Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)

1901-10-06 / 35. szám

12. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS. 1901. október 6. Az Árpád-hajó vizrebocsátása. A főváros küldöttsége múlt hónapban tudvale­vőleg részt vett az Árpád csatahajónak Triesztben történt vizrebocsátásán. A küldöttség útjáról Rózsa­völgyi Gyula alpolgármester, a küldöttség vezetője a következő jelentést terjesztette a közgyűlés el: Tisztelt Közgyűlés! Hivatkozással a tisztelt Köz­gyűlésnek folyó évi szeptember hó 4-én 904. kgy. szám alatt hozott határozatára, az »Árpád« csatahajó vizrebocsátási ünnepélyére történt kiküldetésről a következőkben van szerencsém jelentésemet tiszte­lettel előterjeszteni: A küldöttség, mely vezetésem alatt Reményi Antal dr. és Havass Rezső dr. törvényhatósági bizott­sági tag urakból, továbbá Faller Ferenc tanácsnok és Rényi Dezső főjegyző urakból állott, Triesztbe megérkezve, a pályaudvaron a cs. és kir. haditenge­részet két tisztje, névszerint Reményi Ferenc és Mallinarách Jenő cs. és kir. sorhajó hadnagyok által fogadtatott, akik a tengerészeti parancsnokság ki­tüntető figyelméből a városban történt időzésünk egész folyamán a küldöttség mellett voltak s szives és előzékeny támogatásukkal a küldöttséget lekö­telezték. A küldöttség mindenekelőtt látogatást tett báró Spaun Ármin cs. és kir. tengernagy v. b. t. t. tengerészeti parancsnok, gróf Goés Lipót helytar­tó és Sandrinelli Scipio lovag polgármester urak­nál, amely látogatásaink nyomban viszonoztattak, sőt felkeresett bennünket Jec'.ina Lipót lovag cs. és kir. sorhajó kapitány ur, a cs. és kir. hadügyminisztérium tengerészeti ügyosztálya elnöki osztályának a ve­zetője is. A küldöttség ezután a nyert meghivás folytán a tengerészeti parancsnokság által rendelkezésünkre bocsátott gőzössel megtekintette a vizrebocsátási ün­nepély alkalmából a trieszti öbölben horgonyozó »Karl VI.« csatahajót, valamint a Kinából hadizsák- mánynyal terhelten megérkezett »Donau« nevű hadi hajót is. A szeptember 11-én d. e. 9 órakor a Trieszttől kocsin félórányira fekvő San-Marcoi öbölben végbe­ment vizrebocsátási ünnepélyen, amelynek meghí­vóin a pusztaszeri milleniris emléknek Árpád feje­delmet ábrázoló képe volt látható, a küldöttség1 magyar díszruhában megjelenve, a felállított tribün legelső so­rában kapott helyett. Az ünnepélyt Auguszta cs. és kir. főhercegnő Ö Fenségének, a tengerészeti parancsnok hódolat- teljes kérésére elmondott beszéde nyitotta meg, a melyben utalás történt Árpád fejedelemre, mint hon­foglalóra s mint a magyarok nagy királyának, Szent Istvánnak ősére. A hazafias melegségtől áthatott s főleg a magyarokra felettébb lelkesítő hatású beszéd elhangzása után Ő Fensége által adott jelre a 8000 tonnás »Árpád« csatahajó, mely flottánk legnagyobb hajója, a menedékesen felállított állványról megin­dulva, akadály nélkül csúszott le a hullámok közé, — aminek megtörténte után Auguszta Ő cs. és kir. Fensége még rövid beszédet mon­dott. A vizrebocsátási ünnepély után küldöttségünk bemutattatott József Ágost cs. és kir. főherceg és Auguszta cs. és kir. főhercegnő Ö Fenségeiknek, kik a küldöttség minden tagjával beszédbe eresz­kedtek. A küldöttség (3 Fenségeik előtt kifeje­zést adott azon való hazafias örömének és egy­szersmind hálás köszönetének is, hogy haditengerésze­tünk legújabb hadihajója a honfoglaló Árpád nevéről neveztetett el. Az ünnepély napján, vagyis szeptember hó 11-én délután a küldöttség meghivás folytán megjelent a báró Spaun Ármin tengernagy ur által a »Karl VI.« hadihajón rendezett fogadáson, másnap pedig meg­hívást kapott gróf Szápáry László fiumei kormányzó ur által az »Előre« gőzösön adott villásreggelire, a mely alkalommal báró Spaun Ármin tengernagy ur, a kormányzó ur pohárköszöntőjére adott válaszában ama reménynek adott kifejezést, hogy a magyar fiatal­ság a jövőben nagyobb számban fog a haditengeré­szet kötelékébe lépni, mint a hogy ez sajnosán eddi- gelé történt. Amidőn ezekben kiküldetésünkről rövid voná­sokban beszámolni szerencsém volt, tekintettel arra, a kitüntető figyelemre és előzékenységre, mely az ünnepély alkalmából általában a magyarokkal szem­ben nyilvánult s amelylyel Triesztben való időzé­sünk alatt főleg a haditengerészeti parancsnokság ré­széről lépten-nyomon találkoztunk, bátor vagyok az eljárt küldöttség nevében javasolni, hogy báró Spaun Ármin tengernagy urnák a valóban szívélyes és ven­dégszerető fogadtatásért átiratilag köszönetét mon­dani méltóztassék. Budapesten, 1901. évi szeptember hó 20-án. Rózsávölgyi Gyula s k., alpolgármester, a kiküldött bizottság vezetője. Vízvezetékünk. Vízvezetékeinkre milliókat költöttünk s költünk folyvást, abban a reményben, hogy Budapestet ál­landóan jó vizzel biztositjuk. Amióta azonban meg­kezdték a káposztásmegyeri viz szállítását az állandó jó viz helyett állandó baj, zavar és 'panasz van. Alig van nap, hogy a napisajtóban is a közönség ne pa­naszkodjék, hogy ivó viz helyett valami sárga folya­dékot kapott. Ez az örökös baj annál érthetetlenebb, mert a mikor egy vállalati ügyből kifolyólag elsőrangú hazai és külföldi szakértők a vizvezetéket megvizsgálták, azt jónak és megbízhatónak mondták. Önkéntelenül támad az a kérdés, hogy mi okozza tehát a sok kala- mitás't. Megbízható s feltétlenül illetékes helyen igy ad­ják ennek a kérdésnek a magyarázátát: Közcs őhálózatunk 550,000 méter hosszú veze­tékből van alkotva s ebbe 12^000 ház van bekapcsolva úgy, hogy minden háznak magánk is terjedelmes há­lózata avan. Helyi baj tehát — mert arról van most szó — számtalan ponton jelentkezbetik és pedig a legszeszé­lyesebb módon. Megtörténhetik, s valóban meg is történik, hogy valamely utcának az egyik oldalát érinti a baj, mig a másik oldal ilyenről semmit sem tud; hogy az utcavonalon csak egy-két ház szenved;

Next

/
Oldalképek
Tartalom