Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)

1901-11-10 / 40. szám

1901. november 10. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS. 9. feltétlenül szükségessé teszi a hivatalban alkalma­zott munkaerők méltányos és igy a mostaninál meg­felelőbb javadalmazását. A statisztikai működés oly speciális szakjellegű, hogy e szakma nem veheti munkásait, egyszerűen a közigazgatási személyzet nagy tömegéből, hanem egyenként ki kell válogatnia a jelentkezők soraiból azokat, kikben a megkivágta­tó kvalifikáción kivül a statisztikai működésnél mel- lőzhetlenül szükséges statisztikai érzék és képesség is feltalálható. A kvalifikációnak és a vele születeti statisztikai érzéknek találkozása elég ritka; azon egyéneket tehát, kikben a statisztikai szolgálat igé­nyelte ezen előfeltételek megvannak, igyekezni kell a szakma és a hivatal részére megtartani. A statisztikai hivatalban ma érvényes fizetések erre semmiképen sem elegendők; az illetmények te­kintetében tapasztalható nagy aránytalanság, az egyes állások közti nagy ugrások, tényleg nemcsak nem cél­szerűek, hanem határozottan károsak s ilyenekre ana- logon más hivatalokban nem is található. Az illetmények azonban magukban véve is túl­ságos csekélyek. A statisztikai hivatal hivatalnoki ka­ra ugyanis egytől-egyig kiválóan tudományos kép­zettségű tagokból áll, sőt vannak köztük olyanok, mint dr. Thirring Gusztáv aligazgató, aki a magyar tudományosságnak máris egyik kiváló képviselőjéül tekintendő, ki gazdag tudását kimerülésig a hivatal szolgálatába állítja és ki ilyen kiváló működésért csakis olyan fizetésben részesült, mint p. o. a ka­tonai ügyosztályi vezetősegéd, vagy a vízvezetéki számvezető Dr. Pikier Gyula szaksegéd, ki az annyira fontos egészségügyi statisztikának vezetője és egy fontos orvosi hetilapnak a társszerkesztője, fizetés dolgában a vízvezetéki raktárnokkal áll egy és ugyan­azon rangban. Az ezeken kívül alkalmazott két hiva­talnok, aki nagyon helytelenül kezelősegédnek nevez­tetik, szintén folyton tudományos működést végez: egyikök Bölcsházy István kitűnő képzettségű közép­iskolai tanárjelölt, a másik Murai Henrik, ki me­rem állítani — mint ügyes számoló a fővárosban párját ritkítja, kinek mathematikai képzettségéről elég világos tanúságot szolgáltat az a körülmény, hogy az általa szerkesztett tőketörlesztési és kamatozási ter­vezetek nemcsak magyar, hanem német, francia és olasz nyelven is megjelentek, aki tehát szintén határo­zottan azok közé tartozik, kik a magyar szakirodalom­nak külföldön való elismeréséhez hozzájárultak. Ily kiváló képességű egyének pedig a statisztikai hivatal­ban úgy fizettetnek, mint az adóvégrehajtók és ut- mesterek, mely utóbbiak azonban fizetésükön kívül még tetemes átalányt is élveznek. Hivatalunknak 30 éves fennállása alatt gyakran voltam abban a helyzetben, hogy használható, sőt kiváló erőket,;,' hivatalból és a főváros szolgálatából az illetmények alacsony volta miatt távozni láttam: nagyon sajnálandó volna, sőt a hivatalra nézve vég­zetessé válhatnék, ha az eset most is ismétlődnék. Pedig már is határozottan tudomásom van arról, hogy a hivatalnak egyik tagja tényleg már másfelé keres alkalmazást, mig egy másikat illetékes helyről arra akarják rábírni, hogy a fővárosnál elfoglalt s anya­gilag meddő állását sokkal jobban javadalmazott ta­nári állással cserélje fel. Ez annál sajnálatosabb volna, mivel a hivatal 32 évi fonállása alatt — még soha­sem rendelkezett oly minden tekintetben megfelelő, kiváló, sőt mondhatom, mintaszerű tisztviselői karral, minőt most magáénak vallhat. Akár képzettség és rátermettség, akár szorgalom és lelkiismeretesség, akár egyélű) égyéni tulajdonságai tekintetében nézzük a mostani hivatalnoki kart, az egytől-egyig oly kiváló és kifogástalan egyénekből áll, kiknek magatartása mindenképen a hivatal és a főváros érdekében fek­szik, kiknek, akárcsak egynek is, kilépése szinte pó­tolhatta]), veszteségei jelentene a hivatalra nézve. Hogy ezen meggyőződésemet indokoljam, legyen szabad az egyes hivatalnokokról szerzett tapasztalataimat rövi­den a következőkben kifejteni. Bölcsházy István végzett tanárjelöltben rendkí­vüli szorgalommal a legnagyobb megbízhatóság, lel­kiismeretesség és odaadás párosul, mely már most is a hivatal igen használható tagjává tette, jövőben pedig a legnehezebb feladatok végzésére képesíti. Murai Henrik, volt polgári iskolai tanár és elemi iskolai igazgató, ki Hév óta van a hivatal szolgála­tában, kitűnő mathematikai képességénél fogva meg­becsülhetetlen szolgálatokat tesz a hivatalnak: a Részvénytársulati statisztikának öl évre terjedő mun­kálataiban, valamint a Statisztikai Havifüzetek szer­kesztésében főmunkatársam volt, ezenkívül mint fel­tétlenül megbízható számrevizor, használhatóságának és sokoldalúságának, számos jelét adta. oldalusagának számos jelét adta. Bel- és külföldön hízelgő elismerésre jutott ma­thematikai munkájáról már előbb emlékeztem meg. Dr. Pikier Gyula szaksegéd, mint egyetemes or­vostud oi- és a budapesti orvosok szövetségének volt főtitkára, a hivatal halandósági és közegészségügyi munkálataiban szakmunkatársam, kinek sokoldalú műveltsége és éles ítélőképessége a halandósági kér­dések szövevényes cmplexnmában, a halandósági munkák szerkesztésében és megírásában a legelő­nyösebben érvényesülhetett. Bár csak négy év óta áll a hivatal szolgálatában, annak már is egyik főosz­lopa. A halandósági anyag feldolgozásán kívül (ahol 14 év anyagát dolgozta fel), minden más téren is a leg­kiválóbb szolgálatokat teszi a hivatalnak. Statiszti­kai munkálkodásán kívül kiemelendők azon nagy szol­gálatok, melyeket ő mint a »Pester medicinisch-chi- rurgische Presse« egyik főszerkesztője, a hazai or­vosi és közegészségügyi irodalomnak a külfölddel való megismertetése által hat év óta tesz, amely működést a kormány is a lap szubvencionálása ál­

Next

/
Oldalképek
Tartalom