Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-11-17 / 41. szám
4. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS. |901. november 17. kor egy fillér ára munka sincsen a büdzséiben. De még ezt a keveset is megakadályozza a kormány. Több mint egy esztendeje várja már a szabályrendelet a jóváhagyást. A kormány azonban még csak nem is válaszol. A fővárosi törvény biztosítani akarta a várost az ilyen eljárások ellen s kimondotta, hogy ha a miniszter negyven nap alatt nem válaszol, a közgyűlési határozat jogerős. Ámde a kormány módját talalta, hogy a törvényes negyven napot meg- hosszabaitsa. Több mint egy e-ztendeje jóváhagyásra vár a városi tüzbiztositó intézet. Jó félesztendeje, hogy a város kimutatta, hogy több mint öt millió koronát fizet évenkint a szorosan vett állami adminisztráció teljesítéséért. A miniszterelnök dagadó frázisokban biz tositotta jóakaratáról a fővárost, a memorandumra azonban még csak nem] is válaszolt. Megtagadta az iskolaadó kivetését, noha arra törvény hatalmazza föl a községeket. Még folytathatnánk ezt a sorozatot. De minek. Köztudomású az mind. Jól tudja a városházán mindenki, hogy ezek a bajok teremtették meg a mai állapotot. De a főváros törvényhatóságában nem volt meg az erkölcsi bátorság, hogy a kormánynyal szemben nyíltan és őszintén megmondja az igazságot. A törvényhatóság mindig lojális akart maradni. Mindig azt vitatta, hogy nem kell élére állítani a dolgot, többre megyünk, ha újra meg újra szép föliratokban kérjük meg a kormányt. A polgármester volt az egyetlen, aki több alkalommal, de a budzset-tárgyaláskor mindig nyíltan rámutatott a főváros háztartásának a bajaira. Minden alkalommal figyelmeztette a törvényhatóságot, hogy lejebb és lejebb megyünk a 1 aj tön, hogy tenni, cselekedni kell. A közgyűlés meghallgatta, néha meg is tapsolta, de tenni nem tett semmit. Amikor pedig már körmére égett, akkor is egérutat keresett s kiküldte a jóléti bizottságot. A bizottság működését befejezte, segíteni azonban nem tudott s szépen közeledtünk a lejtő fenekére. Most már mindnyájan tudjuk, hogy a válság egész erejével itt van s csak mesterségesen takargatjuk. De még most is megelégszik a hatóság a kendözéssel, ahelyett, hogy komolyan hozzálátna a segítés munkájához. Most bűnbakot keresnek. A polgármester szerdai beszédével bebizonyította, hogy ö rossz médium bűnbaknak. Tiszta lelkiismerettel hivatkozhatott arra, hogy mindig őszintén, becsülettel szolgálta a főváros érdekét. Ezt kénytelen mindenki elismerni. Ezt tudja a nagyközönség is. Hiába igyekeznek a közönség figyelmét elterelni, jól látja ma már mindenki, hogy a törvényhatóság szervezetében van a hiba, jól tudja mindenki, hogy egyedül a városatyákat terheli a felelősség. Hogy mennyire mentek már a városatyák, azt sajnálatosan láttuk a szerdai közgyűlésen, amikor jegyzőkönyvbe akarták iktatni egyesek a polgármester egy nyilatkozatát. Hát annyira jutottunk volna már, hogy Budapest polgár- mesterének a nyilatkozatát jegyzőkönyvbe kell iktatni, hogy hiteles formában megmaradjon. A polgárság nevében utasítjuk vissza az ilyen föltevéseket. Halmos János polgármester nem adott okot arra, hogy szavában, kijelentéseiben kételkedjünk. Amióta Halmos János a polgármesteri székben ül, nem vetheti senki a szemére, hogy nem volt ura minden kijelentésének. Őszintén sajnáljuk, hogy olyan indítványokat még csak meg is tehettek, viszont örvendünk, hogy akadt a városatyák között, aki azonnal és energikusan hangot adott a polgárság tiltakozásának. Azt hisszük, hogy elegendő alkalommal bizonyítékát adtuk, hogyha egyes konkrét esetben megggözödésünk ellenkezett a polgármesterével, meggyőződésünknek mindenkor, minden személyi tekintet nélkül kifejezést adtunk. Nem egy konkrét esetben küzdöttünk határozottan és energikusan a tanács és a polgármester javaslata ellen. Senki nem vádolhat bennünket azzal, hogy mindenáron a polgármesternek akarunk igazat adni. Viszont azonban soha nem fogunk a személyes hajsza szolgálatába szegődni, nem különösen akkor, amikor a támadás nem igazságos. Mindenki kénytelen elismerni, hogy Hal
