Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)

1901-01-28 / 4. szám

1901. január 28. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 7

ezen évre nem számíthatunk semmi könnyebitést sem. A kormánnyal való érintkezés azonban sürgősen megejtendő. Hadd lássuk azt* hogy milyen fogadtatásban részesül a főváros azon kérdésekben, amelyeket tárgyalni akarunk ? Nekünk hivatalosan is érintkezésbe kell lépői a kormánynyal, annak vezetőjével minél előbb. Már csak azért is, mert annélkül, hogy ebben bármiképen vétkes volnék akár én akár más valaki, az a látszat keletkezett és kapott lábra, mintha mi a kormánynyal szemben városi oppozitióval foglalkoznánk, amely természetesen rossz színben tünteti fel az aktióinkat A kormány hivatalos orgánuma ez ellen már vezérczikkeket is irt. Pedig nekünk s a többi bízott sági taguraknak is soha nem volt ily szándékunk.

Bárki álljon is a kormány élén, annak éreznie kell, hogy az állam ereje, — s ez a helyes kormányzás elve is. — a középosztályra fektetve van meg igazán. A városokban van meg ez a középosztály, a fővárosban leginkább. A kormány lehetetlen, hogy a főváros bajaival foglalkozni ne akarna. Az eddigi rendszer oda vezetett, hogy a főváros egy nagy pénzügyi kalamitás előtt áll, mert az állam oly terheket hárított a fővárosra, amelyek alól nem akarunk mi menekülni, csak azt akarjuk, hogy azokat osszák meg az ország mindazon polgárai között, akik ezen intézmények előnyeit élvezik.

Ha nem érünk el semmit, — amit nem remélek, — akkor természetesen nem marad más hátra, minthogy a közjövedelmek szaporításáról szóljunk. De vannak még más természetű ügyek is. Itt van az 1870. évi X. t.-cz. a közmunkák tanácsáról szóló törvény, amely alakíttatott azzal, hogy a fővárosi közmunkák alapja is kezelésébe utaltatott. A közmunkák tanácsa által kezelt alap, hogy miből folyik be azt a törvény maga állapítja meg. Az utak nyitásának költségei ezen alapból voltak a törvény inten- tiója szerint fedezendők. Csodálatos módon azonban a főváros háztartásába lettek azok átutalva, annélkül, hogy az ezen kiadásoknak megfelelő rész a főváros javára kiszolgáltatva lett volna. Itt egy más dolog is van még. Az egész közmunkák tanácsának szervezete felett a kormánynyal megállapodásra kell jutni. A törvény maga mondja, hogy a közmunkák tanácsa a fővárossal szemben számadásokkal tartozik Az évi közmunka programmot és az eszközölt kiadások el számolását ennyi és ennyi példányban kell kiállítani s az egy példányban az országyülésnek is be lesz mutatva. En ezeket a számadásokat kerestem és elmentem a legkompetensebb fórumokhoz. A polgár- mester ur azt mondotta, hogy a számadások kiadását évről-évre megtagadták. Az állami számvevőszéknél azt a feleletet adták, hogy a számadásokat nem tudják megmutatni. Náluk annak aktaszerü nyoma nincs. Hát tisztelt Bizottmány, ahhoz, hogy a közműn kák tanácsa által kezelt alap mi módon kezeltessék, a fővárosnak ne lenne köze ? De vannak még más ala pok is. Itt van a Lánczhid alap. Annál a főváros

25,000 frt évi kamatjövedelemről mondott le. Ennek a kérdését is fel kell vetni.

Már most én azt gondolom, hogy a kormánynyal való érintkezés szempontjából, egész röviden küldünk ki egy 3—5 tagból álló albizottságot, amely előzőleg rövidke programmba foglalja azokat a pontokat, melyeket a kormánynyal tárgyalni kíván s akkor a bizottság állapítson meg egy küldöttséget a polgármester vezetése mellett, amely a miniszterelnök úrral érintkezésbe lépve megmondja, hogy a főváros nem azért fordul hozzá, mintha frondeurösködni akarna, hanem hogy a miniszterelnök úrral tárgyalásokba bocsátkozzék oly czélu megoldások tekintetében, amelyek a főváros pénzügyi helyzetének javulását idéznék elő Ha a kormányelnök azt mondja, hogy ilyen tárgyalásokra hajlandó, akkor arra kell őt kérni, hogy a ressort miniszterek is küldötteiket küldjék ki, akik azután a mieinkkel egy bizottsággá alakulván e kérdéseket letárgyalhatnánk. Ez nézetem szerint második része a feladatunknak.

Ma nem terjeszkedhetünk ki egyébre, mint hogy tárgyalásainknál miképen induljunk el, az e'járást módszerint állapítsuk meg. Azért én röviden oda redukálom az indítványomat, hogy méltóztassék a feladatunkat két részre osztani.

a) Az önkormányzati jogkörben határozza el a bizottság, hogy önkéntes jelentkezések alapján a bizottság csoportokra oszlik s a szakközegek rendelkezésre bocsájtásával e csoportok ügyosztályonként fogjanak hozzá a munkához azonnal, konkrét javaslatok előterjesztése végett;

b) a másik, hogy küldjünk ki egy bizottságot azonnal, a mely a kormányelnök úrral érintkezésbe lépve, tárgyalásainak eredményét ratifikálás végett ide a plenum elé terjeszsze. Érintkezésbe kell pedig e bizottságnak lépni a kormányelnök úrral oly irányban, hogy egyáltalában forog-e fenn hajlandóság velünk tárgyalásokba bocsájtkozni s ha igen: mily irányban? S ezen esetben a kormánynyal megállapodást kell létesíteni az iránt, hogy a megvitatandó kérdések vegyes bizottsági tárgyalások anyagát képezzék. Mél- tóztassanak ezen pontok felett a bizottság t. tagjainak nyilatkozni!

Steiger Gyula: Tisztelt Bizottság! Azokban, a miket az előttem szólott biz. tag ur mondott, sok olyan dolog van, a mihez én szívesen szóról-szóra hozzájárulok Ilyen különösen azon javaslat, a melyet ő második résznek czimezett, t. i. összeállítása annak, hogy mely kérdések volnának azok, a melyek felett a kormánynyal tárgyalások volnának kikérendők s a kormány jó akarata volna ezekre nézve támaszunk. Ennek nem is áll útjában semmiféle nehézség. De a mi a javaslat első részét illeti, e tekintetben némi aggályaim vannak. Nem ellenzem ugyan, hogy ez az ut követtessék, de az eddigi tapasztalatok szerint nem hiszem, hogy ez az ut czélszerü lenne. Az üléseket én nyilvánosaknak akarom és pedig azért, mert más utakat fognék követni a czél elérésére, a mely utat pedig nemcsak ki nem zárják, de egyenesen követelik a nyilvánosságot. A nyilvánosságot követelem azért, mert — hacsak egyes személyzeti ügyek nem merülnek fel, a melyek végett bármikor zárt üléssé alakulhatnánk át — nem tudom elképzelni, hogy miféle ügyek foroghatnának fenn, a melyek a nyilvánosságot kizárnák ?

Áttérve magára a bizottság tárgyalási rendjére, aggályom a Polónyi ur által javasolt első rész tekintetében a következő :

Annyi felé oszoljunk — úgymond — a menny ügyosztály van. Tehát: csináljunk annyi albizottságot, a mennyi ügyosztály a tanács kebelében van. Az eddigi tapasztalás azt bizonyítja, hogy az ily albizottságok vagy egyáltalában nem, vagy csak igen kis szám-