Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-09-22 / 33. szám
{12. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS. 1901 szeptember 22. I. Intéztessék Amerikához memorandum miként volna a villamos halálozási forgalom fellendíthető. II. Hivassék fel Amerika, hogy e kérdésnek a forrásnál való tanulmányozására bizottságot küldjön Budapestre. III. Tétessék kötelességévé az amerikai villamosvasutak- nak, hogy kocsivezető szükségletüket a magyar főváros elbocsátott villamos kalauzaiból egészítsék ki, mert csak igy lesz az ügy fellendíthető. IV. Legyen az amerikai kocsivezetők jelszava ismert mintára : Csak vágtass, de ne csengess! V. Sürgősen' építsen minden amerikai város Kalvinteret, a melyen csak át kell sétálnia még élő elvtársainknak, hogy e szövetség kötelékébe juthassanak. VI. Le kell szerelni az összes elgázolástól mentőkészüléket a villamos kocsikról, mert ez károsan csökkenti a halálozási forgalmat. VII. Viszont: Köpködni ott is legyen tilos a kocsik belsejében, mert a baczillus lassan öl, a villamosság korában pedig minden adófizetőnek joga lehet arra. hogy ne ágyban párnák közt haljon meg, hanem ott essék el a villamos mezején s ott szedjék össze elszórt csontjait a villamos kocsi alatt az önkéntes mentők. VIII. Hozassák bili, hogy elvtársainkat a cziviliráczió halottjainak nevezzék s nevük márványba vésessék. A kongresszus nagy tetszéssel fogadta az indítványokat s megbízta Kezetlen Dömét, hogy a memorandumot megszer- keszsze. Kezetlen Döme a megnyilatkozó bizalmat kénytelen volt elhárítani, mert jobbkarját a 97L12 ruhatári bárc/a szerint a garderóbban volt kénytelen elhelyezni. — A szerkesztést ezért Lábatlan Gergely kongresszuái titkár vállalta <1. A kongresszus táviratilag üdvözölte Budapest székesfővárost, a B. K. V. V.-t, a B. V. V. T.-t és a B. U. R T.-t. A meleghangú sürg 'nyök szövegezése alatt a budapesti választmánytól távirati tudósítás érkezett, a mely arról számolt be, hogy a budapesti felvételi irodában a tegnapi nap folyamán 27 újabb lélek kérte fölvételét a szövetkezetbe s törvényszéki bonczjegyzőkönyvük alapján be is iktatták őket. A kongresszus, e távirat hatása alatt emelkedett hangulatban oszlott szét, éltetve a technika vívmányait. Pont. A kerületi orvos. — Levél a szerkeztőhöz — Becses lapjának f. é. 31. számában egy cikk jelent, 'meg a kerületi orvosokról. Meg vagyok ugyan győződve, hogy a közlemény teljes jóhiszeműséggel s a közérdek szempontjából íratott meg, azonban olyan tévedésekét tartalmaz, melyek a nagyközönség véleményét könnyen megzavarhatják, s a melyeket az igázság érdekében szó nélkül hagynom nem lehet. A cikkíró ur .a jóléti bizottság jelentése alapján táblázatos kimutatásban közli a kerületi orvosok által kezelt szegény betegek számát, s összehasonlítva ezt az orvosok fizetésével, azon következtetésre jut, hogy a főváros egy rendelés, illetve egy látogatásért több mint 3 koronát, fizet. Ez' az állítás merőben téves. Úgy látszik, hogy a cikkíró ur azon feltevésből indult, ki, mintha a járó beteg csak egy Ízben menne el- az orvoshoz, vagy mintha az orvos minden egyes fekvő betegét csupán egy ízben látogatná meg. Sajnos,. az orvosi tudomány még mindig nem áll azon a magaslaton, hogy a betegségeket első látásra meggyógyítani tudná. Elmegy az a szegény beteg az orvoshoz. tízszer, meglátogatja'áz a kerületi orvos fekvő betegét húszszor és többször- is, ha szükséges. Az összes rendeléseket, az ös.szes látogatásokat véve tehát számítsunk alapjául •— logikusan másként eljárni nem is lehet, akkor az a valóban horribilis díjazás oly szerény összegecskére olvad, le, a melyet egy 60—80 filléres egyleti orvos sem. igen fog tőlünk irigyelni.' Másik, súlyos tévedése cikkíró urnák, hogy nem vesz tudomást a kerületi orvosok több oldalú hivatalos elfoglaltatásáról, minő a szegény betegek gyógykezelésén kívül a közsegélyezésre szorultak orvosi vizsgálata, a dajkaságba adott és az elhagyott gyermekekre való felügyelet, a főváros alkalmazottainak ellenőrzése betegség esetén, a védhimlőoltás. Mindezek sokkal fontosabb és terhesebb kötelezettségek, mintsem hogy azok felett szuverén hallgatással elsik- lani lehetne. Bírálni lehet és kell minden köztisztviselőt, igy a kerületi orvosok működését is, de a kritikában valamivel több igazságot kérünk ! Budapest, 1901. szeptember 17. Egy kerületi orvos. * Közöljük a kerületi orvos válaszát. Nem vitatkozunk, csak konstatáljuk, hogy a jóléti bizottság kimutatása úgy van szerkesztve, hogy abból nem a kezelt betegek számát, hanem a kezelés egész forgalmát az összes rendeléseknek kellett kiolvasni. Ha a kimutatás csak a betegek számára vonatkozik, akkor a kimutatás szerkesztőjével tessék szembe szállani. A központi városháza. A Károlykaszárnyát a város azért vette meg, hogy területén uj központi városházat létesítsen. Ezt azonban rossz pénzügyi viszonyok megakadályozták. Másként kellett tehát segíteni az adminisztráczión, amely a hivatalok felsőbbsége fogytán napról-napra nehézkesebb lett. Azonfelül a bérházakban a hivatalok bérhelyiségeiért mintegy 80000 korona évi bért fizetlek. Előbb a Granátosmtczai (Városház-utczai) részt alakították át, s ebbe a régi városházboli hivatalok költözködtek. Ekkor még volt kilátás rá, hogy az uj központi városház is felépül. De utóbb — noha volt sok szép terv és javaslat, mégis csak el kellett határozni a Károly-kaszárnya többi részeinek átalakítását is. Erre a közgyűlés 1900. év február havában 1,300.000 koronát szavazott meg, a mely összegbe azonban a költöztetés és uj butorzás, valamint a váczi-utczai városháznak a IV kér. elöljáróság czél- j ura leendő átalakításának költségei is bele vannak számítva. Az átalakítási munkálatokhoz csak 1900. év juliu hóban lehetett hozzáfogni, mert az utolsó percz- ben a helyesebb, czélszerübb — bár sokkal radikálisabb átalakítási terv lett a győztes, a melyet a mérnöki hivatal mindjárt kezdetben javasolt. a munkálatok kivitele közben számtalan, igen súlyos, váratlan nehézség és akadály merült fel. így pl. a 150 m. vastag szerkezeti falaknak a munka közben történt megvizsgálása alkalmával számos régi
