Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-10-13 / 36. szám
12. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS. 1901. október 13. A szabályrendelet úgy a vámmegröviditési, valamint a vámvisszatérítés i esetekben a határozathozatalt kivonta az elöljáróságok és a közigazgatási bizottság hatásköre alól; e helyett első fokon a székesfőváros tanácsa határoz, ami ellen az 1896. évi XXYJ. t.-c. 34. §-a értelmében panasznak van helye a m. kir. közigazgatási bírósághoz. A visszatérítési igényre nézve a mostani díjjegyzékben megállapított hat havi határidőt fölemeltük egy évre. Rátérve magára a díjjegyzékre, megemlítjük, — hogy az elől említett belügyminiszteri leiratban foglalt kivánalmaknak a lehetőség szerint eleget tettünk, úgy a díjjegyzék beosztására, valamint az egyes díjtételek megállapítására nézve is. A díjjegyzék megállapításánál a főváros jelenlegi kedvezőtlen anyagi helyzetére tekintettel első osrban oda törekedtünk, hogy a főváros vámjövedelmei ne csökkentessenek; tekintetbe vettük azonban úgy a kereskedtem, valamint az ipar érdekeit is. . A díjjegyzék, — mely jelenleg a szabályrendelet kiegészítő részét képezi — két részre oszlik és pedig: az I. rész vasúton vagy vizen (Dunán) érkezett árukra vonatkozik; a 11. rész pedig az idegen határból érkező fogatok, motoros kocsik és egyéb közúti jármüvek, úgyszintén az ezeken vagy ezekkel hozott tárgyak, valamint a szabadon hajtott vagy kocsihoz kötött állatok után szedendő városi vámról szól. A díjjegyzék összeállításánál (a díjjegyzék -1. részénél) először is az árukat csoportokba kellett foglalni, figyelemmel arra, hogy lehetőleg minden árucikk a díjjegyzékben névszerint felsorolva legyen; azután minden egyes árunak a forgalmi értékét határoztuk meg s ez alapon megfelelő arányszámítás szerint állapítottuk meg az egyes vámtételeket. Az áruk osztályozásánál a vasúti áruosztályozás vámterület általános vámtarifája szolgált támaszul; és betüsoros árujegyzék, valamint az osztrák-magyar az áruk forgalmi értékének meghatározásánál. Az áruk osztályozásánál már az egyöntetűségnél fogva is az osztrák-magyar vámterület általános vámtarifája szolgált irányadóul, csakhogy az árukat az ottani 50 osztály helyett 40 osztályba vontuk össze megtoldva egy függelékkel az olyan vegyes cikkekre nézve, amelyek egyik osztályba sem sorozhatok. A vámtételek megállapítása tekintetéből az árukat 3 főcsoportba osztottuk és pedig: 1. ipari-, mezőgazdasági- és kereskedelmi 2. általános közhasználati-, 3. művészeti-, luxus- és kisebb használati célok szerint; — a főváros speciális érdekétől azonban az első főcsoportot ismét 3 részre bontottuk : a) épitő ipari-, b) gyáripari- és mezőgazdasági-, c) egyéb ipari-, illetve müipari, kereskedelmi-, közlekedési- és tudományos ágak szerint. Ezenkívül a vegyes (úgy ipari, mint közhasználati) célokra szolgáló tárgyakat szintén egy külön csoportba vettük fel. így tehát a vámtételek tulajdonképen 6 csoportba vannak felosztva. _ Ezeket a csoportokat ismét 3—3 részre bontottuk, amint az áru nyers anyag, félgyártmány vagy használatra már alkalmas gyártmány; végül még ezen alosztályok között is különbséget tettünk aszerint, amint az illető áru elsőrendű szükségleti cikk vagy sem. A forgalmim érték már meg lévén határozva, egy olyan kulcsot kellett keresni, mely által a forgalmi érték alapján az egyes vámdijakat méltányosan és arányosan megállapítani lehessen. Nem fogadhattuk el a százalékos alapon nyugvó megálla- pitást, mert eszerint nemcsak a nagy értéket képviselő, hanem a közönségesebb tárgyak városi vámja is túlságos nagy összeget tenne ki, ami az ipart és kereskedelmei érzékenyen sújtaná; azért olyan alkalmas módozatot kellett keresni, amely által az egyes díjtételek sokkal szerényebb keretben s a forgalmi érték szem előtt tartásával ■ olyképen állapíttassanak meg, hogy a legmagasabb díjtétel métermázsánkint az 5 koronát meg ne haladja és ez is csak a kisebb forgalmú művészeti és luxus cikkeket terhelje. A díjtételek megállapítására vonatkozólag több rendbeli kísérlet alapján azt találtuk leghelyesebb módozatnak, hogy a koronákban kifejezett forgalmi értékből négyzetgyököt vontunk s ez adta az alap vámdijat fillérekben; ezután az illető csoport díjtételével az alapvámdijat megszoroztuk s megkaptuk a kívánt városi vámot. Valamely behozott tárgy értéke tehát métermázsánként 25 korona és minőségénél fogva például, — mint építőipari félgyártmány, az I. csoport 4. tétele alá sorozandó; akkor az érték négyzetgyök száma 5 fillér, amely összeg, mint alapvámdij, az I. csoport 4. tételének csoportdijával 2 fillérrel szorozva, adja a kivárit városi vámot, azaz 10 fillért. Az egyes vámtételeknek ilyképen való megállapítása által egyes árucikkek az eddiginél magasabb vámmal vannak ugyan megróva, de ez a vámdijemelés csak látszólagos. Ugyanis az uj díjjegyzék megállapításánál a forgalmi érték mellett még a forgalom nagyságát is tekintetbe kellett venni és igy a nagyobb értékű, de csekélyebb forgalmú cikkeket, a díjszabályzat magasabb díjtétel alá vonja, mig ellenben a nagyobb mennyiségben érkező ipari nyers anyagot alacsonyabb vámmal terheli, sőt bizonyos mennyiségen felül még különös kedvezményben részesíti. Már pedig a vámjövedelmet nem a magasabb tétel alá vont áruk, hanem a tömegáruk teszik ki javarészt; és igy a vámdijaknak ezen mérsékelt emelése sem a fővárosra nézve valami nagy jövedelem többletet, sem a kereskedelem és iparra nézve szám- bavehető megterhelést nem jelent. Sőt a fővárosi iparra csak lenditőleg fog hatni azon körülmény, hogy a nyersanyagok és az ipari segédanyagok szemben a kész gyártmányokkal, tetemes kedvezményben részesülnek. A kereskedelem érdekeit sem veszélyezteti az uj díjjegyzék; nincs egyetlen áru, amely könnyen meg ne bírná a reá eső városi vámot. Ha egyes külföldi városok e czimen befolyó .óriási jövedelmeit tekintjük, azt tapasztaljuk, hogy a főváros ezt a bevételi forrást eddig kellően nem használta kli s a jövőre vonatkozólag tanulmányozás
