Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-09-22 / 33. szám
1901. szeptember 22. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 5. reskedelmi képzettséget természetesen hiába keresünk. De hiábaTteres-sük a kereskedelem legfontosabb tényezőjét, a forgalmi tőkét is. Hajnalban a Duna- parton (összevásárolják egynapi szükségletüket s azzal lesznek nagykereskedőkké. Ilyen szervezet mellett nem csodálkozhatunk, ha komoly kereskedelem nem tudott kifejlődni. S a nagy baj az, hogy ezen a szervezeten nagyon nehéz, változtatni. Örömmel konstatáljuk, hogy közélelmezési ügyünk mostani vezetői nem zárkóztak el a szerzett tapasztalatok elől s a vásárcsarnokok igazgatója csarnokok múlt évi működéséről e héten tett beszámolójában már utal arra, hogy a fővárosnak mindent el kell követni, hogy az élelmiszer nagy- kereskedőknek, a komoly kereskedőknek helyet szorítsanak, hogy ezáltal az élelmiszer nagykereskedelem központjává legyen a központi vásárcsarnok. Csakhogy ez nem olyan könnyű feladat, A vásárcsarnokot bem úgy építették, hogy ezt a tervet meg lehessen valósítani. Pedig meg kell csinálni s azért, sürgeti az igazgató is a központi vásárcsarnok kibővítését. Nagy szerencsétlenség, hogy ez a kérlelhetetlen szükség olyan időben jelentkezik, amikor a főváros pénzügyei nem engedik meg a fejlesztés munkáját, Kérdezhetnénk, hogy nem lehetett volna a központi vásárcsarnokot mindjárt úgy építeni hogy az rendeltetésének megfeleljen, hogy abban a nagykereskedőket csoportositani lehessen. De nem akarunk re- kriminálni. Nem hivatkozom arra, hogy e sorok Írója már tannak idején, a csarnokok megépítése előtt rámutatott arra, hogy a vásárcsarnok hivatásának csak úgy felelhet meg, ha abban a főváros valamennyi nagy- kereskedője, szállító-s export céghelyet talál. A csarnokok intézménye nálunk uj volt s megteremtői nagyon is ragaszkodtak a külföldi mintákhoz s nem vették figyelembe a helyi viszonyok követelését. De most már hiába minden. A díszes csarnok ott áll beékelt területén, azt lebontani, fájdalom kibővíteni sem lehet. Most már nem tehetünk mást, mint a szerzett tapasztalatok felhasználásával segítsünk a bajokon és korrigáljuk a tévedéseket. Szilárd meggyőződésünk, hogy közélelmezésünk mostani vezetőiben meg van erre a hajlam, a képesség és a tehetség s azért megnyugvással nézünk a jövő elé. Hisszük, hogy megvan a vezetőségben a kellő energia is. hogy ha kell, közélelmezésünk érdekében még a mai nehéz pénzügyi viszonyok mellett is rábírja a törvény- hatóságot, hogy egy uj központi vásárcsarnok építésére az áldozatot meghozza. Mert legyünk őszinték. Nem a mostani csarnok kibővítéséről van szó. Azt a csarnokot úgy kibővíteni, hogy rendeltetésének meg- felejen, nem lehet, s a kibővítésre irányuló törekvés hiábavaló és drága kísérletezés. Uj, célszerűbb és praktikusabb központi vásárcsarnokra van föltétien és sürgős szükség. Kétségtelenül igaza van a vásárcsarnokok igazgatójának, hogy a fővárosnak. har a közélelmezési ügyet rendezni akarja, a kormány föltétien támogatására is szüksége van. A fogyasztási-adó, de különösen a vasúti szállítás tarifájának megfelelő nródo- sitására van szükség. A főváros minden törekvése hiába való, ha a kormány a vasúti tarifával lehetővé nem teszi, hogy a magyar gazda szívesebben küldje Budapestre az áruját, mint Becsbe. Ma az,az állapot hogy az ország legnagyobb részéből s éppen onnan, ahol legnagyobb mennyiségben termelik az élelmiszert, a gazda sokkal jobban jön ki, ha áruját Budapest elkerülésével szállítja külföldre. S. ezen csak helyesebb, nemzetibb alapon nyugvó tarifával lehet segíteni. Szerbia is Budapest elkerülésével küldi a nyugoti államokba termékeit. Nemzeti s hazafiui kötelessége a kormánynak, hogy ezeket a visszás állapotokat még áldozatok árán is megakadályozza. 'A kormánynak be kell látnia, hogy Magyarország csak akkor fog a nemzetközi élelmiszer-vásárban érvényesülhetni, ha megfelelő központja lesz s ez a központ más, mint Budapest nem lehet, mert; egyedül Budapest helyi fogyasztása alkalmas arra, hogy a felgyülemlett élelmiszert, ha az exportra nincsenek is kedvező konjunktúrák, elfogyassza. . A jelentés a helyi fogyasztás olcsóbbá tételére két javaslatot tesz.' Az egyik, hogy a háziasszonyok a csarnokokból a vásárolt árút alkalmas közlekedési eszközön olcsón haza szállíthassák. A kérdés nem uj. Tervek is vannak tudomásunk szerint az illetékes ügyosztályban. Csak azt nem tudjuk, hogy mi az akadálya a tervek megvalósításának. A másik javaslat, hogy a környékbeli termelők a vicinálisok felhasználásával közvetlenül juthassanak a, központi csarnokba. Ez nagyon nehéz kérdés, mert itt a főváros közélelmezési érdekei, szemben állanak a fővárosnak egy másik nem kevéshbé fontos érdekével, hogy a viczinálisok, amelyek semmivel sem járulnak a főváros háztartásához s amelyek az államra háramlanak, ki ne szorítsák, konkurren- cziát, ne csináljanak a közúti jellegű vasutaknak s hogy a viczinálisok minél kevesebb helyet kapjanak a főváros területéből. Ebben a kérdésben is föltétien bizalommal va• I ■ gyünk a közélelmezési ügy, vezetője, Almády Géza - tanácsos iránt, mert számos tapasztalatunk van, hogy ő ia főváros közérdekét mindig és minden körülmény mellett meg tudta védelmezni. Az ő személyében, eddigi működésének sikeres eredményében látjuk biztosítékát közélelmezési ügyünknek helyes irányban való fejlesztésére.
