Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-11-10 / 40. szám
V. évfoyam. Budapest, 1901. november 10. 40. szám. KÖZIGAZGATÁSI HKTTLAP fizetési ára; Egész évre . .......................YZ Kor. Fé lévre.....................................6 Kor. ^Szerkeszt 1 ES KIADJA DR- BARTHA SÁNDOR. jSZERKESZTÖSEG KIADÓ J IV. kér., Reáltanoda-utcza 5. szám. I Az autonómia. Az utolsó közgyűlésen történt. A tanács azt a javaslatot terjesztelte a közgyűlés elé, hogy a kórházak fehérnemű szállítójával három évre hosszabitsa meg a szerződést. A szerződés meghosszabbítását azzal okolta meg, hogy a szakemberek állítása szerint a vászonnemüek ára harminc százalékkal emelkedett. A közgyűlés a szerződést meghosszabbította, mert egyik régi köztiszteletben álló s hozzá értő szakember tagja, Kunz Ferenc bizonyította, hogy olyan árakon, mint a mostani szerződés, nem kaphat a város ajánlatot. Lehet arról beszélni, hogy a forma kedvéért még az anyagi áldozattól sem szabad visszariadni. Néha ugyan tekintélyes összeget emészt meg a forma. Bizonyltja ezt a sertés közvágóhíd előtt levő telep elfnvarozása. Egy magán vállalkozó köbméterenként 50 krajcárt kért, a nyilvános árlejtésen pedig a legolcsóbb ajánlattevő több mint két forintot kért. A második áriejtésen örültek, hogy hetvenöt krajcá- ros ajánlatot kaptak s noha az ajánlathoz forma szempontjából sok szó fért, már nem keresték a formákat. Nagyon valószínű, hogy ez lett volna a sorsa a fehérnemű szállításnak is. A nagy szegénység idejében, amikor egy- pár korona segítséget megtagadnak az ó-budai színháztól, amely igazán hazafias missziót teljesít a kerületben, megtagadtak egypár korona segítséget a filharmonikusoktól s kockáztatták, hogy az egyetlen magasabb nívójú hangverseny megszűnik. S mindezt a szegénység jegyében. Éppen alkalmas idő tehát arra, hogy üres formákért ezreket és ezreket adjon a város. Senki sem tagadhatja, hogy Kunz Ferenc megbízható szakember s ha ö a közgyűlés előtt bizonyságot^tesz, hogy a mai vászon-árak mellett olyan szerződést többet a város nem köthet s a mostani szállító is csak azért vállalkozhatott, mert nagy kötései vannak még, senki annak a valóságában nem kételkedhetik. A kérdés tehát csak az lehet, hogy a forma kedvéért meghozza-e a város az előreláthatóan biztos áldozatot. Ha van kidobni való pénze, megteheti. A közgyűlés azt mondta, hogy nem hajlandó kidobni, De hue mi történik Néhány jó ur nem tud megnyugodni a közgyűlés határozatában s rögtön ott a közgyűlésen meg fogalmazza a fölebbzést. Érdekes, hogy a föleb- bezést éppen azok illák alá, akik leggyakrabban s leghangosabban verik a mellüket, hogy ők az autonómia védő lovagjai. Amikor egy elvi kérdésről van szó órákig szónokolnak, hogy micsoda fönséges dolog, az az autonómia, hogy minden községnek éltető eleme az önkormányzat. Most egyszerre megfeledkeztek autonómiáról, önkonnányz itról. Döntse el a miniszter, hogy a főváros a maga házi szükségletét kinél s hogyan szerezze be. Nem gondolják azok az urak, az önkormányzat lovagjai, hogy ez tulaj - honképpen az autonómia csődje, hogyha nem is úgy lenne a dolog amint a tanács és Kunz Ferenc mondta, ha uj árlejtésen tízezer koronával olcsóbb ajánlatot kapott volna a város
