR- BARTHA SÁNDOR. pZER KÉSZ TŐSÉG JiS KIADÓ J IV. kér., Reáltanoda-utcza 5. szám. Válság előtt. A pénzügyi bizottság büdzsét tárgyalása a polgármester kijelentette, hogy ez az utolsó büdzsét, amelyet átmeneti jellegben össze le hét állítani. Ha a jövö esztendőben a háztartási nem tudják rendezni, a válság elkerülhetetlen s az 1903. évi költségvetést már nem lehet megszabadítani a deficittől. Olyan határozottsággal telte meg ezt a kijelentést a polgármester, hogy annak komolyságában kételkedni sem lehet. Megdöbbentő kijelentés volt ez, különösen ha figyelembe vesz- szük, hogy Halmos János a polgármesteri székelfoglalása óta mindig és minden alkalommal őszintén nyilatkozott a főváros pénzügyi hely zetéröl és már székfoglalójában rámutatott a bajokra, bizalmát azonban soha nem vesztette el és soha nem mondott egy betűvel sem többet, mint amennyit a helyzet megokolttá tett. Fájdalom az eredmény szomorúan igazolta, hogy a polgármester nem peszimista, nem rajzolt a valónál sötétebb szinekkel. S ha most megtette a kijelentést, hogy a kormány vagy a polgárság, vagy mind a kettőnek ujabn áldó zatkészsége nélkül már a következő évben bekövetkezik a válság, akkor kétségtelen, hogy egész veszedelmével már a küszöbön is van. Nem is lehet oka a polgármesternek arra, hogy a valónál sötétebb szinekkel főssé meg a helyzetet. Egy polgármester sem tartja dicsőségnek, hogy az ö vezetése alatt kellett újabb adóval megterhelni a közönséget. Az adó nem népszerű dolog s minden magyar a bölcsőtől a sírig nagy ellensége mindennemű adófizetésnek s ellenségét látja mindenkiben, aki uj adójavaslattal áll elő. A népszerűtlenséggel azonban könyebben megküzdene a hatóság. Aki azonban ismeria Halmosf Jánost, tudja, hogy nem a népszerü-g nség, vagy népszerűtlenség miatt követel uj jö vedelmet a főváros számára s nem azért eile néz még a mai viszonyok mellett is minden olyan adóemelést, amely a polgárságot érzékenyebben sújtaná. A polgármester ismeri a főváros polgárságának teherviselési képességét s nem akirja, hogy olyan adóval, a melyet a közönség meg nem bir, az amúgy is szegény polgárságot egészen tönkre tegyék. Ezért ellenezta a pénzügyi bizottságban a leghatározottabban e községi adónak vagy a házbérkrajcároknak a fölemelését. Pedig a munka szempontjából e>; lett volna a legegyszerűbb. Mindenkinek el kell ismernie, hogy olyan uj adónemet föltalálni, amelyet a fizető polgárság igazságosnak elismerjen s a melynek kivetését a vagyon arányában egyenletesen fölosztani lehessen nincsen. Komoly, nehéz és nagy munkát követel egy uj adónemnek a kidolgozása és keresztül forszirozása. Kétségtelenül sokkal könyebben lehetne a községi pótlékot vagy a házb érkrajcárt fölemelni. A polgármester beszédében — melyet lapunk más helyén közlünk — általánosságban jelentette ki, hogy a segitséget a kormánytól és a polgárságtól várja. Hogy melyiktől mit vár, arról nem nyilatkozott. Nézzük hát mi, hogy mit várhatunk a kormánytól. A jóléti bizottság nagy memorandumban fölsorolta a város követeléseit. Követeli a község által végzett állami funkciók elvevését, vagy a költségek megtérítését. A költség több mint öt millió korona. Hogy ezt nem kapja meg a város egész nagyságában az bizonyos, de na- yon félünk, hogy igaza volt Keltái Ferencnek mikor azt mondotta, hogy egy fillért se vár