Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)

1901-10-13 / 36. szám

I

MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS

1901. október 13.

10.

bírálják; s esetleg pótajánlat benyujtására számitásokatjj tehessenek. j

E helyen alkalmunk van kitérni egy másik kér-1 (lésre is, amely nézetünk szerint szintén fontos az^ ajánlatok megtételénél. Ha a székesfőváros az állan-l dóan szükséges munkákra vagy szállításokra bizonyos» időközökben árverést vagy árlejtést hirdet, a gya-í korlatban rendszerint nem közlik az előbbi vállals kozó egységárait vagy az általa felajánlott vállalati,', esetleg bérösszeget. Nézetünk szerint ez a legalkal-f, masabb módja annak, hogy bizonyos ismert vállal- kozók a vállalatokba beleüljenek és ott maradjanak a mások kizirásával.

A legnagyobb titoktartás védi a győztes vállalkozó árait, holott azt nyilvánossá kellene tenni, hogy a következő versenyt könnyebbé, szabadabbá és reálisabbá tegyük. Ha a dolgozó, vagy szállító vállalkozó egységárait a székesfőváros a következő versenyben előzetesen közli, úgy ezek a pályázók számításaiban kiinduló pontokat képezhetnének, amelyek a vállalat megismeréséhez vezetnek. A versenybe uj elemet csakis így remélhetünk behozni, mert a vállalatot igy megismervén, nem jár ingadozó talajon.

Sokszor hangzott fel a panasz amiatt, hogy a székesfőváros bizonyos munkára vagy szállításokra szőkébb körű árlejtést tart. — Főképen pedig amiatt panaszkodtak, hogy az árlejtésnek ez a módja a verseny korlátoltságánál fogva igen alkalmas arra, hogy a vállalkozók összejátszanak, mert a nyilvános árlejtés bizonytalanságai számításaikat nem nehezítik meg. A szükebb körű árlejtésben sokkal kevesebben vesznek részt s az, hogy arra kik szólit- tassanak fel a tek. tanácsnak előzőleg hozott határozatában foglaltatván, a szükebb körű árlejtésben résztvevő vállalkozók — úgyszólván — névsorát kapják meg versenytársaiknak.

Az árlejtésnek ez a módja ad okot a legnagyobb elégedetlenségre, mert egyes ismertebb vállalkozók mindig benfoglaltatnak a felszólitandók névjegyzékében, inig mások, akiknek még nem volt alkalmuk munka- és szállító-képességüket bebizonyítani, a versenyben részt nem vehetnek, hacsak ajánlás utján a felszólítást kieszközölni nem képesek.

Az a következetesség, melylyel a vállalkozók ugyanazon csoportját a szükebb körű árlejtésekben való részvételre felhívják, csakis arra az eredményre vezethet, amelyet egyes szabadalmazott iparosoknál, gyárosoknál és vállalkozóknál találunk,, hogy munkájukat, szállítmányaikat stb. a verseny korlátoltságánál fogva drágábban számítják. Ezzel szemben ugyanazt mondják, hogy munkájuk jobb, vagy szállítmányaik jobbak. Ezt az érvelést azonban mi. el nem fogadhatjuk, mert a rossz munkáról, vagy hanyag és rossz szállításról ismeretes vállalkozó ajánlatát a nyilvános árlejtésen is vissza lehet utasítani, anélkül, hogy más komoly és szolid vállalkozót a versenyből ki kellene zárni.

Aztán mire való a szakfelügyelet és ellenőrzés ? A székesfőváros szakközegeitől nem szabad megtagadnunk azt a bizalmat, hogy ők a közmunkák végrehajtásánál vagy a szállítások teljesítésénél lelkiismeretesen ,és szaktudásuk nyújtotta értelemmel gyakorolják a felügyeletet és ellenőrzést. Nézetünk tehát az, hogy minden esetben nyilvános árlejtést

Ejkell tartani és csak azon elenyésző ritka esetekben ■tartható szükebb körű árlejtés, ha azt a munkának ■művészi kivitele követeli, vagy szabadalmazott gyárt- shnánvok beszerzése kívántatik.

P Konkrét javaslatok.

ti Az előadottakat összefoglalva a vállalkozók ösz- ffszejátszásának lehető megakadályozása céljából a kö- jgvetkez<ő javaslatainkat terjesztjük a tekintetes Ta- "nács elé:

'4 1. Az iparosok, kereskedők, vállalkozók, bérlők stb. a bánatpénzt a székesfővárosnak akár központi pénztáránál, akár kerületi pénztárai bármelyikénél letéti nyugtatvány ellenében letehetik;

2. A bánatpénz az árverés vagy árlejtés napját megelőzőleg bármikor letehető, de három hónapnál tovább a pénztár azt díjtalanul nem kezeli. Ha tehát valaki a bánatpénzt három hónapon túl a pénztárban hagyja, az után őrzési dijat köteles fizetni, melyet a székesfőváros a bánatpénz kiutalványozása vagy annak biztosítékul leendő bevételezése alkalmával von le.

3. Ha valaki a bánatpénzt azért kénytelen három’ hónapon túl is a székesfőváros pénztárában hagyni, mert ajánlata felett végleges döntés még nem történt, ily esetben, mely igazolandó, a bánatpénz őrzéséért dij nem fizetendő, ha azt az ajánlattevő n végleges döntésről szóló határozatnak kézbesítése napjától nyolc nap alatt felveszi, ellenkező esetben ezen határidő utolsó napjától kezdve az őrzési dij esedékessé válik.

4. Bánatpénzül a székesfőváros központi pénztára és kerületi pénztárai bármily összeget is elfogadhatnak a betevő nevének vagy cégének megnevezése mellett, ellenben nem nevezhető meg az a munka, vállalat, szállítás, bérlemény stb., amelynek elnyeréséért versenyeznek.

5. Az, hogy a pályázó mire tette le a bánatpénzt és elegendő összegben tette-e le, az az árverés vagy árlejtés megtartásakor válik nyilvánossá és akkor bírálandó el.

6. Az árverési és árlejtési hirdetményekben a bánatpénz mindenkor meghatározott (fix) összegben és nem az ajánlati összegnek bizonyos százalékában állapítandó meg.

7. Árlejtéseknél a pályázók a költségvetésbe vagy ajánlati mintába az egységárakat kötelesek beírni és az ezek alapján kiszámított vállalati ősz- szegét.

8. Ajánlat százalékokban egyáltalában nem tehető.

9. Ha az árverés vagy árlejtés napjától számított 15 nap alatt valaki részéről a megállapított bánatpénz letétele mellett és pedig az árverésen legnagyobb ajánlatot tett vevő vagy bérlő ígéretét ennek legalább egy tizedrészével meghaladó ajánlat tétetik, vagy az árlejtésen legkisebb ajánlatot tett pályázó ajánlatát ennek egy huszadrészével kisebb ajánlat tétetik, s az ajánlattevő egyszersmind az általa viselendő újabb árverési, illetve árlejtési költséget is előlegezi, a székesfőváros tanácsa vagy a kerületi elüljáróság aszerint, amint az árverést, illetőleg árlejtést amaz, vagy emez hirdeti és tartja meg, az előbbi árverést vagy árlejtést hatálytalannak