Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-11-10 / 40. szám
1901. november 10. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS. 11. 1878-ban határozta el ; e kisajátítások halasztást azérl sem szenvedhetnek, mert az Eskü-téri hid megnyitásával minden esetre drágulnak. Értékük körülbelül 60.000 korona. A II. csoport azon ingatlanokat, illetőleg ingatlan- részeket foglalja magában, melyek már megkezdett szabályozási műveletek befejezésére szolgálnak, megszerzésük tehát elsőrendű szükséglet ; a költség megközelítőleg 230.000 korona. A III. csoport végül az összes többi kisajátítási ügyeket tartalmazzza, körülbelül 1,000.000 kor. értékben. Kétségtelen, hogy ezen kisajátítások is szükségesek s előbb- ntóbb végre is hajtandók, de ez idő szerint az előbbiekhez viszonyítva kevésbbé fontosak. Az előadottakból kitűnnek a következők : 1. a Gellérthegyi vizmedencze területéről, valamint a Farkas-réti izraelita temetőhöz vezető ut kiszélesítéséről okvetlenül kell gondoskodni, továbbá, hogy nagyobb károsodások elkerülése okából a Gellért-hegvi házak kisajátítását is erélyesen kézbe kell venni a már előadott indokoknál fogva, végre pedig hogy a már megkezdett városrendezések befejezésére szolgáló munkálatokat abbahagyni nem lehel. Gondoskodni kell tehát arról, hogy az ezen munkálatokra szükséges 490.000—500.000 korona fedezete biztosíttassák. Nem szabad azonban elfeledkeznünk arról sem, hogy négy nagyobbszabásu kisajátítási ügy van bitói tárgyalás alatt u. m. a Külső Jászberényi-uti Beer-Deutsch-féle, az Erzsébet királyné-uti Lechner-féle, a Gellért hegyi Petz- féle és az Enyedy-uti Vajda Török-Heinrich-féle. Nagyon valószínű, hogy ezek egyike vagy másika, esetleg egynél több is a jövő év folyamán végleges bitói döntés folytán kifizetésre kerül, minél fogva szükségesnek látja az ügyosztály azt, hogy ezen czélra még külön 150.000 korona bocsáttassák rendelkezésre. 2. Mindaddig mig biztosan nem tudjuk, hogy a hatóság mily nagyságú pénzösszeget képes kisajátításokra fordítani, a kisajátítást szenvedő felekkel megegyezés esetén sem lehel alkut kötni, mert nem biztosíthatjuk őket a felől vájjon a hatóság az elfogadóit alkut pénzben honorálni. Ennélfogva tehát a további eljárás első teltétele az, hogy a kisajátításokra rendelkezésre adható összeg mennyiségét a hatóság megállapítsa, mert ha ez a fentebb kiliiii- tctett igényeknek meg nem felelne, pénz hiánya miatt az összes, kisajátításokat a fentem]itett utolsó kategóriába kellene soroznunk. Budapest, 1901. október hó 23-án. Kun Gyula tanácsnok. Dr. Harrer Ferencz fogalmazó. A kisajátítási albizottság javaslata. A kisajátítási albizottság mindenekelőtt megjegyzi azt, hogy a bq^iutatott kisajátítási tárgyjegyzékből, illetőleg annak II. sz. csoportjából a 15. tétel alatt foglalt 111. kér. Szuszky-féle ingatlanságot a fii. sz. csoportba kívánja helyeztetni, meri ezen kisajátítás elsőrendű szükségesnek nem tekinthető. Továbbá a III. sz. csoport 33. tétele alatt foglalt kisajátítást., a mely a VII. kér. Aréna-ut és István-ut sarkán levő Klcnovils-féle teleknek letompitására vonatkozik, teljesen el lehet hagyni azért, mert ezen letom- pitás építkezés alkalmával lesz végrehajtható. Megjegyzi még az albizottság, hogy maga is tudatában van annak, hogy a bemutatott jegyzék nem mondható lezártnak és teljesnek, a mi már azért is természetes, mert minduntalan újabb kisajátítások szüksége merül fel. így maga részéről csak azt említi meg, hogy pl. a VI. kér., Lehel-tér kisajátítási ügye ezen jegyzékben nem foglaltatik. Egyebekben az albizottság az ügyosztály előterjesztését egész terjedelmében elfogadja a következő magyarázó és kiegészítő megjegyzésekkel : A kisajátítási alap átlagos évi dotácziója 130.000 -150.000 korona közt váltakozik, ez az összeg természetesen el is fogy, de elfogyasztják a székesfőváros által végzet! kisajátítások a fővárosi 100 millió koronás kölcsön tetemes részét is, a mint azt a jövő évi költségvetési előirányzathoz csatolt függelék mutatja, a mely szerint a 100 millió koronás kölcsöndől már eddig kerekösszegben 6,000.000 korona előlegeztetett kamat nélkül kisajátítási czélokra. Ebből az következnék, hogy éven- kint átlag 1,000.000 koronára lenne szükségünk kisajátítások végrehajtására még legalább is 6—10 éven át. Azonban, ha figyelembe vészük azt, hogy az utóbbi 6 év alatt mily óriási mértékű ulnyitások, útszélesítések és általában terület-megszerzések történtek, el kell ismernünk azt, hogy ezen elmúlt 6 év kisajátítások és rendezések tekintetében a rendkívüli évek közé soiíandó. Ezen állítás valóságának igazolására adjuk az ezen idő alatt végrehajtott kisajátítások rövidre vont sorozatát ; megszereztettek : a) az I. kér. kelenföldi Állós-ut, a kelenföldi villamos vasút és az O-Bromontoii-ul szabályozása czéljából 43 telek részint egészben, részint részben ; b) az I. kér. lápótmezei vasúthoz 32 telekrész ; c) az L kér. Gellért-hegyen 14 ingatlan ; d) a VIJ. kér. Wesselényi-ufcza meghosszabbítására 3 ingatlan, több mint 1,000.000 korona költséggel ; e) az Erzsébet királyné-ut kiszélesítésére 14 ingatlanrész ; f) a IX. kér. Mester-utcza kiszélesítésére egészben vagy részben 24 ingatlan ; g) a X. kér. Martinovits-térre 4 ingatlanság, végre h) az V. kér. Lipót-térre egy ingatlan, a Wottiz-féle, 345.000 koronáért és a Ghiczy-féle ingatlan egy része 260.000 koronáért. Mindezeknek pedig, valamint 28 egyéb egyes vagy kettős kisajátításnak költségei és ezen költségek kamatai jelenleg is még a 100 millió koronás kölcsönl terhelik. Nem valószínű tehát, hogy a most következő években ismét ily rohamosan állana elő nagy kisajátítások szüksége, de ha az előfordulna, a székesfőváros a vele járó költsége-
